Ausztria lazítana a semlegességi törvényen

Ausztria gazdasági minisztere úgy módosítaná a büntető törvénykönyvet, hogy a magáncégek kisebb büntetőjogi kockázatot viseljenek, ha üzletük háborús felekhez kapcsolódik. A vita nem a semlegesség jelképeiről szól, hanem arról a jogi kényszerről, amely a semlegességet a beszállítói láncokban, banki átutalásokban és exportügyletekben is érvényesíti. Egy semleges ország, amely már most milliárdos nagyságrendben exportál fegyvereket és kettős felhasználású termékeket, éppen azt a szabályt lazítaná, amely óvatosságra kényszeríti a cégeit szállítás előtt.

Wolfgang Hattmannsdorfer, az ÖVP gazdasági minisztere szerint a cél a „szürke zónák” tisztázása: az osztrák vállalatok így úgy kapcsolódhatnának be az európai védelmi ipari konjunktúrába, hogy közben ne kelljen büntetőeljárástól tartaniuk. A Krone szerint Hattmannsdorfer nagyjából egy hónapja küldte meg a módosítás tervezetét a koalíciós partnereknek, az SPÖ-nek és a NEOS-nak, miután meglátogatta a Rheinmetall bécsi üzemét. Az Anna Sporrer vezette, SPÖ-s igazságügyi minisztérium ellenzi a változtatást: érvelése szerint a rendelkezés éppen azokat a magánjogi cselekményeket hivatott fékezni, amelyek háborús felek támogatásával veszélyeztethetik Ausztria semlegességét (trend). A liberális NEOS nyilvánosan még nem foglalt állást. Maga a tervezet nem ismert.

A célpont az osztrák büntető törvénykönyv 320. §-a, amely büntethetővé teszi az Ausztria területén elkövetett, háborús felet támogató magáncselekményeket. Ez a szabály a semlegességről szóló 1955-ös alkotmányos törvény alatt helyezkedik el: utóbbi azt tiltja, hogy Ausztria katonai szövetséghez csatlakozzon vagy idegen katonai bázisokat fogadjon be. A 320. § ezzel szemben a számlák és a logisztika szintjén működik. Arra kényszeríti a cégeket, bankokat és exportőröket, hogy mérlegeljék: üzletük ténylegesen felfegyverez-e egy hadviselő felet. A paragrafust ritkán próbálták ki bíróság előtt, és részben éppen ez adja a jelentőségét. A vállalatok azért kerülik a kétes ügyleteket, mert nem tudhatják biztosan, lép-e az ügyészség. Ha a kötelezettséget szűkítik, ez a megelőző nyomás gyengül.

Az akkumulátor a drónban

Egy jogi elemzés jól mutatja, mi a tét a gyakorlatban. Tegyük fel, hogy egy osztrák akkumulátorgyártó terméke egy külföldi harci drónba kerül. Ha a jogilag releváns cselekmény Ausztriában történik, a 320. § alkalmazható lehet. Ha viszont az akkumulátort külföldön építik be fegyverbe, az ausztriai területi kapcsolat már túl gyenge lehet a büntetőeljáráshoz (trend). Hattmannsdorfer ezt a bizonytalanságot oldaná fel. Bírálói szerint viszont a bizonytalanság nem puszta hiba a rendszerben: éppen ez készteti óvatosságra a beszállítói lánc szereplőit.

A módosítás mögötti üzleti nyomás kézzelfogható. A Krone szerint Ausztria tavaly csaknem 4 milliárd EUR értékben exportált fegyvereket és kettős felhasználású termékeket. Az EU-n kívüli nagyobb célországok között volt az Egyesült Államok 1,4 milliárd EUR-val, Tajvan 190 millió EUR értékű kettős felhasználású termékkel, Dél-Korea 114 millió EUR-val és Kína 87 millió EUR-val. Ausztria már most a Tajvani-szoros mindkét oldalára értékesít. Ezek a számok azt mutatják, hogy az osztrák semlegesség gazdasági értelemben már átjárható. A jogi kérdés az, hogy a 320. §-nak szorosabb vagy lazább szűrőt kell-e jelentenie.

Az EU védelmi pénze nyomást teremt, nem felmentést

Hattmannsdorfer kezdeményezése illeszkedik az európai védelmi kiadások felfutásához. Az EU SAFE eszköze (Security Action for Europe) legfeljebb 150 milliárd EUR hitelt kínál közös védelmi beszerzésekre (Európai Bizottság). Az osztrák cégek számára ez piaci nyitást jelez, még akkor is, ha a Centre for European Reform szerint a szélesebb Defence Readiness 2030 programot továbbra is koordinációs hiányok és nyersanyag-szűkösség korlátozzák.

Az uniós beszerzési pénz nem írja felül a nemzeti jogot. A kettős felhasználású termékekre, vagyis a polgári és katonai célra egyaránt használható árukra, szoftverekre és technológiákra továbbra is exportengedély kell az EU 2021/821-es rendelete alapján; az engedélyezésnél a terméket, a célországot és a végfelhasználót is vizsgálják. A SAFE keresletet teremthet az osztrák alkatrészek iránt, de azt továbbra is a 320. § dönti el, mekkora büntetőjogi kockázatot vállalnak az osztrák cégek, ha ezt a keresletet kiszolgálják.

Nem Ausztria az egyetlen semleges állam, amely ezeket a határokat feszegeti. Írországban arról vitáznak, kivegyék-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazását a Triple Lock rendszeréből, amely nagyobb külföldi katonai missziókhoz ENSZ-, kormányzati és parlamenti jóváhagyást ír elő (RTÉ, 2EU Brussels). Az ír vita azonban katonák kiküldéséről szól. Az osztrák vita vállalati döntésekről. A 320. § az a pont, ahol a semlegesség a számlákkal, banki átutalásokkal és beszállítói láncokkal találkozik.

Hattmannsdorfer hivatalának pontos választ kell adnia arra, hogy a módosítás csak a 320. § területi alkalmazását tisztázza-e, vagy szűkíti a felelősséget azoknál a cégeknél és bankoknál, amelyek hadviselő felek ellátási láncaiba épülnek be. Az első jogtechnikai rendezés. A második a büntetőjogi korlátok felől az üzleti kényelem felé tolja a döntési erőt. Ezt nem döntheti el csendben egy nyilvánosságra sem hozott koalíciós tervezet.