€210bn orosz tartalékterv akadt el Belgiumon

Három korábbi nyugati tisztségviselő augusztus 8-án azt javasolta, hogy az EU vegye adminisztratív ellenőrzés alá a befagyasztott orosz jegybanki tartalékok nagyjából 210 milliárd EUR-nyi részét. Az ötletet elsőként német sajtóban ismertették; Annegret Kramp-Karrenbauer volt német védelmi miniszter, Nathalie Loiseau volt francia Európa-ügyi miniszter és Daleep Singh volt magas rangú amerikai szankciós tisztviselő áll mögötte (FAZ, RBC Ukraine). Ez egyelőre politikai kampány, nem uniós döntés. A vita lényege éppen abban van, hogy a kettő között mekkora a távolság.

Az európai rendszer ma csak a hozamokhoz nyúl

Miután az EU 2022-ben befagyasztotta az orosz jegybanki tartalékokat, az alapul szolgáló eszközök — kötvények, készpénzbetétek — továbbra is hozamot termeltek. A kötvénykuponok lejártak, a kamatok felhalmozódtak. Az EU ezt a jövedelmet vonja el és irányítja Ukrajnába, miközben a tőke továbbra is befagyasztva marad, formálisan pedig az orosz állam tulajdona (Tanács, EUR-Lex).

Augusztus 3-án az EU 1,4 milliárd EUR ilyen bevételt utalt át, ezzel a rendszer indulása óta összesen 8 milliárd EUR jutott Ukrajnának (EEAS, Euronews). A pénz nagy része, 95 százaléka, nem közvetlen fegyvervásárlásra megy, hanem Ukrajna G7-hiteleinek törlesztését segíti. A fennmaradó 5 százalék az Európai Békekereten keresztül katonai támogatást finanszíroz (az Európai Bizottság franciaországi képviselete).

A G7 konstrukciója úgy működik, hogy a hitelezők most adnak pénzt Ukrajnának, a befagyasztott orosz eszközök jövőbeli hozamai pedig idővel segítenek visszafizetni ezeket a hiteleket (G7 apuliai közlemény). Ez ügyes pénzügyi megoldás, de továbbra is a kamatjövedelemre épül, nem a 210 milliárd EUR-nyi tőkére. Ukrajna háborús és újjáépítési költségeihez képest a 8 milliárd EUR mérsékelt összeg. Ebből a különbségből nő ki az igény egy nagyobb lépésre.

Mit változtatna az őrizetbe vétel, és miért áll ellen Belgium

A befagyasztott orosz tartalékok szinte teljes egészében egy helyen vannak: az Euroclearnél, annál a brüsszeli központú intézménynél, amely értékpapír-tulajdonosi nyilvántartásokat vezet és elszámolja a vevők és eladók közötti ügyleteket. Az EU-ban befagyasztott orosz eszközök mintegy 90 százalékát ott tartják (EUobserver).

Ez a koncentráció Belgiumnak óriási gyakorlati befolyást ad. Minden olyan lépéshez, amely túlmegy a hozamok lefölözésén — legyen szó őrizetbe vételről, elkobzásról vagy a tőke új célú felhasználásáról — belga együttműködés kell, mert az eszközök a belga pénzügyi infrastruktúrában vannak. Ha Belgium nemet mond, a terv megáll.

Az őrizetbe vételi javaslat az Euroclearből egy új, uniós ellenőrzés alatt álló szervezetbe vinné át a tartalékokat. A formális tulajdonjog továbbra is az orosz jegybanknál maradna, ezért a kezdeményezők adminisztrációról beszélnek, nem elkobzásról (FAZ, Fakti). A tényleges hatás azonban a kockázat újraelosztása lenne. Jelenleg Belgium és az Euroclear viseli annak a jogi és működési következményeit, hogy a 27 uniós kormány geopolitikai döntést hozott.

Ez a nyomás nagyon is konkrét. Júliusban egy moszkvai fellebbviteli bíróság helybenhagyott egy 18,17 billió rubeles döntést az Euroclearről az orosz jegybank keresete nyomán (Washington Post, Brussels Times). A határozatot a belga jog alapján nem lehet végrehajtani, de jól mutatja, hová céloz Moszkva: nem az EU egészére, hanem arra az egy intézményre, amely a tartalékokat tartja. Belgium óvatossága ezért nem gyávaság, hanem racionális válasz arra, hogy az egész blokk nevében koncentrált kockázatot visel.

A jogi határ, amelyet Európa eddig nem lépett át

A hozam és a tőke közötti különbség nem elméleti kérdés. A nemzetközi jog a jegybanki eszközöket az állami vagyon egyik legerősebben védett kategóriájaként kezeli (ENSZ állami immunitási egyezmény). A befagyasztás utáni hozamok felhasználása olyan jövedelmet érint, amely a befagyasztás előtt még nem létezett. A tőke őrizetbe vétele viszont olyan vagyon feletti ellenőrzést jelentene, amely már a háború előtt is Oroszországhoz tartozott.

Az őrizetbe vételi terv ezt a határt próbálja elmosni. Papíron Moszkva maradna a tulajdonos, az ellenőrzés azonban az EU-hoz kerülne. Nyitott és súlyos következményekkel járó kérdés, hogy a világ többi jegybankja ezt a gyakorlatban elkobzásként értelmezné-e. Ha a tartalékkezelők arra jutnak, hogy az európai rendszerekben tartott eszközök politikai döntéssel átirányíthatók, egy részük kevesebb eurótarthat tartalékban. Az EKB már jelezte, hogy a szankciókhoz kapcsolódó intézkedések hatással lehetnek az európai pénzügyi infrastruktúra nemzetközi szerepére, bár a mostani őrizetbe vételi vitát név szerint nem említette.

Lengyelország és a balti államok számára kedvező lenne egy olyan „Oroszország fizet” típusú keret, amely mérsékli saját költségvetési terheiket. Belgium és az Euroclear viszont olyan jogi kitettséget hordoz, amelyre egyik javaslat sem adott valódi megoldást. Ukrajna mindkét úton finanszírozáshoz jutna, de az összeg attól függ, melyik jogi határt lépi át Európa. A jelenlegi válasz: a hozam igen, a tőke nem. Három korábbi tisztségviselő ezen változtatna. A 27 hivatalban lévő kormány egyelőre nem.