Belgium megvétózta a kínai helikopterüzletet

Az NHV Group technikusokat és sürgősségi személyzetet szállít az Északi-tenger szélerőműparkjaihoz és olajplatformjaihoz. Amikor az időjárás miatt a hajók nem tudnak kifutni, sokszor az NHV helikopterei maradnak az egyetlen eszközök arra, hogy a karbantartócsapatokat időben lecseréljék, vagy a fúrótornyokat egyáltalán elérjék. Belgium most megakadályozta, hogy egy kínai hátterű cég felvásárolja az ostendei központú vállalatot, és ezzel a tengeri energiainfrastruktúrához való helikopteres hozzáférést biztonsági ügyként kezelte. A döntés olyan kérdést nyit meg, amelyet Belgium önmagában nem tud megválaszolni: a szolgáltatás határokon átível, az uniós átvilágítási szabályok mégis egyetlen főváros kezében hagyták a vétót.

Miért lett a helikopter biztonsági infrastruktúra?

Belgiumban az Interföderális Átvilágítási Bizottság vizsgálja, hogy a külföldi befektetések jelentenek-e biztonsági kockázatot. A testület a szövetségi, regionális és közösségi hatóságokat fogja össze, döntése pedig kötelező. Ez a bizottság blokkolta, hogy a dublini bejegyzésű, de a kínai GDAT Grouphoz kötődő GD Helicopter Finance (GDHF) megvegye az NHV-t (AeroTime, Aviation Week). Az eladó a francia Ardian befektetési társaság lett volna, amely 2013 óta tulajdonolja az NHV-t. A 2025 decemberében bejelentett ügylet végül nem ment át az átvilágításon (DH, HeliHub).

David Clarinval gazdasági miniszter a nemzetbiztonságot, Belgium stratégiai érdekeit és a lehetséges védelmi ipari kapcsolatokat érintő kockázatokra hivatkozott (DH). Az NHV megerősítette, hogy az ügylet meghiúsult, a tulajdonosi szerkezet pedig nem változik (NHV statement).

A logika túlmutat a hagyományos védelmi szektoron. Az NHV menetrendeket, karbantartási ablakokat és személyzetcseréket szervez olyan platformokhoz, amelyek energiát termelnek, vagy a szélturbinák működését tartják fenn. A vállalat a hollandiai Den Helderből is működik (Den Helder Airport), amely az északi-tengeri helikopteres szolgáltatások egyik fontos központja, és holland tengeri révkalauzokat is szállít hajókra, amikor a hullámzás miatt a csónakos átszállás túl kockázatos (Nederlands Loodswezen). Aki ezekről az indulásokról és hozzáférésekről dönt, annak gyakorlati befolyása van arra, hogy a tengeri energiatermelés zavartalanul működik-e, még akkor is, ha egyetlen turbinát sem birtokol.

Belgium aggodalmát a vevő szerkezete is erősítette. A GDHF-et Dublinban jegyezték be, de végső soron kínai ellenőrzés alatt áll (Helicopter Investor). Az Európai Bizottság 2024-ben bemutatott, de még el nem fogadott javaslata az uniós átvilágítási szabályok átalakítására éppen az ilyen konstrukciók vizsgálatát írná elő: amikor egy EU-ban bejegyzett cég valójában nem uniós befektető eszközeként működik (COM(2024)23).

Belga vétó a holland energiahozzáférés felett

Az EU külföldi befektetések átvilágításáról szóló keretrendszere (2019/452-es rendelet) lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság és más tagállamok észrevételeket tegyenek érzékeny ügyleteknél, de a végső döntést a fogadó ország hozza meg. Belgium nem közölte nyilvánosan, hogy a holland hatóságok részt vettek-e az átvilágításban, pedig az NHV den helderi működése miatt a belga döntés közvetlenül befolyásolja, ki irányíthatja a helikopteres hozzáférést holland tengeri platformokhoz.

Az európai kormányok egyre szélesebben értelmezik, mi számít stratégiai területnek. Németország biztonsági okokra hivatkozva megakadályozta az Elmos chipgyártó eladását egy kínai hátterű vevőnek (BMWK). Olaszország vállalatirányítási korlátozásokat vezetett be a Pirellinél, hogy mérsékelje a kínai részvényesi befolyást (Reuters). A belga NHV-vétó ebbe a sorba illeszkedik, de tovább is lép: olyan polgári szolgáltatási infrastruktúrára terjeszti ki a biztonsági logikát, amely több ország energiaellátását támogatja.

A vétó kategóriáját tekintve védhető. A részletes kockázatértékelés azonban titkos maradt. A nyilvánosság az eredményt és az általános indoklást látja, nem azokat a bizonyítékokat, amelyeket az állam mérlegelt. Az Európai Unió Bíróságának Xella-ítélete kimondta, hogy a tagállamok nem használhatják a „nemzetbiztonságot” általános védőpajzsként: igazolniuk kell, hogy a korlátozás arányos, és valódi fenyegetésen alapul egy világosan meghatározott közérdekkel szemben (CJEU C-106/22). Hogy Belgium érvelése átmenne-e ezen a teszten, azt egyelőre nem tudni.

Egy ellentmondás különösen feltűnő. Iparági beszámolók szerint az NHV idén Den Helderben szolgálatba állított két Airbus H160-as helikoptert, amelyeket éppen a GDHF-től lízingel (AeroTime). Belgium úgy ítélte meg, hogy az NHV kínai hátterű tulajdonlása túl nagy kockázatot jelentene. Arról viszont nem beszélt nyilvánosan, hogy az ugyanettől a cégtől fennálló lízingkapcsolat okoz-e hasonló hozzáférési és függőségi kockázatot. Ha a valódi aggály a kínai befolyás az északi-tengeri helikopteres műveletek felett, akkor a tulajdonszerzés blokkolása és az eszközfüggőség elfogadása között magyarázatra szoruló rés marad. A tágabb kérdés pedig már az Európai Bizottság és a következő befektetésátvilágítási rendeletről tárgyaló tagállamok asztalán van: a határokon átívelő energiaszolgáltatásokat elég-e nemzeti vétókkal kezelni, vagy közös átvilágításra van szükség.