A Baltikum közös hálózati tartalékot épít

Lettország, Litvánia és Észtország június 26-án, az EU energiaügyi tanácsülésén közös nyilatkozatot készül aláírni arról, hogy határaikon át is megosztják egymással a vészhelyzeti villamosenergia-hálózati eszközöket. A kezdeményezés mobil alállomásokat, hordozható távvezeték-oszlopokat és olyan kritikus pótalkatrészeket foglalna magában, amelyekkel a hálózatüzemeltetők szabotázs, kibertámadás vagy műszaki meghibásodás után gyorsabban állíthatnák helyre az áramszolgáltatást (BalticWind). Miután a három ország levált az orosz BRELL-rendszerről, és hálózatát a kontinentális európai rendszerhez szinkronizálta, a kérdés már nem elméleti: ha megsemmisül egy nagyfeszültségű transzformátor, honnan érkezik a csere, és mennyi idő alatt?

A helyreállítás sebessége biztonságpolitikai kérdés

A sürgetésnek nagyon is fizikai oka van. A deszinkronizáció óta a balti átviteli rendszerirányítóknak az ENTSO-E, vagyis az európai átviteli hálózatüzemeltetőket koordináló szervezet működési keretei között kell kezelniük a frekvenciastabilitást, a teljesítménykiegyenlítést és a hálózat helyreállítását, nem a régi, szovjet eredetű szinkronzónára támaszkodva (ENTSO-E). Az akkumulátoros tárolók és a tartaléktermelő kapacitások ezért ma már nem kiegészítők, hanem a rendszer működésének feltételei. Az észtországi Tsirguliina akkumulátoros projekt feketeindítási képességet adna, vagyis lehetővé tenné, hogy teljes leállás után a hálózat egyes részeit külső áramforrás nélkül indítsák újra. Litvánia közben arra készül, hogy a hálózatüzemeltetőket eszköz-, berendezés- és anyagtartalékok fenntartására kötelezze a gyorsabb helyreállítás érdekében (ERR, LRT).

A hibrid fenyegetések miatt minden órának politikai súlya van. A balti államokat célzó orosz információs kampányok erősödtek, és gyakran helyi infrastrukturális sérelmek köré építik a dezinformációt. A finn biztonsági szolgálat, a Supo egyszerűen írta le a mechanizmust: a nehezen értelmezhető incidensek félelmet keltenek, a propaganda értelmezést ad hozzájuk, a valódi cél pedig az állami intézményekbe vetett közbizalom gyengítése (Yle). Lengyelország energiaügyi minisztere olyan kibertámadásokra figyelmeztetett, amelyek az átviteli, elosztási és irányítási rendszereket érhetik, és láncreakciót indíthatnak el (Rzeczpospolita). Egy sérült alállomás pótlásának sebessége azt dönti el, meddig tart a zavar, és milyen történet tölti ki a kieső időt.

Politikai jelzés, nem jogi eszköz

A nyilatkozatnak politikai súlya van, jogilag azonban nem kötelező erejű. Az uniós szerződésjog szerint végrehajtható kötelezettséget rendelet, irányelv és határozat teremthet; a nyilatkozatok és ajánlások nem ilyen eszközök (EUMSZ 288. cikk). Az EU kockázatkészültségi rendelete már most előírja a villamosenergia-válságokra vonatkozó tervezést és a regionális együttműködést, de a közös raktárak, a szállítási logisztika és az interoperabilitási szabványok kialakítását egy politikai nyilatkozat nem tudja megspórolni (kockázatkészültségi rendelet).

A nyilatkozat értéke inkább abban áll, hogy mire nyithat utat. Balti és lengyel tisztviselők már tárgyaltak egy állandó társfinanszírozási mechanizmusról, amely a közös tartalékokat finanszírozná a balti energetikai infrastruktúrát eddig támogató Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz csomagján túl (CINEA). Az EU polgári védelmi mechanizmusa és a rescEU elvi mintát ad a közösen fenntartott vészhelyzeti kapacitásokra, de a régióban egyelőre nincs kifejezetten villamosenergia-hálózati tartalékraktár (EU Civil Protection).

A hálózat fizikai földrajza

Lengyelország nem írja alá a nyilatkozatot, mégis szerkezeti értelemben kulcsszereplő. A LitPol Link és a tervezett Harmony Link tengeralatti kábel lengyel területen, illetve Lengyelországon keresztül köti a balti hálózatot a kontinentális európai rendszerhez. A Suwałki-folyosó, vagyis a balti államokat a NATO többi részével összekötő egyetlen szárazföldi útvonal szűk keresztmetszetté teszi ezeket a kapcsolatokat: ha ott sérül az infrastruktúra, a balti hálózat éppen akkor szakadhat le az európai tartalékokról, amikor a legnagyobb szüksége lenne rájuk.

A kitettség azokra is átterjed, akik nem vesznek részt a megállapodásban. Amikor az Észtországot Finnországgal összekötő EstLink 2 javítás miatt kiesett, Litvániában is elmozdultak az áramárak, ami megmutatta, hogy a finn-balti infrastruktúra kockázata akkor is közös, ha a tartalékpolitikák nemzeti szinten eltérnek (LRT). A finn hálózatüzemeltető, a Fingrid hét nagy transzformátort rendelt a Hitachi Energytől, hogy alátámassza a hálózat megerősítésére tervezett, milliárd eurós nagyságrendű beruházásait (Hitachi Energy). Finnország beszerzéssel kezeli a hardverproblémát. A balti államok ugyanezt közös készletezéssel próbálják megoldani.

Ki kapja először a transzformátort?

A nyilatkozattervezetet még nem hozták nyilvánosságra. A közös eszközökről nincs tételes, nyilvánosan elérhető leltár. A miniszterek arra sem adtak választ, hogyan osztanák el a berendezéseket, ha egyszerre két balti államot érne incidens. A villamosenergia-válságokat jogilag meghatározott eljárások alapján az átviteli rendszerirányítók kezelik, nem politikai jóindulatból. A finanszírozás, az eszközök összehangolhatósága, a raktárak helye és a kiszállítási protokollok mind nyitott kérdések. Június 26. után ezért egy szűk, de nagyon konkrét dolog derül ki: a balti államok valóban létrehoznak-e használható kölcsönös segítségnyújtási készletet, vagy csak nevet adtak egy sérülékenységnek, amelyre még nincs pénz.