A 21.07°C-os óceánok fűtötték Európát

Augusztusban minden korábbinál melegebbek voltak a világ óceánjai. A déli szélesség 60. foka és az északi szélesség 60. foka közötti vízfelszín átlaghőmérséklete elérte a 21,07 °C-ot: ez a műholdas mérések kezdete óta feljegyzett legmagasabb havi érték, holtversenyben 2024 márciusával, és 0,09 °C-kal meghaladja a 2023 augusztusában mért korábbi nyári csúcsot – közölte a Copernicus. A felszín feletti levegő globális átlaghőmérséklete 16,96 °C volt, becslések szerint 1,65 °C-kal magasabb az iparosodás előtti, 1850–1900 közötti szintnél. Az ERA5 adatsorában 2023 júliusával együtt ez lett a valaha mért legmelegebb naptári hónap. Az ERA5 műholdak, meteorológiai ballonok, repülőgépek és mérőállomások adatait időjárási modellel egyesítő európai reanalízis, amely egységes globális képet ad az éghajlat alakulásáról.

Egyetlen, 1,5 °C-nál melegebb hónap még nem jelenti a párizsi klímaegyezmény küszöbének átlépését: a határérték az évtizedeken át tartósan fennálló felmelegedésre, nem egy évszak időjárására vonatkozik. Augusztus azonban egy egész, Nyugat-Európában rekordokat döntő nyarat zárt le, nem elszigetelt kiugrás volt.

Miért erősítette önmagát a hőség?

A Copernicus mérései szerint a Portugáliától az Alpokig húzódó térségben még soha nem volt olyan magas a június és augusztus közötti átlaghőmérséklet, mint idén: a 2003-as rekord is megdőlt. Európa egészét kevésbé szélsőséges időjárás jellemezte: a kontinensnek ez volt a negyedik legmelegebb augusztusa és a harmadik legmelegebb nyara, 2024 és 2022 mögött. Nyugat-Európát a hőség tartóssága különböztette meg, amit az okozott, hogy hónapokon át ugyanazon szélességi körök fölött vesztegeltek a magasnyomású légköri rendszerek.

Az úgynevezett blokkoló légköri helyzetben a leszálló légáramlatok akadályozzák a felhő- és csapadékképződést, ezért a napsütés napokon át melegíti a talajt. Amikor a talaj kiszárad, megszűnik a felszín természetes hűtése: a víz párolgása helyett egyre több napsugárzás fordítódik közvetlenül a talaj melegítésére. A klímakutatás régóta ismeri ezt az önmagát erősítő folyamatot (Seneviratne et al.).

Az Ibériai-félsziget, Franciaország, Németország, Ausztria és Magyarország egyes részein a Copernicus rekordalacsony júliusi talajnedvességet mért. Az ember okozta felmelegedés, a tartós légköri blokkolás és a szokatlanul száraz talaj együttesen fokozza a hőhullámokat, arról azonban még nincs tanulmány, hogy az egyes tényezők pontosan mekkora szerepet játszottak a 2026-os hőmérsékletek kialakulásában. Augusztus végén ugyan érkezett némi eső, de a helyi felhőszakadások nem pótolták a három hónap alatt felhalmozódott csapadékhiányt.

A kitartó hőség nyara

A folyamatot Franciaország adatai mutatják a legvilágosabban. A Météo-France 24,0 °C-os nyári átlaghőmérsékletet mért, ami 3,6 °C-kal haladta meg az 1991–2020-as átlagot, és az országos mérések 1900-as kezdete óta a legmagasabb érték. A 2003-ban feljegyzett 23,1 °C-os korábbi rekord 0,9 °C-kal dőlt meg, ami három hónap országos átlagában különösen nagy különbség. Június közepe és augusztus vége között három hőhullám összesen 53 napig tartott, míg 2022-ben 33 ilyen napot mértek. A meteorológiai állomásokon 178 alkalommal emelkedett 40 °C fölé a hőmérséklet, kétszer annyiszor, mint 2003-ban, a nyári csapadék pedig nagyjából 40 százalékkal maradt el a szokásostól (Météo-France).

A számok két eltérő viszonyítási alapot használnak. A 3,6 °C-os eltérés a közelmúlt, vagyis az 1991–2020 közötti időszak éghajlatához képest mutatja a melegedést. A Météo-France modelleken alapuló becslése szerint az idei nyár körülbelül 5,0 °C-kal volt melegebb az iparosodás előtti szintnél, ebből mintegy 2,4 °C-ot – 1,8 és 3,0 °C közötti bizonytalansági tartomány mellett – az ember okozta klímaváltozás számlájára írnak. Aurélien Ribes, a CNRM klimatológusa szerint 2026 abszolút értékben melegebb volt, a már eltolódott mai éghajlathoz viszonyítva azonban kevésbé számított rendkívülinek, mint 2003 a maga idején. Vagyis időközben maga a kiindulási szint emelkedett meg.

Spanyolországban az AEMET 1961-ben kezdődő adatsora szerint 24,5 °C-os átlaggal ez volt a legmelegebb nyár. Négy különálló hőhullám alatt összesen 61 nap felelt meg a hőhullám hivatalos meghatározásának (AEMET). Augusztus önmagában mégis csak a hatodik legmelegebb spanyol augusztus lett, ami azt mutatja, hogy a rekordot a hőség tartóssága, nem egyetlen szélsőséges csúcs hozta. A hollandiai De Bilt referenciaállomáson 19,3 °C-os évszakos átlagot mértek, 1901 óta a legmagasabbat; a szinte csapadékmentes július miatt az összesített csapadékmennyiség az évek legszárazabb 5 százalékába került.

Mit hagyott maga után a hőség?

Ahogy júliusban beszámoltunk róla, az erdőtüzek miatt Franciaországban és Spanyolországban már akkor megkezdődtek a kitelepítések, és bevetették az EU polgári védelmi mechanizmusának egységeit is. Spanyolországban augusztus közepéig az előzetes adatok szerint 254 730 hektár égett le, ami ugyanakkor 13,8 százalékkal kevesebb az előző év azonos időszakában mértnél. A hőség és az aszály teremti meg a tüzek feltételeit, a tényleges pusztítás mértékét azonban a gyulladás oka, a szél és a védekezés hatékonysága szabja meg.

A NASA, a NOAA és a Berkeley Earth független globális adatsorai még nem közölték augusztusi eredményeiket, az ERA5 közel valós idejű adatait pedig később módosíthatják. A most rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ember okozta felmelegedés, a légköri blokkolás és a talaj kiszáradása együttesen alakította az idei nyarat. Az IPCC ezt a tényezőegyüttest a szárazföldi hőmérsékleti szélsőségek gyakoribbá válásának fő okaként azonosította; Nyugat-Európa 2026-os nyara azt mutatta meg, mi történik, ha ez a helyzet három hónapon át fennmarad.