Athén tiltakozik az ukrán tengeri drón miatt

Május 7-én a Jón-tengeri Lefkada szigetén, a Dukato-fok közelében halászok egy hatméteres fekete hajótestet vettek észre, amint egy parti barlang felé sodródott. A motorja még járt. A fedélzeten akár 300 kilogramm robbanóanyagot, becsapódásra kötött három detonátort és nagyjából 300 000 euróra becsült műholdas kommunikációs eszközöket találtak (Euronews, Newsit). A görög haditengerészet tűzszerészei pilóta nélküli felszíni járműként azonosították: olyan úszó bombaként, amelyet hajók felöklelésére és elsüllyesztésére építettek. A robbanótöltetet ellenőrzött körülmények között megsemmisítették. A drón eredetének bizonyítása ennél nehezebbnek bizonyult.

A Magurától a Kozak Mamajig

A görög katonai elemzők először ukrán gyártmányú Magura V3-ként sorolták be az eszközt. Ukrajna ilyen típusú tengeri drónokkal támadott orosz hadihajókat a Fekete-tengeren. Május 12-én Nikos Dendias védelmi miniszter Brüsszelben azt mondta uniós kollégáinak, hogy „biztos benne, hogy ukrán” eszközről van szó. Másnap a UFORCE, a Magurák egyetlen gyártója ezt határozottan cáfolta: a konstrukció egyik termékükre sem hasonlított, a V3-as modell pedig szerintük „egyszerűen nem létezik”.

A besorolás ezután tovább mozgott. A V3-ból V5 lett. Május 19-re a görög hatóságok a „Kozak Mamaj” megjelölésnél állapodtak meg: ez egy másik kamikaze drón, amelyet nem az ukrán katonai hírszerzéshez, hanem az ukrán biztonsági szolgálathoz, az SBU-hoz kötnek (Focus.ua). A UFORCE-nak abban igaza volt, hogy a drón nem az övék volt. Abban viszont nem volt kétség, hogy ukrán eredetű eszközről van szó.

Közelről indíthatták, a célpont nem ismert

A görög vezérkar (GEETHA) és a hírszerzés (EYP) közös, május 15-én elkészült jelentése szerint a drón navigációs hiba miatt tért le az útvonaláról. A Reuters alapján jelentős mennyiségű üzemanyag maradt a tartályokban, ami kizárja, hogy az eszköz hosszú utat tett volna meg. Ez közeli indításra utal, feltehetően egy anyahajóról valahol a Jón- vagy az Adriai-tengeren.

A jelentés nem nevezett meg célpontot. A görög hírszerzés szerint a drónt valószínűleg az orosz „árnyékflotta” egyik hajója ellen szánták. Ez az idős tartályhajókból álló hálózat orosz olajat szállít úgy, hogy közben megkerüli a nyugati szankciókat (Maritrace). Ukrajna már támadott ilyen hajókat robbanódrónokkal a Fekete-tenger és a Földközi-tenger nyugati medencéje közötti vizeken. Lefkada éppen ebben a tengeri folyosóban fekszik.

Athén tiltakozik, de egyedül maradt

Május 28-án, az uniós külügyminiszterek ciprusi, limasszoli informális tanácskozásán Giorgos Gerapetritis külügyminiszter tájékoztatta Kaja Kallast, az EU külügyi főképviselőjét, és külön egyeztetett ukrán kollégájával, Andrii Sybihával. Athén most hivatalos diplomáciai demarche-ra, vagyis jogilag rögzített tiltakozó lépésre készül; ez a nagykövet visszahívása alatti szintnek felel meg (ProtoThema).

Más uniós tagállam nyilvánosan nem állt Görögország mellé. A nemzetközi tengeri jog nem ad kötelező keretet arra az esetre, ha egy baráti állam fegyveres drónja véletlenül uniós vizekre sodródik. A válasz így kétoldalú diplomáciára szűkül. Ez Athént kényes helyzetbe hozza: hivatalosan annak az országnak a lépése ellen tiltakozik, amelyet Európa többi része fegyverekkel támogat.

A probléma túlmutat ezen az egy eseten. Az EU-ban nincs mechanizmus arra, hogyan kezeljék, ha egy szövetséges állam fegyverei európai vizeken térnek le az útvonalukról. A lefkadai drón lehetett egyszeri műszaki hiba következménye. De jelezheti azt is, hogy az árnyékflotta tartályhajói elleni ukrán műveletek már rendszeresen uniós tengeri térségeken haladnak át, miközben az érintett tagállamokat nem vonják be előre, és nekik kell kezelniük mindazt, ami végül partot ér.