Európa PAC-3 gyártás nélkül maradt

Egyetlen PAC-3 MSE elfogórakéta legyártása nagyjából 34-36 hónapig tart az Army Recognition szerint. Ez az a rakéta, amely a beérkező ballisztikus célpontot közvetlen találattal semmisíti meg. Európában ma nincs olyan üzem, amely ilyen rakétát gyártana.

Ezen az ipari tényen az sem változtatott, hogy Volodimir Zelenszkij július 28-án „jó találkozóként” értékelte Donald Trumppal folytatott fehér házi megbeszélését, amelyen Patriot-gyártási licencekről is szó volt (Handelsblatt, Le Parisien).

A találkozó után nyilvánosan elérhető információk politikai szándékot mutatnak, ipari vállalást nem. Nincs nyoma aláírt gyártási licencnek, megnevezett európai gyártóhelynek vagy rögzített éves darabszámnak. A PAC-3 MSE gyártását a Lockheed Martin és az RTX, vagyis a Raytheon anyavállalata ellenőrzi. Az amerikai exportkorlátozások, az ITAR-szabályok (International Traffic in Arms Regulations) szerint Washington hivatalos engedélye kell ahhoz, hogy gyártási tudás külföldre kerüljön (eCFR ITAR §124.1).

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalatoknak és a külföldi kormánynak technikai segítségnyújtási megállapodást kell kötniük, amelyet az amerikai külügyminisztérium vizsgál meg és hagy jóvá. A Fehér Ház elindíthatja ezt a folyamatot, de nem ugorhatja át.

Javítóüzemek, nem gyártósorok

Európa a rendszer peremén próbál mozgásteret találni, de amit eddig elért, az nem nevezhető PAC-3-gyártásnak. Németország legkézzelfoghatóbb lépése a PAC-2 GEM-T elfogórakéták előállítása. Ez használható, de alacsonyabb képességű rakéta: nem rendelkezik a PAC-3 közvetlen találaton alapuló ballisztikus rakétaelhárító képességével. A Raytheon és az MBDA schrobenhauseni vegyesvállalata 2027-től számít első szállításokra (UNN).

A Lockheed Martin külön beszámolt egy szándéknyilatkozatról Németországgal, Hollandiával, Lengyelországgal és Svédországgal egy európai PAC-3 karbantartó létesítmény vizsgálatára (Lockheed Martin). A karbantartás meglévő rakéták javítását, újraminősítését és szolgálatba való visszaállítását jelenti. Használható állapotban tartja a készletet, de nem növeli azt.

Az amerikai Patriot-ellátási láncokon kívül Franciaország kínálja a legtisztább alternatívát. Párizs vállalta, hogy két SAMP/T rendszert ad kölcsön Ukrajnának; ez a francia-olasz fejlesztésű nehéz légvédelmi platform. Franciaország emellett engedélyezte az Aster 30 rakéták licenc alapján történő ukrajnai gyártását (Ukrainian Presidency). A SAMP/T azonban nem váltja ki rövid távon azokat a Patriot-elfogórakétákat, amelyeket Ukrajna ma nagy ütemben használ el. Ez az átállás éveket igényel, és a két rendszer nem közös alkatrészekre, szoftverre vagy radararchitektúrára épül.

Ukrajna rakétaszámlája már a NATO-határig ér

A függőség ma már a NATO saját védelmét is érinti. Hollandia öt Patriot indítóállványt, egy radart és elfogórakétákat adott át Ukrajnának, majd az így keletkezett lefedettségi hiány pótlására új tűzegységet rendelt az amerikai gyártótól (Dutch Defence, Army Recognition). Minden adomány ugyanabból a véges készletből fogyaszt, amely a NATO keleti szárnyát is védi. A pótlás pedig ugyanattól a szűk amerikai gyártósortól függ, ugyanabban a tempóban.

Románia amerikai eredetű Patriot-rendszereket üzemeltet a Fekete-tenger térségében, azon az útvonalon, ahol román F-16-osok már lelőttek NATO-légtérbe átrepült orosz drónokat (DSCA, Digi24). Ukrajna elfogórakéta-ellátása így már nem csak ukrán légvédelmi kérdés, hanem NATO-határkezelési probléma is. A Kijevet védő rakéták és a Konstancát fedező rakéták ugyanazokból az amerikai gyárakból érkeznek.

A találkozó és a szerződés közötti távolság

Lengyelország a múlt héten közös amerikai-ukrán Patriot-gyártást javasolt. A fehér házi tárgyalások továbbvitték ezt a beszélgetést. A javaslatok azonban ugyanabba a sorrendbe ütköznek: ITAR-engedélyezés, vállalati munkamegosztási megállapodások, gyártelephelyek biztonsági jóváhagyása, szerszámozási és minősítési folyamat, majd többéves felfutás.

A Lockheed és az RTX megerősítette, hogy korai egyeztetések zajlanak európai gyártásról, de ezeket feltáró jellegű tárgyalásokként írták le (Breaking Defense, Defence Industry Europe). Amíg nem kerül nyilvánosságra aláírt szerződés, a helyzet változatlan: Európa finanszírozhat Patriot-beszerzéseket, befogadhat javítóüzemeket és rendelhet pótlást amerikai gyáraktól. A legfontosabb elfogórakétát azonban egyelőre nem tudja maga legyártani.