12 tagállam nem készült fel az EU paktumára

Kilenc nap múlva, június 12-én az EU Migrációs és Menekültügyi Paktuma mind a 27 tagállamban kötelezően alkalmazandóvá válik. A tíz rendeletből álló csomagról évekig tárgyaltak, most pedig egyetlen határidőhöz kötve írja át, hogyan kezeli Európa a menedékkérelmeket az érkezéstől a kitoloncolásig. Először vezet be egységes eljárásokat és kötelező tehermegosztást. Franciaország még nem tette közzé az alkalmazáshoz szükséges nemzeti jogszabályokat. Spanyolország úgy rövidíti le a fellebbezési határidőket, hogy a bírósági kereteket nem igazította hozzá. Olaszország végrehajtási terve továbbra sem nyilvános. Kilenc tagállam még nem tesztelte az Eurodac, vagyis a közös biometrikus adatbázis informatikai rendszereit, pedig az egész rendszer erre épül (ETIAS.com). A jogszabály megérkezik, a működtetéséhez szükséges apparátus viszont sok helyen még nem.

Hét nap szűrés, tizenkét hét döntés

A paktum a határon gyors eljárást ír elő. Mindenkit, aki az EU külső határán érkezik, hét napon belül át kell világítani, és hatéves kortól biometrikus adatokat is rögzíteni kell (Európai Bizottság). Azok a kérelmezők, akik olyan országból jönnek, ahol a menedékkérelmek kevesebb mint 20 százalékát fogadják el, gyorsított határeljárásba kerülnek: az első döntésnek és a fellebbezésnek együtt tizenkét héten belül le kell zárulnia. Ezalatt a jogi fikció szerint nem léptek be az EU területére (CGRS Belgium).

Új elem a kötelező szolidaritás is. A frontországok, köztük Olaszország, Spanyolország, Görögország és Ciprus segítséget kérhetnek a többi tagállamtól. A válasz vagy menedékkérők átvétele, vagy nagyjából 20 000 € befizetése minden elutasított áthelyezés után, vagy személyzet és felszerelés küldése. Az első szolidaritási keret 2026 júniusától decemberig tart: 21 000 áthelyezést vagy 420 millió EUR-t irányoz elő (francia szenátus). Magyarország és Szlovákia semmit nem vállalt.

Az Európai Bizottság május 8-án közzétett felkészültségi jelentése szerint a 27 tagállamból csak 15 rendelkezett a szűréshez szükséges infrastruktúrával és személyzettel (Európai Bizottság, ETIAS.com). Hat tagállamban, köztük Görögországban és Olaszországban nem volt elérhető az ingyenes jogi segítség, pedig a paktum ezt kötelezővé teszi, és mindkét országot különösen erős migrációs nyomás alatt álló államként tartják számon. A határ menti alapjogi ellenőrzés független mechanizmusa Belgiumban, Magyarországon, Olaszországban és Máltán sem működött (Európai Bizottság).

Három ország, három jogi rés

Franciaországban a kormány a parlamenti utat teljesen kikerülte. Az alkotmány 38. cikkét használta, amely korlátozott időre lehetővé teszi, hogy a végrehajtó hatalom rendeleti úton alkosson jogot, és így a bevándorlási kódex nagyjából 40 százalékát írta át. A bal- és a jobboldal eltérő okokból tiltakozott, de magát a parlament megkerülését mindkét oldal kifogásolta (Le Monde). A rendeletet azonban még nem tették közzé. A kormány most egy körlevéllel, vagyis a tisztviselőknek szóló közigazgatási utasítással töltené ki az űrt, csakhogy ez nem helyettesíti a kötelező erejű jogszabályt. A Conseil d'État, Franciaország legfelső közigazgatási bírósága „jogi bizonytalanság” időszakára figyelmeztetett, mert a régi és az új, egymással össze nem illő szabályok világos útmutatás nélkül élhetnek egymás mellett (Conseil d'État).

Spanyolországban az állami főügyész június 1-jén megerősítette, hogy a fellebbezési határidő két hónapról akár öt napra rövidülhet, miközben nincs olyan nemzeti törvény, amely rendezné a bírósági átmenetet (EuropaPress). Lengyelország más típusú engedményt kapott: egy évre mentesül az áthelyezési kötelezettségek alól. Varsó azzal érvelt, hogy több mint egymillió ukrán menekült befogadása és a schengeni keleti határ védelme önmagában is egyenértékű szolidaritás. Donald Tusk miniszterelnök lezárt ügyként mutatta be a mentességet (VisaHQ). Decemberben lejár.

Az új kitoloncolási szabályok tovább terhelik a rendszert

Június 1-jén az Európai Parlament, vagyis az EU közvetlenül választott törvényhozó testülete, és a tagállami kormányokat képviselő Tanács ideiglenes megállapodásra jutott a visszatérési rendeletről. A megállapodás lehetővé tenné, hogy a kitoloncolt embereket olyan harmadik országbeli „visszatérési központokba” küldjék, amelyekhez korábban semmilyen személyes kötődésük nem volt. Az adminisztratív őrizet felső határa 24 hónapra nőne, és megszűnne az automatikus jog arra, hogy valaki a visszatérési döntés elleni fellebbezés idején az EU-ban maradjon (Európai Parlament, Euronews). Az ECRE, Európa legnagyobb menekültjogi hálózata szerint ez „az EU közelmúltjának egyik legbüntetőbb és legveszélyesebb migrációs eszköze” (ECRE).

A paktum és a visszatérési rendelet együtt olyan rendszert épít, amelynek alapfeltétele a gyorsaság: hét napos szűrés, tizenkét hetes döntési ciklus, rövidített fellebbezések, gyorsított kitoloncolás. A Bizottság saját felkészültségi jelentése alapján viszont a legtöbb tagállamnak június 12-ig nem lesz meg az a bírósági, jogi és határigazgatási kapacitása, amely ezt a tempót valóban elbírná.