Gibraltárnál eltűnt az útlevélkontroll

Július 15-én körülbelül 15 000 ingázó lépte át a spanyol–gibraltári határt úgy, hogy több mint egy évszázad után először nem kellett útlevelet mutatnia a szárazföldi átkelőnél (BBC, spanyol külügyminisztérium). A Brüsszelben egy nappal korábban Stephen Doughty brit miniszter és Maroš Šefčovič uniós biztos által aláírt szerződés nem szünteti meg az EU külső határát. A schengeni ellenőrzést, vagyis az EU közös utazási övezetét védő útlevél- és személyazonosság-vizsgálatot helyezi át: a La Línea melletti régi drótkerítéstől Gibraltár repülőterére és kikötőjébe, ahol spanyol és gibraltári tisztviselők dolgoznak egymás mellett (brit kormány, Brussels Times). A szuverenitási vita befagyasztva marad. A mindennapi súrlódás máshová kerül.

Spanyolország kezeli a schengeni kaput

Gibraltár repülőterén és kikötőjében most Spanyolország dönti el, ki léphet be a schengeni térségbe. A teljes be- és kiléptetési ellenőrzést spanyol tisztviselők végzik, hozzáféréssel az uniós biztonsági adatbázisokhoz (spanyol külügyminisztérium). Madridnak arra is joga van, hogy kezdeményezze a megállapodás felfüggesztését vagy megszüntetését, vagyis leállíthatja az egyezséget, ha úgy ítéli meg, hogy megsértették a feltételeit. Gibraltár és az Egyesült Királyság ugyanazokon a helyszíneken külön ellenőrzést tart fenn.

Mindegyik fél győzelemként mutatja be a megoldást. London szerint a brit szuverenitás „teljes körű és kifejezett” védelmet kapott (gibraltári kormány). Spanyolország azt hangsúlyozza, hogy saját szuverenitási igénye változatlanul fennáll (RTVE). Joseph Garcia gibraltári miniszterelnök-helyettes ennél egyenesebben fogalmazott: „a határ pontosan ott marad, ahol eddig volt”, a schengeni rendszer pedig „gyakorlati eszköz, nem politikai zászló” (gibraltári kormány). A szerződés különválasztja a területi igényt és a határ működtetését. Gibraltár ezzel gazdasági mozgásteret kap: munkaerejének nagyjából fele naponta Spanyolországból jár át.

Kamerák lépnek a kerítés helyébe

A régi kerítés eltűnt, de nem ellenőrzés nélküli tér váltotta fel. A kontroll most kamerákból, adatbázisokból és repülőtéri kapukból álló rendszerben működik. Gibraltár egyes szakaszokon mászásgátló kerítést telepített, az Interpolhoz és a körözési adatbázisokhoz kapcsolt élő arcfelismerő kamerákat, automatikus rendszámfelismerést, térfigyelő kamerákat és állandó rendészeti jelenlétet vezetett be a korábbi határsáv mentén (gibraltári kormány). A légi terminálban az EU új biometrikus Entry/Exit Systemje, az EES — amely a nem uniós utazók ujjlenyomatát és arcképét rögzíti — kapcsolódik a Schengeni Információs Rendszerhez, a SIS-hez, vagyis ahhoz a közös uniós adatbázishoz, amelyben körözött személyeket és beutazási tilalmakat jelölnek. A megállapodás azt is lehetővé teszi, hogy spanyol tisztviselők szigorú feltételek mellett üldözzenek gyanúsítottakat a régi határvonalon túl, Gibraltár területén is: előzetes értesítéssel, azonosítható tisztviselőkkel és a helyi jog betartásával (GBC).

A minta Észak-Írországra emlékeztet, ahol a Brexit utáni rendezés úgy kerülte el a kemény szárazföldi határt, hogy a kereskedelmi ellenőrzések egy részét az Ír-tengerre tolta át. London mindkét esetben csak úgy tudta puhán tartani a politikailag érzékeny határt, hogy a rendszer más pontján uniós szabályokat és külföldi tisztviselőket fogadott el (Le Figaro). A gibraltári megoldás szűkebb: azt rendezi át, hol és kik végzik az ellenőrzést, de nem terjeszt ki olyan széles uniós joganyagot brit területre, mint Észak-Írországban.

Ki veszi fel a telefont

A szerződés teljes ratifikációjához még az Európai Parlament, az EU közvetlenül választott törvényhozó testületének hozzájárulása is kell. A sürgetőbb hiány azonban az elszámoltathatóság.

Vegyünk egy utast, aki megérkezik Gibraltár repülőterére, a SIS tévesen jelzi, majd egy spanyol tisztviselő megtagadja tőle a belépést. Kihez fordulhat panasszal? A belépési döntést és az adatbázis-hozzáférést Spanyolország kezeli. A tévesen megjelölt utazók jogorvoslata spanyol közigazgatási csatornákon keresztül fut (spanyol külügyminisztérium). A brit–gibraltári konkordátum szerint ugyanakkor nemzetközi jogi értelemben London viseli a végső felelősséget. A kormányzó, vagyis a brit uralkodó által kinevezett gibraltári képviselő, aki a belső biztonság területén továbbra is hatáskörrel bír, biztonsági ügyekben a helyi kormány fölött áll (brit kormány). A szerződés napi működtetését pedig maga Gibraltár hajtja végre.

Egyetlen határesemény így három joghatóságot, két jogrendszert és két adatkezelési rezsimet érinthet. A szerződés megkönnyíti a napi átkelést. A felelősségi viszonyokat nem tette egyszerűbbé, és az Európai Parlament, amelynek a ratifikációról szavaznia kell, még kérhet világosabb válaszokat.