Leállások Gravelines mind a hat reaktoránál

Medúzák tonnái tömítették el a tengervízszűrőket. A szivattyúk vízhozama visszaesett, a hűtés akadozni kezdett, a Dunkerque közelében működő gravelines-i atomerőmű hat reaktora pedig egymás után esett ki a hálózati termelésből (EDF, France 24). Augusztus 27-ére két blokk csökkentett teljesítményen működött, kettőt a medúzák miatt állítottak le, egy műszaki hiba miatt állt, egy pedig eleve karbantartáson volt. Vagyis az erőműben egyetlen reaktor sem termelt normál üzemben.

Gravelines hat, egyenként 900 MW-os reaktorral működik, összesen nagyjából 5,4 GW beépített kapacitással. Ez szélcsendes napon egy közepes méretű európai ország villamosenergia-igényét is fedezhetné (EDF, El Debate). Tizenkét hónapon belül ez volt a harmadik medúzás üzemzavar. Radioaktív rendszert nem érintett az eset, az EDF szerint sem biztonsági, sem környezeti következménye nem volt (Le Figaro). A villamosenergia-rendszerből ugyanakkor több gigawatt olcsó, folyamatosan termelő kapacitás tűnt el egy olyan hálózatban, amely Belgium, az Egyesült Királyság és más piacok felé is kapcsolódik.

Szűrőhiba, amelynek piaci ára van

Gravelines tengervizet használ az erőmű turbinakörének hűtésére: itt csapódik le újra az a gőz, amely az áramtermelést végzi. A medúzák a szivattyúállomás előszűrőin és forgódobos szűrőin halmozódtak fel, és leszűkítették azt a vízáramot, amely a hő elvezetéséhez kell (France 3 Hauts-de-France). Ha a vízhozam leesik, az üzemeltetők visszaveszik a teljesítményt, vagy teljesen leállítják a blokkot. A reaktormag biztonságban marad, az áramtermelés viszont kiesik.

Miután 2025 augusztusában egy hasonló medúzainvázió csaknem 48 órára leállította Gravelines-t, az EDF kamerákat telepített a vízbevezető csatornákhoz, és halászhajókkal együttműködve próbálta már a part előtt észlelni a rajokat (EDF, France 3 Hauts-de-France). A védekezés most sem volt elég.

A költség nem áll meg az erőmű kapujánál. Európa összekapcsolt villamosenergia-piacán a termelők és a vevők másnapi szállításra, órás blokkokban kereskednek az úgynevezett day-ahead aukciókon. Ha az olcsó nukleáris termelés kiesik, drágább gázerőművek vagy import pótolják a hiányt, és az elszámolóár azokban az országokban is emelkedhet, amelyeket tengeri vagy szárazföldi kábelek kötnek össze. A hatás addig terjed, amíg van szabad kapacitás az összekötő vezetékeken; ahol ezek megtelnek, ott a sokk tompul.

Ez az epizód nem hagyott egyértelmű nyomot az aznapi spotárakban. Franciaországban augusztus 27-én 157 EUR/MWh, Belgiumban 162 EUR/MWh volt a másnapi átlagár, alig magasabb az előző napinál (Selectra). A Bloomberg szerint viszont az üzemzavar hozzájárult ahhoz, hogy a francia havi határidős szerződések, vagyis a következő hónapra előre megvásárolt áram ára 2025 januárja óta nem látott szintre emelkedjen (Bloomberg). A kereskedők tehát nemcsak az adott incidenst, hanem az ismétlődő mintázatot árazzák.

Az augusztusi kép ennél is rosszabb

Augusztus 12-én az EDF nukleáris flottájának 20,4 százaléka környezeti okok miatt nem állt teljesen rendelkezésre: hőség, alacsony folyóvízszint és medúzák korlátozták a termelést. Franciaország 57 reaktorából tizenhármat érintett valamilyen kiesés vagy korlátozás (France 24). Ez már a piacokon is látszott: a másnapi áramár Franciaországban 21,8 százalékkal, Németországban 22,8 százalékkal ugrott meg, mert a hőség miatt visszafogott francia nukleáris termelés gyenge német szélerőművi termeléssel találkozott (Euronext/Reuters). Az Európai Bizottság szerint a villamosenergia-rendszer stabil maradt (European Commission). A stabilitás azonban nem ugyanaz, mint az olcsó ellátás.

A veszteség több szinten jelenik meg. Először az EDF esik el a termelési bevételtől. Azok a szolgáltatók, amelyek fix áras szerződéseket vállaltak, a kieső mennyiséget a mindenkori piaci áron kénytelenek pótolni. A változó áras szerződésen lévő ipari fogyasztók azonnal magasabb számlákkal szembesülnek. Ha szabályozott lakossági tarifák vagy támogatások tompítják az áremelkedést, a különbség egy részét az állam viseli. A másik oldalon a gázerőművek és a rugalmas termelők nyernek: azon a magasabb elszámolóáron adnak el, amelyet a nukleáris kapacitás kiesése alakított ki.

Ugyanez a kockázattípus jelent meg nyáron a Dunán is, ahol az aszály miatt a paksi atomerőműnek kellett visszafognia a termelését. A magyar kormány szerint ha Paks hűtővíz nélkül maradna, a pótlólagos áramvásárlás, vagyis a drágább forrásokból beszerzett helyettesítő energia legalább havi 50 milliárd forintba kerülne (Hungarian Government, MVM Paks). Más a kiváltó ok, de az eredmény hasonló: kiesik a folyamatosan termelő kapacitás, a számla pedig az összekapcsolt hálózat fogyasztóinál és költségvetéseinél jelenik meg.

Gravelines azt mutatja, hogy az európai nukleáris kockázat ma már nemcsak arról szól, biztonságosak-e a reaktorok. Arról is, hogy a hűtőrendszereik képesek-e fenntartani az olcsó termelést a forróbb, biológiailag kiszámíthatatlanabb nyarakon. Az EDF, a hálózatüzemeltetők és az energiaügyi minisztériumok egyelőre nem tették közzé azokat a küszöbértékeket és vészforgatókönyveket, amelyek alapján a piacok és a szomszédos országok előre tervezhetnének. Ez az eset nem okozott tiszta, azonnali árkiugrást. A mintázat viszont már megjelent a határidős árakban.