1,000 haláleset és Európa hűtési hiányai

Az Egészségügyi Világszervezet szerint júniusban nyolc nap alatt több mint ezren haltak meg Európában a hőség miatt. Spanyolország országos többlethalálozási rendszere, a MoMo, négy nap alatt 212 halálesetet számolt, közülük 200-an 65 év felettiek voltak (EFE). Torinóban és Milánóban áramkimaradások voltak. A figyelmeztető rendszerek minden érintett országban működésbe léptek. Az emberek mégis meghaltak, mert a halálos hőséget jelző intézmények és a védekezésért felelős szervek más-más kormányzati szintekhez tartoznak, külön költségvetésből dolgoznak, és eltérő szabályokat követnek.

Az EU tud figyelmeztetni. Cselekvésre nem tud kényszeríteni.

Az európai klímatörvény előírja, hogy a tagállamoknak „folyamatos előrehaladást” kell elérniük az alkalmazkodásban, de nem szab kötelező normát a hűtött központokra, az iskolai hőmérsékletre vagy az idősotthonok felkészültségére (European Climate Law). A 2021-es uniós alkalmazkodási stratégia a hőhullámokat európai problémaként kezeli, csakhogy ez bizottsági ajánlás, nem a helyi szolgáltatásokat kötelező rendelet (EU Adaptation Strategy). Brüsszel pénzt, műholdas adatokat és vészhelyzeti koordinációt ad az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül, vagyis azon a rendszeren át, amely tűzoltók és egészségügyi csapatok határokon átnyúló megosztását segíti. Arról viszont nem Brüsszel dönt, hogy van-e légkondicionálás egy óvodában.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség saját klímakockázati értékelése szerint Európa „nincs felkészülve a gyorsan növekvő klímakockázatokra”, és a hőség különösen a déli városokban jelent komoly egészségügyi veszélyt (EEA). Ez írja le az elmúlt hét lényegét is: az alkalmazkodás nem tart lépést a hőmérsékletekkel.

Négy ország, ugyanaz a hiba

A figyelmeztető rendszerek működnek. A védelem akkor esik szét, amikor valakinek ténylegesen cselekednie kell. A minta országonként ismétlődik.

Németországban a 16 tartományból csak 7 rendelkezik egész tartományra kiterjedő hőségvédelmi tervvel. A szövetségi környezetvédelmi minisztérium magát „ösztönző szereplőként”, nem pedig a védelem működtetőjeként írja le (BMUKN). A Bundestagban még mindig arról vitáznak, kinek kell fizetnie a kötelező önkormányzati hőségterveket és a kórházak hűtését (tagesschau). Intenzív terápiás orvosok szerint a tartományoknak finanszírozniuk kell a kórházi hőségvédelmet, nem kezelhetik azt kényelmi kérdésként (BR). Már maga a vita is bizonyíték: nincs egyértelmű felelős, aki a riasztástól a védelemig végigviszi a feladatot.

Olaszországban ugyanennek a hiánynak két változata látszott. Lombardia a magas kockázatú napokon megtiltotta a szabadtéri munkát a legforróbb órákban, ezzel olyan űrt töltött be, amelyet a szakszervezetek szerint Róma túl lassan kezelt (PuntoSicuro). Torinóban négy nap alatt legalább 16 áramkimaradás volt, miután megugrott a helyi villamosenergia-igény; Milánóban több kerületben ment el az áram (Renewable Matter, Il Fatto Quotidiano). Az országos ellátás kitartott. A helyi elosztóhálózatok nem.

Spanyolországnak Európában a legfejlettebb halálozáskövető rendszere van. A MoMo június 21. és 24. között 212 hőséghez köthető halálesetet becsült (EFE). Egy országos energiaügynökség mégis megtagadta négy pintói állami iskola hűtésének támogatását, mert az önkormányzat nem tudta igazolni, hogy a diákok megfelelnek a „sérülékeny csoport” adminisztratív meghatározásának (The Objective). A város hűtést akart. A támogatási szabályok szerint a gyerekek nem fértek bele a kategóriába.

Hollandiában először adtak ki vörös hőségriasztást, a KNMI legmagasabb időjárási figyelmeztetését (KNMI, GGD Leefomgeving). Nincs országos szabály az iskolák hőség miatti bezárására, és nincs maximális tantermi hőmérséklet sem. Az általános iskolai fenntartók szövetsége arra figyelmeztetett, hogy az iskolák mintegy nyolcvan százalékában nem megfelelő a beltéri klíma (ANP/PO-Raad). A riasztás új volt. Az iskolai infrastruktúra hiányosságai nem.

Amit senki nem mér

Nincs kötelező uniós mutató, amely összehasonlíthatóan követné a hűtött központok lefedettségét, az iskolai hőségprotokollokat, az idősotthonok felkészültségét vagy a hőséghez köthető hálózati hibákat. Az országok alkalmazkodási teljesítményét azért sem lehet összevetni, mert hiányoznak hozzá az adatok.

Európa napokkal előre képes jelezni a hőséget. Utólag meg tudja számolni a halottakat. A kettő között viszont nem tudja garantálni, hogy egy mainzi idősotthon, egy bolognai bölcsőde vagy egy pintói iskola elég hűvös legyen ahhoz, hogy életben tartsa az embereket.