A CDU adósságcsökkentéshez kötné a költekezést

A német adósságfék reformját a CDU egy feltételhez kötné: minden új eurónyi állami kiadásnak csökkentenie kell az államadósság GDP-hez mért arányát. Nem elég stabilizálni, lefelé kell vinni. Friedrich Merz ezzel a politikai árat is megnevezte: az alkotmányos hitelfelvételi korlát módosításához kétharmados többség kell a Bundestagban és a Bundesratban is (FAZ, Reuters). Ez nem pusztán német költségvetési vita. Németország az eurózóna legnagyobb gazdasága, ezért amikor Berlin meghúzza a saját hitelfelvételi határait, annak hatása az egész EU-ban megjelenik.

Hogyan működik az adósságráta, és kinek kedvez

A német adósságfék, a Schuldenbremse, a szövetségi strukturális hiányt, vagyis a konjunkturális hatásoktól megtisztított költségvetési hiányt a GDP 0,35 százalékában korlátozza (német alaptörvény, Bundesbank). A CDU addig tartaná fenn ezt a plafont, amíg az államadósság meghaladja a GDP 60 százalékát. A védelmi kiadásokat, amelyeket most kivételes tételként kezelnek, a 2030-as évek elejére visszaterelnék a rendes költségvetésbe (t-online).

Az adósságráta úgy számol, hogy a teljes államadósságot elosztják a gazdaság méretével, vagyis a GDP-vel. Ez az arány akkor is csökkenhet, ha az állam euróban mérve több hitelt vesz fel, feltéve, hogy a GDP gyorsabban nő. A CDU feltétele ezért nem zár ki automatikusan minden új kiadást, de minden javaslatot egyetlen kérdésen szűr át: ettől valóban csökken-e az adósságráta?

Németország ezen a szűrőn át tud menni. Olcsón finanszírozza magát, gazdasága elég nagy ahhoz, hogy a növekedés mérsékelt új adósságot felszívjon, és Berlin már most jelentős nemzeti kivételeket alakított ki a védelmi és infrastrukturális kiadásokra. A BNP Paribas becslése szerint a 2025-ös német beruházási lendület 2026-ban nagyjából 0,7 százalékponttal növelheti a növekedést (BNP Paribas).

Olaszország helyzete más. A LeaseNews szerint az olasz adósságráta 2026-ra a GDP 138,5 százalékát érheti el, miközben a hiány 3 százalék felett marad, ezért az ország továbbra is uniós költségvetési felügyelet alatt áll. Olaszország fő beruházási eszköze a 194,4 milliárd eurós helyreállítási terv, a PNRR, amelynek több mint 63 százaléka hitel, nem vissza nem térítendő támogatás (Business.it). Németország a saját mérlegéből beruház. Olaszország Európától vesz fel hitelt, majd visszafizeti.

Hol szorítja ez az európai beruházásokat

A német költségvetési óvatosság két csatornán keresztül éri el Európa többi részét. Az első közvetlen: Németország az európai beszállítói láncok központja. Ha Berlin halasztja az állami beruházásokat, az EU más országaiban működő beszállítók is megrendeléseket veszítenek (Európai Bizottság).

A nagyobb korlát azonban az, hogy ki vehet fel hitelt közös európai projektekre. Ha Berlin otthon alkotmányos elvként kezeli az adósságféket, aligha fog könnyen támogatni nagy volumenű közös uniós hitelfelvételt. Az Európai Bizottság 2028–2034-es hosszú távú költségvetési javaslatához egyhangú jóváhagyás kell, vagyis Németországnak tényleges vétója van ebben a kérdésben (Európai Bizottság). A francia Ifri elemzői nyíltan megfogalmazták az ellentmondást: Németország nemzeti szinten költségvetési mozgásteret nyit a német prioritásoknak, miközben uniós szinten ellenáll a hasonló ambíciónak (Ifri).

A Draghi-féle versenyképességi jelentés Európa többletberuházási igényét nagyjából évi 800 milliárd euróra teszi (Draghi-jelentés). Ezt az összeget nem lehet apró költségvetési igazításokkal előteremteni. A közös uniós hitelfelvétel éppen abban segítene, hogy az Olaszországhoz hasonló országok anélkül tudjanak beruházni, hogy tovább növelnék saját adósságukat. Berlin jelenlegi válasza: nem, ha ettől nő az adósságráta.

A szó, amelyen minden múlik

A CDU képlete önmagában nem értelmetlen. Az IMF szerint a költségvetési tartalékok jelentősége nő, amikor emelkednek a kamatkiadások, és a következő sokkok sem zárhatók ki (IMF). Az IMK kutatása pedig arra jutott, hogy a hitelből finanszírozott állami beruházás idővel akár csökkentheti is az adósságrátát, ha a kiadás elég erősen növeli a gazdasági teljesítményt (Finanznachrichten/IMK).

A döntő szó a beruházás. A német teszt azt kérdezi, hogy egy kiadás csökkenti-e az adósságrátát. A válasz attól függ, növeli-e a jövőbeli GDP-t. Berlinben, Párizsban és Rómában sem készült olyan projektszintű elszámolás, amely megmutatná, mely eurók valódi beruházások, és melyek rendes kiadások beruházásként átnevezve. A német adósságráta-teszt gazdaságilag csak akkor védhető, ha Berlin a saját kivételeire is ugyanazt a mércét alkalmazza, amelyet az uniós szintű kiadásoktól elvár. Eddig nem ezt tette.