Napi 70 tanker kockáztat Hormuzban

Újra járható a Hormuzi-szoros, de ettől még nem lett kiszámítható. Egy friss napon 70 hajó haladt át rajta, miközben az amerikai-iráni konfrontáció legrosszabb hónapjaiban tíznél is kevesebb volt ez a szám (CNN). A tűzszünet egyelőre tart, a hajózási rend viszont nem állt helyre. Irán, az Egyesült Államok, a biztosítók és a hajótulajdonosok mást értenek biztonságos áthaladás alatt, Európa pedig közben rakományt biztosít, hadihajókat mozgat, és politikai kockázatot visel egy olyan szorosban, amelynek nincs tényleges gazdája.

Egymásnak ellentmondó utasítások, döntőbíró nélkül

Irán előzetes engedélyt kér, és a saját partjaihoz közelebbi útvonalat követel. Az Egyesült Államok és a nyugati biztosítók inkább az Ománhoz közeli folyosót tartják elfogadhatónak, amerikai légi fedezet mellett. Egy hajótulajdonos így könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy az egyik előírás betartásával a másik oldalon vállal jogi vagy pénzügyi kockázatot (Rzeczpospolita, EFN). Irán már megfenyegette azokat a hajókat, amelyek engedély nélkül haladnak át a szoroson (Omni).

A nagyobb forgalom tehát nem jelent automatikusan biztonságosabb forgalmat. A háborús kockázatra kötött biztosítások díja továbbra is nagyjából nyolcszorosa a konfliktus előtti szintnek, a nagyobb fuvarozók egy része pedig még mindig elkerüli a térséget (Business Insider Polska).

A Lloyd's Market Association szerint a hajószám visszaesését nem a biztosítási kapacitás hiánya, hanem a biztonsági kockázat magyarázza (LMA). Háborús fedezet továbbra is vásárolható, de drágán, miközben a aknamentesítés és a kikötői műveletek körül is maradt bizonytalanság (S&P Global). Az Európai Bizottság azt közölte, hogy a nyersolaj-ellátás egyelőre stabil, részben a készleteknek és az alternatív útvonalaknak köszönhetően, de az Öbölből induló szállítmányok csak késéssel érnek el Európába (European Commission).

Nincs parancsnoki központ

Európa mélyebb gondja az, hogy nincs világos politikai és katonai gazdája a feladatnak. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője a Reuters szerint arról beszélt, hogy nincs „politikai étvágy” az Aspides, vagyis az EU vörös-tengeri haditengerészeti kísérőműveletének Hormuzra való kiterjesztésére (Reuters). Mark Rutte NATO-főtitkár nem NATO-műveletet, hanem francia-brit koalíciót említett (Rutte remarks). Az ENSZ és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, az ENSZ hajózási szakosított szerve, biztonsági koordinációval és rekedt tengerészek evakuálásával foglalkozik, nem harci kísérettel (UN News). Nyilvánosan továbbra sem tisztázott, ki irányítana egy európai hormuzi missziót, milyen jogalapon működne, és milyen feltételek mellett használhatnának erőt a kísérőhajók.

Az egyes államok ettől függetlenül már lépnek. A dán parlament nagyjából 10 fő kiküldését hagyta jóvá egy európai vezetésű erőfeszítéshez: törzstiszteket, drónkezelőket és tolmácsokat (BT, Copenhagen Post). Hollandia a Zr.Ms. De Ruyter fregattot irányította a szoros felé (Defensie, Stars and Stripes). Az E5-csoport, vagyis Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság jelezte, hogy „amint a feltételek lehetővé teszik”, kész részt venni (Élysée). Vannak tehát eszközök és parlamenti döntések, közös mandátum viszont nincs.

Románia példája mutatja, hogyan kerülhet egy állam az eszkalációs térképre anélkül, hogy hormuzi misszióhoz csatlakozna. Miután Rutte a Fox Newsnak azt mondta, Bukarest csökkentette a kereskedelmi járatok számát, hogy helyet adjon amerikai tankerrepülőgépeknek, Irán Romániát és Olaszországot is „agresszióban” való bűnrészességgel vádolta (HotNews). Románia tagadta, hogy részese lenne a konfliktusnak, és a meglévő kétoldalú megállapodásokra hivatkozott (News.ro). Egy országot már a bázisai és a légtere is célponttá tehetnek, mielőtt a parlamentje bármilyen bevetésről szavazna.

Hiányzik a közlekedési szabály

Amerikai és iráni tárgyalók várhatóan június 30-án Dohában egyeztetnek technikai szinten a tűzszünet fenntartásáról. Ha ez sikerül is, attól még nyitva maradnak azok a kérdések, amelyek eldöntik, ténylegesen használható-e Hormuz. A Chatham House szerint az aknamentesítés nehéz lesz, és tartós tűzszünet nélkül nem is nagyon képzelhető el (Chatham House). Nincs nyilvános aknatérkép. Nincs olyan útvonalrendszer, amely felváltotta volna az egymásnak ellentmondó iráni és amerikai instrukciókat. Egyetlen európai parlament sem kapott világos választ arra, milyen eszkalációs kockázatot vállal a kormánya, amikor hajókat küld, repülőgépeket fogad, vagy rakományt biztosít a szoroson át.

Hormuzban most újra van forgalom, de a biztonságos áthaladás szabályait továbbra sem közös hatóság, hanem egymással versengő katonai és biztosítási logikák alakítják. Európának ebben a környezetben kell működnie addig, amíg valaki meg nem állapodik arról, ki garantálja a hajózás rendjét.