A Baltikum gázcsomópontokat véd Moszkvától

Egy gáztároló Riga közelében. Egy vízerőmű a lettországi Daugaván. Egy LNG-terminál a litvániai Klaipėda kikötőjében. Ezek nem katonai bázisok, mégis egyre inkább biztonságpolitikai célpontként kezelik őket a balti kormányok. Ugyanazokat a kikötőket, gázipari létesítményeket és vasúti folyosókat érhetné orosz zavarás, amelyeken keresztül a NATO megerősítené keleti szárnyát.

Gitanas Nausėda litván elnök szerint hírszerzési információk utalnak arra, hogy Oroszország „provokációkat vagy támadásokat” készíthet elő a balti államok vagy Lengyelország kritikus infrastruktúrája ellen (Euronews). Edgars Rinkēvičs lett elnök azt mondta, több NATO-tagállamtól érkezett információ orosz szabotázskísérletekről és hibrid műveletekről (The Straits Times). Ezeket az állításokat a nyilvánosság nem tudja ellenőrizni. Maguk a balti biztonsági tisztviselők is azt közölték, hogy nincs ismert konkrét orosz terv, nincs dátum, és nem látnak katonai előkészületet (LRT).

A figyelmeztetésből fizikai védelem lett

A válasz nem csak nyilatkozatokból áll. Lettország megerősítette a Daugava vízerőmű és az Inčukalns föld alatti gáztároló védelmét (Polsat News). A litván és a lett elnök együtt látogatott el a klaipėdai LNG-terminálhoz, ahol élő tengeri elfogási gyakorlatot is megtekintettek (LRT). Dánia egy gyalogosszázadot küldött Lettországba, a Kanada vezette NATO-harccsoportba, ahol 13 szövetséges ország katonái váltásban már eddig is jelen voltak (Nordic Defence Sector, Latvian Ministry of Defence).

Egy gyalogosszázad önmagában nem változtatja meg Lettország védelmi helyzetét. A jelentősége politikai: a dán zászló jelenléte a harccsoportban azt üzeni, hogy a balti infrastruktúra elleni szabotázs a NATO kollektív védelmi záradékát, az 5. cikkelyt is érintheti. A nyilvános dokumentumok között ugyanakkor nincs írásos lett kérés, nincs dán parlamenti döntés, és nincs olyan titkosítás alól feloldott hírszerzési anyag, amely a telepítést konkrét fenyegetéshez kötné. A kormányok a meglévő NATO-keretek között léptek, vagyis a parlamenteknek nem kellett jóváhagyniuk, finanszírozniuk vagy felülvizsgálniuk a döntést.

Ugyanezeken a kikötőkön át mozogna a NATO is

A fenyegetés Lettországon túl is számít, mert a lehetséges célpontok egyben a NATO megerősítési útvonalai. A gázterminálok, kompátkelők, áramkábelek és vasúti folyosók, amelyeket Oroszország zavarhatna, ugyanazok az infrastruktúrák, amelyeken a szövetséges erők katonákat és eszközöket vinnének a balti államokba. Egy ilyen támadás nemcsak a civil életet béníthatná meg, hanem lassíthatná vagy akadályozhatná azt a katonai választ is, amelyet az 5. cikkely ígér.

Ez az átfedés már most alakítja a szomszédos országok reakcióit. Észtország ugyanazon a napon adott ki drónfenyegetési riasztást déli megyéire, amikor Lettország keleti térségében jeleztek légi kockázatokat (Yle). Lengyelország ugyanazokat a hírszerzési értesüléseket saját LNG-termináljaira, vasúti kapcsolataira és a Litvániához vezető szűk Suwałki-folyosóra vonatkozó fenyegetésként értelmezte (Rzeczpospolita). Svédország Gotlandot készíti elő megfigyelési és logisztikai csomópontként a Balti-tenger középső részén, abból kiindulva, hogy a sziget megtartása feltétele minden szövetséges mozgásnak a keleti partvidék felé (Dagens.se).

A NATO parancsnoki lánca is ehhez igazodott. Július 1-jén az 1. német-holland hadtest átvette a Lettországban és Észtországban állomásozó NATO-szárazföldi erők taktikai parancsnokságát, felváltva a korábbi rendszert (mil.lv). Ennek azért van jelentősége, mert egy valós fenyegetés esetén ez dönti el, ki hangolja össze az erősítést, és hogy a Suwałki-folyosó egyetlen parancsnokság alá kerül-e, vagy két külön struktúra között oszlik meg.

Ami továbbra is titkos

Az AP-re épülő beszámolók szerint a hírszerzési információk nem neveztek meg konkrét helyszínt vagy időpontot a lehetséges támadásokra (AP via Newsmax). A Le Figaro a figyelmeztetést olyan értesülésként írta le, amely infrastruktúra elleni lehetséges „szelektív kinetikus műveletekről” szól (Le Figaro). A NATO rotációs szövetséges egységekkel, nem új állandó bázisokkal reagál egy olyan fenyegetésre, amely hihető, de nyilvánosan nem bizonyított. A rendszer úgy működik, hogy közben nincs szükség törvényhozási szavazásra vagy az alapul szolgáló bizonyítékok nyilvánosságra hozatalára.

A balti és a dán parlamentnek világosan el kellene különítenie három dolgot a saját választói előtt: mi volt ebből előre tervezett, rutinszerű rotáció; mi volt új hírszerzési információk miatt elrendelt rendkívüli megerősítés; és milyen bizonyítási küszöb után indokolt katonákat telepíteni olyan információk alapján, amelyeket a végrehajtó hatalmon kívül egyetlen választott testület sem vizsgált meg.