Az AKTOR beszáll a görög LNG-terminálba

Az AKTOR Group július 9-én keretmegállapodást írt alá a Motor Oillal arról, hogy megveszi a Dioriga Gas felét. Ez a cég fejleszti azt az úszó LNG-terminált, amelyet Görögországban, a Korinthoszi-öbölben terveznek megépíteni (Protothema). A megállapodás egyelőre előzetes: csak az alapfeltételeket rögzíti, a végleges szerződések, az igazgatósági jóváhagyások és a hatósági engedélyek még hátravannak.

A lépés így is fontos jelzés. Két nagy görög ipari csoport láthatóan pénzt tenne arra, hogy Délkelet-Európának szüksége lesz egy újabb gázimport-útvonalra. A nyitott kérdés az, hogy a térség piacai is így gondolják-e.

A folyosó mögött már van pénz. A terminál mögött még nincs.

A Dioriga egy FSRU lenne: úszó tároló- és visszagázosító egység, vagyis lényegében hajó méretű létesítmény, ahol az LNG-tankerek leadják a cseppfolyósított földgázt, azt visszamelegítik gázhalmazállapotúvá, majd betáplálják a vezetékekbe. A Motor Oil szerint a Dioriga rendelkezik a szükséges engedélyekkel és tanulmányokkal (Enikos). Arról viszont nincs függetlenül megerősített információ, hogy mikor indulhat az építkezés, vagy vannak-e már kötelező erejű ügyfélszerződések.

Az üzleti logika a Vertikális Folyosóra épül. Ez az a dél-északi gázútvonal, amelyet az EU a CESEC, vagyis a közép- és délkelet-európai energiakapcsolatok erősítését célzó keret alatt diverzifikációs prioritásként kezel (Európai Bizottság). A gáz hajóval érkezne Görögországba, ott visszagázosítanák, majd az összekötő vezetékeken keresztül Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna felé menne tovább.

Erre az útvonalra már ténylegesen foglaltak kapacitást. A görög–bolgár határnál lévő szidirokasztrói pont első hosszú távú aukcióin a vevők a 2026/27-es gázévre és az azt követő négy évre a rendelkezésre álló kapacitás több mint 45 százalékát lekötötték (Protothema English). Ez azért számít, mert a cégek akkor fizetnek vezetékhasználati kapacitásért, ha valóban gázt akarnak szállítani rajta. A Metlen nagyjából 20 GWh/napot, a DEPA Commercial és az Atlantic SEE LNG Trade együtt körülbelül 13 GWh/napot foglalt le.

Az Atlantic SEE, amelyben az AKTOR 60 százalékos tulajdonos, külön is lekötött évi 4,7 TWh folyosókapacitást, hogy 2030 előtt amerikai LNG-t vigyen a térségbe (To Vima). A társaság még azon dolgozik, hogy a Bulgáriával, Romániával és Ukrajnával kötött memorandumokat kötelező erejű, 20 éves szerződésekké alakítsa (Parapolitika).

Ezek a lekötések az útvonal iránti keresletet bizonyítják, nem a Dioriga irántit. A meglévő görög belépési pontokon már most is túljegyzés van. A folyosó pedig csak azután lett igazán leköthető, hogy az üzemeltetők a teljes görög–ukrán útvonal tranzitdíját nagyjából 9,39 €/MWh-ról 6 €/MWh alá vágták (Euro2Day, Știripesurse). Ezeket a díjakat a szállítók fizetik, majd beépítik abba az árba, amelyet végül a vevők állnak. Az, hogy közel 40 százalékos díjcsökkentés kellett az érdemi kötelezettségvállaláshoz, jól mutatja, mennyire szűk az üzleti mozgástér.

Horvátország és Románia már ugyanazokért a vevőkért versenyez

A Dioriga nem üres piacra érkezne. A horvátországi Krk LNG-terminál 2021 óta működik, kapacitását pedig évi 6,1 milliárd köbméterre bővítették (Poslovni). Romániában a Neptun Deep tengeri gázmező, amelyet fele-fele arányban az OMV Petrom és a Romgaz birtokol, 2027-től adhat gázt, a beszámolók szerint nagyjából évi 8 milliárd köbméteres csúcstermeléssel (HotNews). Mindkettő részben ugyanazokat a tengerparttal nem rendelkező vevőket célozza, amelyeket Görögország is el akar érni.

Ki nyer, ki fizet

Ha a Dioriga működő üzlet lesz, a Motor Oil és az AKTOR nyer rajta, a görög tranzitinfrastruktúra díjbevételhez jut, Bulgária, Románia és a nyugat-balkáni vevők pedig újabb alkupozíciót kapnak a meglévő beszállítókkal szemben.

Ha viszont a projekt kereskedelmileg nem áll meg, az első veszteséget a részvényesek viselik. A kockázat azonban nem feltétlenül náluk áll meg. Bulgária már megtapasztalta, hogyan kerülhet az alulhasznált gázinfrastruktúra számlája végül a közre. A Botas és a Bulgargaz közötti megállapodás a beszámolók szerint napi 500 000 EUR fix kapacitásdíjat írt elő, függetlenül a tényleges használattól, amíg a két fél 15 hónapra fel nem függesztette a szerződést (3e-news, BTA). Ha egy terminál vagy vezeték „take-or-pay” kikötéseket tartalmaz, vagyis a vevő akkor is fizet, ha nem használja a gázt, a veszteséget sokszor szabályozott tarifákon keresztül nyelik le a kormányok. A számla végül a fogyasztóknál jelenik meg.

Magyarország és Szlovákia, vagyis a folyosó legtávolabbi lehetséges piacai egyelőre gyengébb keresletet mutatnak. Nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy hálózatüzemeltetőik vagy gázkereskedőik elköteleződtek volna a görög útvonal mellett. A megszokott ellátási irányuk a Török Áramlat, a görög LNG pedig csak akkor érdekes számukra, ha a végső leszállított ár ennél kedvezőbb (Denník E).

Az AKTOR és a Motor Oil megállapodása arra a feltételezésre épül, hogy Délkelet-Európa energiaproblémája lassan nem a gáz elérhetőségéről, hanem a versenyképesen használható útvonalakról szól. A Vertikális Folyosónál már látszanak a kapacitáslekötések és a díjcsökkentési lendület. Ami még hiányzik, az annak bizonyítéka, hogy a térségnek éppen erre a terminálra, éppen ezen a helyen, a már működő vagy épülő alternatívák mellett is szüksége van.