Kémkedési ügy a NATO-főhadiszálláson

Egy belga vádtanács július 28-án úgy döntött, hogy továbbra is előzetes letartóztatásban marad az a kanadai nő, akivel szemben a NATO katonai parancsnokságán végzett gyakornoki munkájával összefüggésben vizsgálnak kémkedési gyanút (Winnipeg Free Press, Reuters via Internazionale). A zárt ülés után nem hoztak nyilvánosságra új bizonyítékot. Az ügy így egy kényelmetlenebb kérdést is megnyit a NATO számára: mi történik azután, hogy egy átvilágított ember már bejutott a rendszerbe?

Hol dolgozott, és miért számít ez?

A gyanúsítottat csak kínai származású kanadai állampolgárként azonosították. Gyakornokként dolgozott a SHAPE-nél, vagyis a Szövetséges Hatalmak Európai Főparancsnokságánál, a belgiumi Mons közelében működő NATO-központban, ahol a politikai döntésekből katonai tervek készülnek az egész szövetség számára (Brussels Times, AP via ABC).

Ahogy a To Brief július 25-én megírta, amikor az őrizetbe vétel nyilvánosságra került, először a SHAPE saját biztonsági szolgálata figyelt fel a nő viselkedésére, majd értesítette a belga katonai hírszerzést. Az ügyet ezután a belga szövetségi ügyészség vette át, mert a kémkedés Belgiumban szövetségi hatáskörbe tartozik. Ez a láncolat egyelőre inkább azt mutatja, hogy a rendszer egy része működött: a riasztás belülről érkezett, nem külföldön felbukkanó kiszivárgott iratokból.

Martin O’Donnell ezredes, a SHAPE szóvivője szerint „nincs jele” annak, hogy az ügy érintette volna a műveleti készenlétet, a vezetési-irányítási rendszereket vagy a folyamatban lévő feladatokat (Stars and Stripes, Handelsblatt). Ez pontosan kimért megfogalmazás: az, hogy nem észleltek műveleti kárt, nem jelenti azt, hogy ne történt volna kémkedési kísérlet.

A belépőkártya és az épület közötti rés

Az ügy kényelmetlenebb része nem az, hogyan jutott be a gyanúsított, hanem az, mit tehetett állítólag már bent. A De Standaard belga lap Ann Lukowiak szövetségi ügyészségi szóvivőre hivatkozva arról írt, hogy a gyakornok informatikai rendszerekben keresett, és olyan fájlokat nézett meg, amelyek nem tartoztak a feladataihoz (De Standaard). A FAZ szerint „túlzott kíváncsiságot” mutatott, és engedély nélküli területekre is belépett (FAZ).

Ha ezek az állítások pontosak, a rendszer nem a kapunál bizonyult gyengének. A NATO gyakornoki szabályai szerint a jelentkezőnek valamelyik tagállam állampolgárának kell lennie, és nemzetbiztonsági átvilágításon kell átesnie; ezt a saját országa végzi, és a folyamat hat-nyolc hónapig is tarthat (NATO). A sérülékeny pont inkább az, hogy egy belépőkártyával, munkahelyi fiókkal és folyosói hozzáféréssel rendelkező junior munkatárs meddig juthat el odabent.

Az ügyészek nem nevezték meg, melyik állam lehetett volna a feltételezett kedvezményezett. Több lap megemlíti a gyanúsított kínai származását, de ahogy az Euronews Hungary is óvatosan jelezte, az életrajzi háttér önmagában nem bizonyít állami kapcsolatot (Euronews Hungary). A belga ügyészek a kémkedési gyanú mellett szervezett bűnözéssel kapcsolatos külön gyanúsítást is említenek, de nem mondták el, milyen csoportról lehet szó. Nyilvános bizonyíték egyelőre nincs arra, hogy bármilyen információt lemásoltak, továbbítottak vagy műveleti szempontból használhatóvá tettek volna (Global News).

Harminckét tagállam, sok átadási pont

Az ügy a szövetségi biztonság egyik alapvető gyengeségére világít rá. Az egyik szövetséges átvilágítja az embert. A NATO elhelyezi. Egy többnemzetiségű parancsnokság feladatszintű hozzáférést ad neki. Ha pedig gyanú merül fel, Belgium, mint fogadó állam, indít büntetőeljárást a saját területén. Minden átadási pont azt feltételezi, hogy az előző jól működött, miközben az új tagokkal, szerződéses munkákkal és gyakornoki programokkal egyre több ember fordul meg a szövetségi központokban.

Az európai sajtó ezt komolyan, de pánik nélkül kezelte. A német lapok átvették a SHAPE megnyugtató közlését, és jelezték, hogy a Kínához fűződő esetleges kapcsolat továbbra sem tisztázott. A holland és litván beszámolók a belga tényeket közölték, de nem nemzetbiztonsági válságként tálalták az ügyet (De Telegraaf, Delfi). Ez az arányos reakció is beszédes: a szövetséges fővárosok értik az ügy súlyát, de bizonyítékok nélkül nem akarnak következtetést levonni.

A bűncselekményt a belga ügyészeknek kell bizonyítaniuk. A NATO-nak és Kanadának viszont már most választ kell adnia egy szűkebb, de sürgős kérdésre: meddig ért a gyakornok hozzáférése, és ellenőrizték-e azokat, akik hasonló jogosultságokkal dolgoznak.