€15 millióért 20 centi Paksnak

Két uszályt süllyesztettek el, és ideiglenes fenékküszöböt építettek a Duna medrébe, hogy néhány centivel megemeljék a vízszintet a paksi vízkivételnél. A beavatkozás működött: augusztus 23-ra Magyarország egyetlen atomerőművében a nyolc turbina közül négy már újra termelt, a teljesítmény meghaladta a 800 MW-ot, a kormány pedig hét közepére ismét 2 000 MW-os teljes kapacitással számol (Portfolio, Euronews HU).

A paksi újraindítás azért fontos, mert Románia Cernavodăban, a saját egyetlen atomerőművénél hasonló vészmegoldásokkal próbálkozott, mégis mindkét reaktora kiesett. A folyómeder gyors átalakítása vissza tud adni némi szivattyúzási tartalékot. A tartósan apadó Dunát viszont nem állítja meg.

Mit építettek, és miért volt elég?

Az atomerőművek nagy mennyiségű folyóvizet használnak arra, hogy lehűtsék a turbinákat meghajtó gőzt. Paksnak teljes terhelés mellett nagyjából 100 köbméter másodpercenkénti dunai vízre van szüksége. Amikor a folyó rekordalacsony szintre süllyedt, az erőmű fix mélységre telepített szivattyúi már nem tudtak eleget kiemelni belőle (MVM). Az MVM július végén ezért kezdte visszafogni a termelést.

A kormány augusztus 12-én két beavatkozást rendelt el. Az egyik a fenékküszöb volt: ez egy alacsony, mederfenékre épített szerkezet, amely lassítja az áramlást, és visszaduzzasztja a vizet a vízkivételi pontnál. A másik két, egyenként 80 méteres uszály irányított elsüllyesztése volt, hogy tovább tereljék és visszatartsák a folyást. A munkák 6,1 milliárd forintba kerültek, vagyis nagyjából 15 millió euróba. Ezt a kormány azzal vetette össze, hogy egy teljes paksi leállás pótlólagos áramköltsége hivatalos becslés szerint legalább 50 milliárd forint havonta lett volna (kormany.hu, Energy Connects). Ebben az összevetésben a 15 millió eurós beavatkozás nem nehéz döntés.

Augusztus 22-re 242 méter fenékküszöb készült el, az uszályokkal együtt pedig több mint 20 centiméterrel emelkedett a vízszint. A nyolc hűtővízszivattyúból hét működött, a vízkivétel pedig közel került a szükséges kapacitáshoz (kormany.hu, MTI).

A román figyelmeztetés

Románia Cernavodănál próbálta ugyanezt a módszert. Az erőmű normál időszakban az ország villamosenergia-termelésének körülbelül ötödét adja (World Nuclear). A munkások sziklaalakzatot robbantottak, medret kotortak, és uszályokat süllyesztettek el, hogy a Duna vizét a vízkivétel felé tereljék (The Guardian, Financial Intelligence).

Az első beavatkozás 8 centiméterrel emelte meg a vízszintet, és a 2-es blokk körülbelül kilenc napnyi haladékot kapott (HotNews). A Duna azonban tovább apadt. A 2-es blokk augusztus 13-án leállt. Románia azóta újabb vészcsomagot hagyott jóvá, mert az első beavatkozás időt nyert, tartós biztonságot nem (AGERPRES).

A különbség nem a mérnöki tudásban volt. Mindkét ország ugyanarra a problémára költött gyorsan mozgósítható erőforrásokat. Magyarországon a 20 centiméteres vízszintemelés éppen elégnek bizonyult. Romániában a 8 centiméter kevés volt, mert a hiány tovább nőtt.

Ki fizetett, ki nyert rajta?

Amikor Paks a leállás felé haladt, a magyar heti áramár 250–263 EUR/MWh körüli szintre ugrott, nagyjából 15–20 százalékkal az előző napi ár fölé (Argus). Az ilyen ármozgás néhány napon belül eléri az ipari vásárlókat. Magyarország megduplázta az áramimportját, éjszaka nagyjából 4 GW importkapacitásra támaszkodott, a kormány pedig arra kérte a háztartásokat, hogy 17 és 22 óra között ne használjanak mosógépet és szárítógépet (Euractiv).

Egy külön rendelet közben felhatalmazta a rendszerirányítót, hogy korlátozza a 0,5 MW feletti nagy ipari fogyasztókat. Aki nem tartotta be az utasítást, a spot piaci ár 200 százalékának megfelelő büntetést fizetett, vagyis a gyárak a piaci ár kétszeresét kockáztatták (HVG). A háztartásokat kérték, az üzemeket utasították.

Románia kitettsége még élesebben látszott. Egy estén az import 1 839 MW-ra emelkedett, ami a fogyasztás 27,4 százalékát fedezte (Curs de Guvernare). A rövid távú nyertes Bulgária lett: a szomszédos nukleáris termelés kiesése miatt exportja napi 32 000–33 000 MWh körüli szintre ugrott (Mediapool). Szlovákia közben teljes kapacitáson termelt tovább, mert Mochovce és Bohunice erőművei folyóvíz helyett hűtőtornyokat használnak, és közben beszedték a magasabb régiós árak hasznát (Info.sk).

Végül a folyó dönt

Magyarország elkerülte Paks azonnali pótlásának költségét. A fenékküszöbös-uszályos megoldás 15 millió euróba került, miközben a teljes kiesés havi több tízmilliárd forintos veszteséget okozhatott volna. Az újraindítás azonban nem szüntette meg a kitettséget. Paks továbbra is a Dunából, fix mélységű szivattyúkkal veszi ki a hűtővizet, és a következő alacsony vízállás tovább tarthat annál, amit egy ideiglenes küszöb kezelni tud.

A francia EDF 15 év alatt 9 milliárd eurót költ arra, hogy atomerőműveit a klímaváltozáshoz igazítsa (Le Monde). Magyarország tizenegy nap alatt 242 méternyi fenékküszöböt épített. Most az a kérdés, hogy ugyanez jövő augusztusban is elég lesz-e.