Ausztria átadott, Olaszország ellenáll

Amióta június 12-én alkalmazni kezdték az EU új migrációs és menekültügyi paktumát, Ausztria négy menedékkérőt adott át Olaszországnak vonattal és busszal, az osztrák hatóságok által fizetett jegyekkel (Kurier, la Repubblica). Nem rendőri kíséretről, nem őrizetből indított különjáratokról van szó, hanem négy emberről, akik tömegközlekedéssel jutottak vissza Olaszországba. Ezek az első megerősített átadások az új szabályok alapján, ezért azt mutatják meg, mire képes a paktum a legegyszerűbb ügyeken túl.

Négy út, nem négy kitoloncolás

A felelősségi átadás nem Európából való kiutasítást jelent. Ilyenkor egy menedékkérőt abból az uniós tagállamból visznek át abba, amelynek az EU-s szabályok szerint el kell bírálnia a kérelmét: ez többnyire az az ország, ahol az érintett először belépett az EU-ba, vagy ahol először nyilvántartásba vették (AMMR). A kérelmező tehát az uniós menekültügyi rendszeren belül marad. Felelős államként Olaszországnak kell lefolytatnia az eljárást.

A paktum a régi Dublin III rendszert váltotta fel a menekültügy és migráció kezeléséről szóló rendelettel, az AMMR-rel, de az alaplogikát meghagyta: az ügy rendszerint továbbra is az első belépés országához kerül. Ezért maradt Olaszország a rendszer egyik nyomáspontja.

Olaszország négyet elfogad, tizenkettőt blokkol

Az osztrák átadások azért sikerültek, mert szűk körű ügyekről volt szó: friss érkezésekről, együttműködő kérelmezőkről, vitatott elemek nélküli aktákról. A teljes kép ennél kevésbé kedvező.

Június 12. és július 7. között nyolc tagállam kérte Olaszországtól 12 ember átvételét az új szabályok alapján. Olaszország minden kérelmet elutasított (Európai Bizottság, 2EU Brussels). Ausztria négy átadása már ezen értékelési időszak után történt, feltehetően olyan ügyekben, amelyekben Olaszország a paktum határidőin belül nem vitatta a felelősségét, így az átadás továbbmehetett.

Róma érve az időzítésről szól. Az olasz kormány szerint azokat az ügyeket, amelyek június 12. előtt érkezett embereket érintenek, a korábbi politikai megállapodások alapján már rendezték, ezért az új rendszerben nem lehet őket újranyitni (Merkur). Németország ezt az értelmezést elutasítja, és azt állítja, hogy a paktum alkalmazásának kezdetétől a rendes eljárásoknak újra működniük kell (Tagesschau).

Berlin egyelőre politikai nyomással próbálja kikényszeríteni ezt az olvasatot, igazolt eredmény nélkül. Az időszak sajtóbeszámolóiban nem jelent meg ellenőrzött adat sikeres németországi átadásról Olaszország felé. Embereket ténylegesen Ausztria vitt át.

A paktum működőképessége az elutasított ügyeken dől el

Svájc Ausztria útját követi. Bern augusztus végére foglalta le az első járatokat, olyan, június 12. utáni elszigetelt ügyekkel kezdve, amelyekkel nem terhelik túl a rendszert (Ticinonews). A minta ugyanaz: vitán kívüli aktákat választanak, kis számokkal dolgoznak, kerülik a nyílt konfliktust.

Ez a régi dublini rendszerből is ismerős. Az északi és alpesi államok délre akarják visszaküldeni az embereket, a frontországok pedig ellenállnak. A paktum szolidaritási mechanizmusa éppen ezt a kört próbálta volna megtörni: Olaszország és Görögország tehermentesítést kapna azért, hogy elfogadja a felelősségét. Az első adatok alapján ez az alku egyelőre nem működik.

Az osztrák hatóságok nem közölték, hány további ügyre számítanak. Olaszország sem tisztázta, hogy ezek az átadások precedenst teremtenek-e, vagy kivételek maradnak (Kurier, Il Sole 24 Ore).

Itt az uniós hatáskörök láncolata a döntő. Az Európai Bizottság értékelheti a jogkövetést, közzéteheti a megállapításait, és végső soron kötelezettségszegési eljárást indíthat, vagyis azzal az eszközzel élhet, amellyel az EU-jog betartását kéri számon a tagállamokon. Fizikailag azonban nem tud kikényszeríteni egy átadást. Ha Olaszország továbbra is elfogadja az egyszerű ügyeket, a vitatottakat pedig visszautasítja, a Bizottságnak arról kell döntenie, jár-e következménnyel az ellenállás. Tíz hét alatt négy átadás és tizenkét elutasítás alapján a paktum végrehajtása egyelőre inkább a Dublin-rendszer gyengeségeit ismétli.