Belgium kiszállással fenyeget a fregattprogramból

Belgium védelmi minisztere októberig adott időt Hollandiának és a Damen hajógyárnak: vagy rendbe teszik a közös fregattprogramot, vagy Belgium kiszáll. Egy hajó ára a beszámolók szerint több mint kétszeresére, nagyjából 1,3 milliárd euróra nőtt (RTBF), az első átadás pedig 2033-ra csúszott (Le Soir). A program eredetileg azt lett volna hivatott bizonyítani, hogy a kisebb NATO-haditengerészetek közösen olcsóbban és okosabban tudnak vásárolni. Most inkább azt mutatja meg, mi történik akkor, ha a kisebb partnernek nincs valódi vészféke.

Ki vezeti a szerződést, és ki fizet

A belga-holland haditengerészeti együttműködésben hajótípus szerint osztották fel a feladatokat. Belgium vezeti az aknamentesítő hajók cseréjét, Hollandia pedig a fregattokét. A vezető ország tartja a kapcsolatot az ipari szereplőkkel, kezeli a szerződést, és meghozza a napi döntéseket. A partnerország fizeti a rá eső részt, és megkapja a hajókat, de nem ő ül tárgyalóasztalnál a hajógyárral.

Ez a modell addig működik, amíg a program rendben halad. A Belgium által vezetett aknamentesítő ágban nem alakult ki hasonló törés: a Tournai nevű hajó tengeri próbákra készül, a régebbi egységeket pedig már Bulgáriának adják át (Army Recognition, Baird Maritime). A Naval Group által épített tizenkét hajó a menetrend szerint készül (Naval Group).

A Hollandia által vezetett fregattprogram viszont szétesett. A holland védelmi minisztérium 2023 júniusában szerződött a Damennel négy tengeralattjáró-elhárító fregatt megépítésére, kettő-kettő jutna a két haditengerészetnek (Dutch Defence).

Mi ment félre, és mennyibe kerül

Az NRC szerint alapvető tervezési gond jelent meg. A fegyverek és szenzorok már nem férnek el a tervezett hajótesten. Ha nagyobb hajótest kell, az módosítja a meghajtást, a stabilitást és a költségeket is. A hajó nőtt, vele együtt a költségvetés is.

Az árcédula politikailag különösen kényes. Theo Francken miniszter szerint a költségek hajónként nagyjából 600 millió euróról indultak. Belga sajtóbeszámolók alapján az összeg 2022-es árakon akár 1,8 milliárd euróig is felmehet (RTBF). Ezek miniszteri állítások és sajtóértesülések, nem auditált szerződéses értékek. De még az alacsonyabb becslések is lényegében duplázódást jelentenek.

A 2033-as átadás azt is jelenti, hogy Belgium elöregedő Leopold I és Louise-Marie fregattjai úgy vonulhatnak ki a szolgálatból, hogy nem lesz mivel pótolni őket. 2030 körül Belgium akár egyetlen bevethető kísérőhajó nélkül maradhat, éppen akkor, amikor a NATO több tengeralattjáró-elhárító kapacitást vár az európai flottáktól az Atlanti-óceánon és az Északi-tengeren.

Van kínálat a piacon, szabad gyártókapacitás viszont alig

Francken októberig alternatív ajánlatokat vár francia, német, spanyol, olasz és török hajógyáraktól. A francia Naval Group FDI fregattja sorozatgyártásban van, de a lorient-i üzem 2034-ig le van kötve (franceinfo). A spanyol Navantia épp most fektette le az F-110 osztály harmadik hajójának gerincét, de ezek az egységek még csak most állnak hadrendbe Spanyolországban (La Voz de Galicia). Európában a fregattokat építő hajógyárak megrendelésállománya tele van. Nem az a gond, hogy ne lennének tervek. Hanem az, hogy nincs szabad gyártási ablak.

A váltásnak is ára van. Németország nemrég leállította saját fregattprogramját, amelyben a Damen volt a fővállalkozó, és a rivális TKMS felé fordult. A döntés után már megjelentek a jogellenes szerződésbontásról szóló vádak, és akár milliárdos követelések is jöhetnek (Zeit, NZZ). Egy védelmi szerződés felmondása ritkán tiszta újrakezdés. Könnyen többéves jogvitává válik.

A csapda

Belgium előtt három rossz lehetőség áll. Maradhat a Damennél, és lenyelheti a túlköltekezést, valamint a fregattképességben keletkező lyukat. Kiléphet, de akkor számolnia kell a felmondási költségekkel, az elveszett idővel és az új beszállító várólistájával. Vagy az alternatív ajánlatokat nyomásgyakorlásra használhatja, abban bízva, hogy Hollandia rákényszeríti a Dament a teljesítésre.

Egyelőre senki nem mutatta be nyilvánosan, hogy a kudarc mekkora része írható a Damen, mekkora része a holland programirányítás, és mekkora része a változó belga-holland követelmények számlájára. E bontás nélkül az októberi döntést részben vakon hozzák meg.

Az aknamentesítő program azt bizonyítja, hogy a közös beszerzés működhet. A fregattprogram azt mutatja meg, milyen feltétellel: mindkét partnernek előre tudnia kell, ki állíthatja meg a szerződést, ki fizet csúszás esetén, és mi történik, ha a vezető ország elveszíti az irányítást. Belgium ezeket a válaszokat nem biztosította be. Minden európai kormánynak, amely most közös védelmi beszerzéseket sürget, Francken kérdését aláírás előtt kellene feltennie, nem utána.