100%-os vám fenyegeti Magyarországot

Az amerikai szenátus augusztus 7-én 86–11 arányban elfogadott egy Oroszországgal és Iránnal szembeni szankciós törvényjavaslatot, amely akár 100 százalékos vámot is lehetővé tenne azoknak az országoknak az áruira, amelyek a legtöbb orosz olajat és gázt vásárolják. Az európai sajtó egy része úgy kezelte a szavazást, mintha az intézkedés már hatályos lenne. Nem az. A javaslatnak még át kell mennie a képviselőházon, amely szeptemberig szünetet tart. Ezután az elnök aláírására is szükség van. Addig senkire nem vonatkozik új vám.

A fenyegetés szerkezete mégis már most fontos, mert pontosan azokra az EU-tagállamokra mutat, amelyek a leglassabban válnak le az orosz energiáról.

A törvényjavaslat rangsorol, aztán vámol

A szöveg nem nevez meg országokat. Ehelyett rangsort állítana fel: az elnök akár 100 százalékos vámot vethetne ki annak az öt országnak az amerikai importjára, amely az előző tizenkét hónapban a legtöbb orosz kőolajat vagy földgázt vásárolta (Congress.gov). A listát 180 naponta frissítenék. Egy külön rendelkezés az Oroszországból közvetlenül importált árukra akár 500 százalékos vámot is engedélyezne.

A gáz esetében van menekülőút. Egy ország kikerülhet a listáról, ha az orosz gázexport kevesebb mint 15 százalékát veszi át, és közben ténylegesen csökkenti a függőségét. Az elnök emellett felmentést is adhat, ha a vám ellentétes lenne az amerikai nemzeti érdekkel (CBS). A kongresszus tehát eszközt adna a Fehér Háznak, nem automatikus utasítást. A végső vámszinteket az adminisztráció határozná meg, nem maga a törvényjavaslat rögzíti őket.

Magyarország és Szlovákia kerülhet célkeresztbe

Az EU-n belül azok az országok a leginkább kitettek, amelyek még mindig a Barátság kőolajvezetéken kapnak orosz nyersolajat. Ez a szovjet időkből örökölt vezeték Oroszországból Belaruszon át hozza az olajat Közép-Európába. Amikor Brüsszel 2022-ben betiltotta a tengeren szállított orosz olajat, a vezetékes szállításra mentességet adott. Magyarország és Szlovákia az a két tagállam, amely még él ezzel. Az Európai Bizottság szerint mindkét kormánnyal dolgozik a diverzifikáción, de konkrét kilépési dátumot egyikük sem mutatott be.

Magyarország elvileg felkerülhet az első ötös listára. A törvényjavaslat azonban nem ugyanazt méri, amiről itthon általában vita folyik. Nem az számítana, hogy a magyar energiamixben mekkora az orosz részarány, hanem az, hogy Magyarország az orosz teljes gázexport mekkora részét veszi meg. Ez két nagyon különböző szám. A gázra vonatkozó kivétel ezen az oldalon védheti Budapestet.

Szlovákia helyzete egyszerűbb. A Slovnaft finomító továbbra is Barátság-vezetéken érkező nyersolajat dolgoz fel, a Gazprom maradt Szlovákia legnagyobb gázszállítója, és a kormány nem adott ütemtervet a leváltására.

Belgium szűkebb, de tanulságos eset. Júliusban a Belgiumba érkező összes LNG, vagyis hajóval szállított cseppfolyósított földgáz orosz eredetű volt. Ennek nagy része azonban a zeebrugge-i terminálon keresztül továbbmegy reexportra, nem Belgium használja fel. Ha az amerikai rangsor a kikötött szállítmányokat számolja, nem a végső fogyasztást, belga exportőrök is vámkockázatba kerülhetnek olyan energia miatt, amelyet az ország ténylegesen el sem égetett. Ez azon múlik, hogyan határozza meg az amerikai adminisztráció a „vásárló” fogalmát.

Az energiadöntést Budapest hozza, a kereskedelmi következményt Brüsszel kezeli

A kereskedelempolitika az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján kizárólagos uniós hatáskör. Vagyis csak Brüsszel tárgyalhat kereskedelmi feltételekről, és csak az EU léphet fel válaszintézkedéssel a tagállamok nevében. Magyarország és Szlovákia nem köthet különalkut Washingtonnal. Ha amerikai vám sújtja a magyar vagy a szlovák exportot, a választ Brüsszelnek kell kezelnie, miközben olyan országokat kell védenie, amelyek oroszenergia-függőségét az unió nagy része kockázatnak tartja.

A szenátusi javaslat külső nyomást helyez egy olyan problémára, amelyet Brüsszel eddig tagállamonként próbált kezelni. A Bizottság mentességekkel és határidőkkel tartotta bent a vonakodó tagokat az uniós keretben. Washington most durvább ösztönzőt kínál: aki továbbra is orosz energiát vesz, annak az exportőrei fizethetnek.

Ez a nyomás már most is érződik. Az Egyesült Államokba szállító magyar és szlovák exportőröknek – az autóiparban, a gépgyártásban, a vegyiparban – új tervezési kockázattal kell számolniuk. Az árazás, a szállítási határidő és a vámkockázat is másképp néz ki, ha 100 százalékos vám válik elképzelhetővé, akkor is, ha még nem vezették be. Az EU saját szankciós eszközei eddig nem teremtettek ilyen típusú kereskedelmi bizonytalanságot.

Hogy a képviselőház elfogadja-e a javaslatot, továbbra is nyitott kérdés. A rangsorolási mechanizmus azonban – amelyet félévente frissítenének – azt jelenti, hogy Budapest és Pozsony számára az ügy már nemcsak politikai kérdés. Kereskedelmi is, méghozzá mostantól.