Ausztria állami gáztartalékot finanszíroz

Az osztrák kormány újabb két évvel meghosszabbítja stratégiai gáztartalékát: a keret 2029 áprilisáig nagyjából 264 millió EUR (BMWET, Krone). A tartalék 20 TWh vészhelyzeti gázmennyiséget jelent, ami az ország éves fogyasztásának körülbelül a negyede. Ezt állami ellenőrzés alatt tartják, és kivonják a normál kereskedelmi forgalomból (BMWET). A minisztérium szerint az ellátás jelenleg biztosított. Wolfgang Hattmannsdorfer gazdasági miniszter azzal érvel, hogy a közel-keleti konfliktusok is mutatják: az eszközt készenlétben kell tartani (Krone). Ez nem válságkiadás, hanem annak ára, hogy Ausztria ne válságban kezdjen kapkodni.

Miért tárol gázt az állam, és miért nem hagyja ezt a cégekre?

A tartalék mögött a gázpiac egyik alapvető hiányossága áll. Ha nyáron drága a gáz, egy szolgáltató veszteséget kockáztat azzal, hogy feltölti a tárolókat télre, mert nincs garancia arra, hogy a téli árak fedezik majd a beszerzés költségét. Ami egy vállalat szintjén racionális óvatosság, országos szinten ellátási kockázatot teremthet a fűtési szezon előtt.

Az EU ezt a problémát Oroszország 2022-es vezetékes szállításcsökkentései után ismerte el, amikor elfogadta a 2022/1032-es rendeletet. Ez előírja a tagállamoknak, hogy tél előtt töltsék fel gáztárolóikat. Az Európai Bizottság a hideg hónapokban az unió fő ellátási forrásaként kezeli a tárolt gázt. Ausztria ennél tovább megy: nem csak töltöttségi célokra támaszkodik, hanem 20 TWh-t közvetlen állami ellenőrzés alatt tart, amelyet csak kormányzati vészhelyzeti döntés után lehet felszabadítani.

A költségvetési keret nagyjából 115 millió EUR 2027-ben, 120 millió EUR 2028-ban és 30 millió EUR 2029 elején (BMWET, Zur Sache). Ausztria nem új gázt vásárol, hanem azért fizet, hogy a már meglévő vésztartalék jogilag elkülönítve és fizikailag a tárolókban maradjon. A minisztérium szerint a tényleges kiadás alacsonyabb lehet, de a felső határt rögzítették.

Miért félrevezető a töltöttségi százalék?

Ausztria tárolói július elején körülbelül 54,7 százalékig voltak tele, miközben az uniós átlag nagyjából 49,7 százalék volt (Voltstack). Ez elsőre közepes adatnak tűnik, amíg nem tesszük mellé, hogy Ausztria tárolókapacitása körülbelül 100 TWh, vagyis az éves belföldi kereslet nagyjából 125 százaléka (Energy News Magazine). Ekkora rendszerben a félig telt tárolók is jelentős fizikai tartalékot jelentenek.

Lengyelország példája mutatja, miért számít ez. A lengyel tárolók ugyanebben az időszakban körülbelül 70,6 százalékig voltak tele, tehát arányaiban jobban álltak, mint az osztrákok. Ez mégis csak az éves lengyel fogyasztás nagyjából 12 százalékát fedezte, mert az ország tárolókapacitása kicsi a kereslethez képest (Rzeczpospolita). Ausztriában az alacsonyabb töltöttségi arány az éves felhasználás körülbelül 78 százalékának felelt meg (Energy News Magazine). A lényeges mutató tehát nem az, hány százalékig van tele a tároló, hanem az, hány hónapnyi fogyasztást lehet belőle fedezni.

Ki fizet, ki jár jól?

Közvetlenül az osztrák adófizetők állják a költséget. A kiadás egy látható költségvetési soron jelenik meg, nem szabályozott gázdíjakba építve, ahogyan azt más uniós országokban gyakran kezelik. Az Osztrák Gazdasági Kamara a tartalékot a gazdasági telephely „stabilitási horgonyának” nevezte (OTS/WKÖ).

A haszonélvezők a háztartások és az ipari fogyasztók: egy ellátási zavar esetén kisebb az esélye a korlátozásnak vagy a pánikszerű áremelkedésnek. Rosszul azok a kereskedők járnak, akik válsághelyzetben egyébként a szűkösségi felárakon kereshetnének, valamint minden adófizető, aki olyan biztosítást finanszíroz, amelyet lehet, hogy soha nem kell igénybe venni.

A kockázat az, hogy az állam közpénzből tart fenn gáztartalékot akkor is, amikor a piaci feltételek már megváltoztak. A kormány érve az időzítés: egy olyan tél után, amely márciusra 36 százalékra apasztotta az osztrák tárolókat (BMWET), miközben az uniós töltöttségi szintek jóval a szezonális normák alatt jártak (NDR), a halogatás azt jelentené, hogy Ausztria szűkösebb piacon próbálna biztonságot venni. Hogy ez jól megtervezett biztosítás-e, vagy csak drága, azt a költségvetési számok önmagukban nem döntik el. Ehhez azt kellene látni, vészhelyzetben milyen gyorsan jut el a tartalékgáz a fogyasztókhoz, és Ausztria beszerzési szerződései 2029 előtt ténylegesen csökkentik-e a függést bármelyik egyedi szállítótól.