1.17 million spanyol tartózkodási kérelem a CJEU előtt

Több mint 1,17 millió ember kérte bevándorlási státuszának rendezését Spanyolországban, mielőtt a határidő június végén lejárt. Ez több mint kétszerese annak, amivel a kormány eredetileg számolt (Crónica Global, The Guardian). Munkaerőpiaci célú legalizálást ekkora léptékben évek óta egyetlen uniós tagállam sem próbált. A spanyol legfelsőbb bíróság most azt mérlegeli, kérjen-e állásfoglalást az Európai Unió Bíróságától, vagyis az EU legfőbb bírói fórumától arról, hogy a program összeegyeztethető-e az uniós joggal (El Español). Ha az ügy Luxemburg elé kerül, az ítélet minden tagállamra kötelező lesz, és kijelöli, meddig mehet el egy kormány az irregulárisan dolgozók legalizálásában akkor, amikor a szomszédos országok politikája egyre inkább a kitoloncolások szigorítására épül.

Egy mondat, két olvasat

A vita az uniós visszatérési irányelv egyetlen rendelkezésén múlik. Ez a 2008-as jogszabály rögzíti a jogszerű tartózkodási engedéllyel nem rendelkező emberek kiutasításának közös szabályait. A 6. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamoknak „kiutasítási határozatot kell kiadniuk” minden jogszerűtlenül tartózkodó személlyel szemben. Ugyanennek a cikknek a (4) bekezdése viszont lehetővé teszi, hogy egy tagállam „méltányossági, humanitárius vagy egyéb okokból” tartózkodási engedélyt adjon, és eltekintsen a kiutasítástól. Az Európai Bizottság saját visszatérési kézikönyve szerint egy ország „bármikor” adhat tartózkodási engedélyt egy jogszerűtlenül tartózkodó személynek (Directive 2008/115/EC, Commission Return Handbook).

A spanyol kormány ebből egyértelmű mozgásteret olvas ki. Az ellenzők szerint viszont a 6. cikk (4) bekezdése egyedi ügyekre szolgáló biztonsági szelep, nem felhatalmazás több mint egymillió ember tömeges legalizálására. Ha a legfelsőbb bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet nyújt be, vagyis arra kéri az Európai Unió Bíróságát, hogy értelmezze az uniós jogot, a döntés minden tagállam számára meghúzza ennek a mondatnak a határait (El Debate).

Európa ugyanazt a történetet különböző félelmeken keresztül olvassa

Németországban a programot főként munkaerőpiaci ügyként kezelték. A beszámolók arra figyeltek, hogy Spanyolország az építőiparban, a mezőgazdaságban és a háztartási gondozásban dolgozó feketegazdasági munkavállalókat próbálja adófizető, biztosított foglalkoztatásba átvezetni (taz).

A német sajtó azt is pontosan különválasztotta, mire jogosít ténylegesen egy spanyol tartózkodási engedély. A schengeni szabályok szerint a spanyol tartózkodási kártya legfeljebb 90 napos rövid tartózkodást tesz lehetővé a belső határellenőrzés nélküli övezet más országaiban, de nem nyitja meg automatikusan egy másik tagállam munkaerőpiacát (FAZ, Schengen Convention, Art. 21). Ausztriának ezért nem kellene azonnal beengednie ezeket a munkavállalókat a saját munkaerőpiacára.

Az osztrák FPÖ, a szélsőjobboldali Szabadságpárt, amely jelenleg a kormánykoalíció vezető ereje, mégis az ellenkező következtetést vonta le: a spanyol programot „schengeni szabadjegynek” és „menedékmágnesnek” nevezte (Krone). Ez a keretezés egyetlen riasztásba sűríti a vonzó hatásokról, a továbbvándorlásról és a kitoloncolási rendszer hitelességéről szóló félelmeket. A konkrét jogi kockázat ennél jóval szűkebb: teljesebb mobilitási jogok csak többévnyi folyamatos tartózkodás után, az EU huzamos tartózkodási irányelve alapján járnak, nem egy első, egyéves spanyol engedélyből következnek.

Olaszország a spanyol lépést a saját rendészeti vitájába illesztette be. Piantedosi belügyminiszter az EU migrációs és menekültügyi paktumát, vagyis a menedékkérelmek és visszatérések kezelését átalakító 2024-es csomagot a szigorúbb végrehajtás felé tett fordulatként értelmezte (Avvenire). Rómából nézve a spanyol legalizálás ennek az ellenmodellje.

Katalóniára nehezedik az adminisztratív teher

A számok Katalóniában a legnagyobbak. A régióban több mint 257 000 kérelmet adtak be, ami a legtöbb a spanyol autonóm közösségek között; csak Barcelona tartomány több mint 192 000 ügyet jelent (Crónica Global). Barcelonai ügyvédek szerint a legnagyobb összeomlási kockázatot az jelenti, hogy túl kevés időpont érhető el a bevándorlási hivataloknál.

Portugália már megmutatta, mi történik, ha az államigazgatás kapacitása nem tart lépést a legalizálási politikával. A portugál program több százezer embert terelt át formális státuszba, de az ügyhátralék miatt sokan hónapokig érvényes dokumentumok nélkül maradtak. Az ECO szerint 2025-ben több mint 162 000 külföldi munkavállaló tűnt el a társadalombiztosítási nyilvántartásból anélkül, hogy később visszakerült volna az aktív regisztrációba. A legalizálás képes láthatóvá tenni a tényleges munkavégzést, de csak akkor, ha az állam elég gyorsan alakítja a kérelmeket használható jogi státusszá. Ellenkező esetben a bizonytalanság új formáját termeli újra.

Az Európai Unió Bírósága előtt a jogi kérdés szűk lenne: engedi-e a 6. cikk (4) bekezdése a tömeges legalizálást, vagy csak egyedi kivételekre vonatkozik. A politikai kérdés ennél szélesebb. Spanyolország azt teszteli, képes-e egy nagy uniós tagállam nagy léptékben legalizálni az irreguláris munkát, miközben szomszédai politikai tőkét fektetnek a kitoloncolások szigorításába. Az első választ valószínűleg bírák adják meg. Az első kudarc, ha lesz, a hivatali időpontokra váró sorokban látszik majd először.