Baltikumi elnökök lelövési felhatalmazást kérnek

Egy orosz katonai repülőgép 2026. május 27-én Porkkala közelében belépett a finn légtérbe. Ez már nem elszigetelt incidens: az ilyen jogsértések száma egy év alatt csaknem megháromszorozódott. A finn védelmi minisztérium szerint a gép egy zivatarzónát került ki. Három nappal korábban egy román F-16-os drónt lőtt le Észtország felett, először fordult elő, hogy NATO-vadászgép pilóta nélküli eszközt semmisített meg a balti légtérben. A NATO külügyminiszterei pedig egy nappal korábban úgy távoztak a svédországi Helsingborgban tartott ülésükről, hogy egyetlen operatív döntést sem hoztak a válság kezelésére.

Mit jelent valójában a „légvédelem”?

A NATO 2004 óta működteti a balti légtérrendészeti missziót. Ez békeidőben rotációs rendszer: a szövetséges vadászgépek azonosítják és kísérik az Észtország, Lettország és Litvánia közelében megjelenő ismeretlen repülőeszközöket, mivel a három balti államnak nincs saját vadászgépflottája. A mostani váltásban francia Rafale-ok és román F-16-osok állomásoznak a litvániai Šiauliaiban, portugál F-16-osok pedig az észtországi Ämariban.

A három balti elnök május 21-én közösen azt kérte, hogy a NATO lépjen túl a légtérrendészeten, és teljes légvédelmi missziót hozzon létre (Aerotime). A jelenlegi rendszerben a pilótának vizuálisan kell azonosítania az ismeretlen repülőeszközt, mielőtt léphetne. Egy légvédelmi misszió ezzel szemben előre meghatározott fenyegetési zónákat és szabályokat adna: a katonai parancsnoki lánc minden egyes esetben külön politikai jóváhagyás nélkül is engedélyezhetné a fegyverhasználatot. A kisméretű, GPS-hamisítással eltérített drónok a jelenlegi azonosítási protokoll lefutása előtt átrepülhetnek a légtéren, majd lezuhanhatnak.

A sürgősség számokban is látszik. A NATO légterét érintő, igazolt orosz jogsértések száma 2024-ben 6 volt, 2025-ben már 18. 2025 szeptemberében három MiG-31-es vadászgép kikapcsolt transzponderrel 9-10 kilométer mélyen berepült Észtország szuverén területe fölé. Észtország ezután a 4. cikk alkalmazását kérte, vagyis a NATO hivatalos konzultációs eljárását, amely egy fokkal a kollektív védelemről szóló 5. cikk alatt van (NATO Észak-atlanti Tanács).

Ki irányítja a drónokat?

A helsingborgi találkozónak elvileg a NATO júliusi ankarai csúcstalálkozóját kellett volna előkészítenie. Ehelyett egy alapvető kérdésben mutatta meg a törésvonalat: Oroszország szándékosan tereli-e ukrán drónokat a szövetséges országok területe felé?

Mark Rutte NATO-főtitkár a berepüléseket „zavarásnak” és „egyéb zavaró tényezőknek” tulajdonította. Ez a megfogalmazás inkább véletlen elsodródást sugall. Margus Tsahkna észt külügyminiszter ezzel szemben azt mondta: „Oroszország a NATO területe felé irányítja ezeket a drónokat” (Euromaidan Press, Pravda.com.ua). Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke néhány nappal később Vilniusban már „Oroszország szándékos stratégiájáról” beszélt. A Reuters elemzése egy harmadik értelmezést is felvetett: Ukrajna tudatosan repíthet drónokat a határ közelében, mert abból indul ki, hogy Oroszország nem fog NATO-légtérbe lőni (Reuters).

Ha a NATO hivatalosan kimondaná, hogy Oroszország elektronikai hadviseléssel lőszereket terel szövetséges területre, az már az 5. cikk körüli kérdéseket nyitná meg. Erre a szövetség láthatóan nincs felkészülve. Marco Rubio amerikai külügyminiszter a találkozó szűk célját így foglalta össze: „Ma nincs konkrét kérés... nem hiszem, hogy lettek volna határozott vállalások vagy határozott kérések”.

A frontországok nem várnak

Ahol a NATO kivár, ott az érintett szövetségesek saját hatáskörben lépnek. Lettország mobil drónelfogó egységeket vezényelt az orosz határhoz (Defense News). Litvánia elnöke közölte, hogy az ország „a rakéták költségétől függetlenül” le fogja lőni a drónokat. Az öt északi ország május 6-án módosított védelmi együttműködési megállapodást írt alá, amely 2009 óta először rögzíti a határokon átnyúló katonai mozgás és a közös drónbeszerzés kereteit (NORDEFCO). Von der Leyen a balti államoknak „egységes drónriasztási rendszert” javasolt, igaz, ezt nem NATO-, hanem EU-csatornán keresztül.

A NATO egyelőre nem tisztázta, hogy a román lelövés a fegyverhasználati szabályok változását jelzi-e, vagy egyszeri engedélyről volt szó. A következő döntési pont a júliusi ankarai NATO-csúcs, ahol a légvédelmi misszióra való átálláshoz mind a 32 szövetséges egyetértése kell. Nyilvánosan egyetlen kormány sem ellenezte a váltást. A legfontosabb akadály mégis szerkezeti lehet: a német alkotmány kormánydöntéshez köti, ha a hadsereg repülőeszközt akar lelőni. Berlinnek ezért nehéz elfogadnia olyan előzetes felhatalmazási szabályokat, amelyek a parancsnokoknak azonnali döntési jogot adnának. Egy teljes légvédelmi misszió éppen ilyen szabályokra épülne.