Balti tiltakozás az orosz deportálási álhírek miatt

A balti információs térben újra és újra ugyanaz a hamis állítás bukkan fel: Lettország, Észtország és Litvánia tömegesen ki akarja telepíteni orosz ajkú lakosait. Ez nem igaz. Az sem tűnik véletlennek, hogy a narratíva a lettországi őszi választások és a 2027 tavaszán esedékes észt választások előtt erősödik fel. A nyilvánosan elérhető bizonyítékok magát a kampányt világosan kirajzolják; azt már kevésbé, hogy pontosan ki irányítja.

Régi vád, választási időzítés

Moszkva régóta azzal vádolja a balti kormányokat, hogy üldözik az orosz ajkú kisebbséget. Most inkább a csomagolás változott: a régi panelek választási időszakhoz közeledve sűrűbben, összehangoltabb formában jelennek meg. A három kormány visszautasította az állításokat. A balti diplomaták közös demarsot, vagyis hivatalos diplomáciai tiltakozást adtak át az orosz külügyminisztériumban, azzal vádolva Moszkvát, hogy továbbra is hamis állításokat terjeszt (Lrytas). Az észt külügyminisztérium „kiterjedt dezinformációs kampánynak” nevezte az ügyet, és hivatalosan is tiltakozott Moszkvánál (ERR English). A litván állambiztonsági szolgálat szerint a propaganda célja az, hogy etnikai törésvonalak mentén ossza meg a társadalmakat, és hiteltelenítse a három országot mint Ukrajna támogatóit (Lrytas/ELTA).

Ants Kiviselg, az észt katonai hírszerzés vezetője szerint a kampány az eszkalációtól való félelmet akarja erősíteni, és a Nyugat Ukrajna melletti támogatását próbálja megbontani (ERR). Lett médiumok ugyanezeknek a deportálási állításoknak a belföldi terjedését is nyomon követték (Puaro). Meelis Oidsalu biztonságpolitikai szakértő úgy fogalmazott, hogy a felerősödés „összefügghet” a közelgő választásokkal. Ez a feltételes mód fontos. A nyilvános források igazolják, hogy a kampány létezik, és leírják annak tartalmát. Hálózatelemzés vagy platformadat azonban nincs köztük, amely bizonyítaná, hogy központilag vezérelt választási műveletről van szó.

A szomszédok is sebezhetőséget látnak benne

Lengyelország, Finnország és Németország nem egyszerű balti médiaproblémaként kezeli az ügyet. Mindhárom ország a saját kitettsége felől olvassa a dezinformációs hullámot. Lengyelország védelmi miniszterhelyettese orosz szabotázsra és kritikus infrastruktúra elleni kibertámadásokra figyelmeztetett (Rzeczpospolita). Finnország külügyminisztere az új infrastruktúravédelmi törvényekkel egy időben ítélte el Oroszország balti kampányát (Yle). Németország számára, amely állandó harci dandárt állomásoztat Litvániában, a balti politikai stabilitás már katonai kérdés is. Ha az információs hadviselés miatt a keleti szárny megerősítését nehezebb eladni a német választóknak, abból Moszkva profitál (FAZ).

Európa meg tudja nevezni a problémát. Megállítani csak az ügyészségek tudják

Az EU és a NATO választási időszakban bevethető dezinformációellenes eszköztára szándékosan megosztott. Az EUvsDisinfo, az EU dezinformációt jelző egysége azonosítani tudja a hamis narratívákat, de tartalmat nem távolíthat el, és hálózatok ellen sem indíthat büntetőeljárást. A digitális szolgáltatásokról szóló uniós rendelet, a DSA előírja a nagy platformoknak, hogy mérjék fel a választási kockázatokat (European Commission), de nyilvános adat nincs arról, mely platformokon terjedt a deportálási narratíva, és történt-e bármilyen intézkedés.

A tartalmak mögötti hálózatokat csak a nemzeti szervek tudják megbontani. Júniusban a lett VDD, vagyis az Állambiztonsági Szolgálat azt kérte az ügyészségtől, hogy emeljen vádat négy ember ellen, akik a „Balti Antifasiszták” nevű Kreml-barát csoporton keresztül Oroszországnak kémkedhettek (VDD). Észtországban a KAPO, a belbiztonsági szolgálat végez hasonló elhárítási munkát. Brüsszel egyik típusú ügyet sem tudja helyettük felépíteni.

A hiányzó hang

Van egy csoport, amely ennek a történetnek a középpontjában áll, mégis alig jelenik meg a nyilvános anyagokban: Lettország és Észtország orosz ajkú lakossága. Moszkva azt állítja, hogy értük beszél. A balti kormányok ezt visszautasítják. A rendelkezésre álló bizonyítékok között azonban nem jelent meg olyan átfogó felmérés, amely ezeknek a közösségeknek a véleményét mérné.

Egyetlen hamis állítás önmagában valószínűleg kevés embert győz meg. Ha viszont Moszkva újra és újra azt üzeni egy közösségnek, hogy veszélyben van, a bizalmatlanság lassan felhalmozódik, és egyes választók egyszerűen távol maradnak. A balti kormányok leleplezték a hazugságot. Arról viszont még nem mutattak eleget a választóknak, milyen gépezet viszi tovább. A KAPO-nak és a VDD-nek választás előtti átláthatósági jelentéssel kellene tartoznia a nyilvánosságnak: mit tudnak a művelet szerkezetéről, mit tesznek a platformok, és mire kell figyelniük az állampolgároknak.