Belgium nem kockáztatja Eurocleart

Belgium augusztus 28-án ismét lezárta a vitát arról, hogy az EU felhasználhatná-e Ukrajna javára a befagyasztott orosz állami vagyont. A belga álláspont mögött egyszerű kockázati számítás áll: egyetlen uniós kormány sem vállalta eddig, hogy jogilag és pénzügyileg fedezi azt a terhet, amely Brüsszelre hárulna, mert a pénz nagy része Belgiumban van.

Két nappal korábban Svédország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország levélben kérte Kaja Kallas uniós külügyi főképviselőt, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, miként lehetne a befagyasztott orosz eszközöket a jelenlegi modellnél szélesebben felhasználni, vagyis nem csak az utánuk keletkező nyereséget elvonni (Government of the Netherlands, Reuters/WTVB). Theo Francken belga védelmi miniszter erre azt mondta: Bart De Wever miniszterelnök nem fog engedni (Nieuwsblad). Belgium válasza akkor érthető igazán, ha látszik, pontosan mit kérnek tőle a partnerei.

Az európai kockázat az Euroclearnél csapódik le

Az Euroclear, a brüsszeli székhelyű értékpapír-elszámoló és letétkezelő, amely bankok és államok papírjait kezeli világszerte, nagyjából 185–193 milliárd eurónyi orosz jegybanki eszközt tart. Ez az EU-ban befagyasztott mintegy 210 milliárd eurós orosz vagyon döntő része (Meduza, Commonspace). Emiatt az európai politikai kérdés belga felelősségi kérdéssé válik. Ha az EU a hozamok elvonásáról áttérne maguknak az eszközöknek a felhasználására, az első orosz perekkel és megtorló lépésekkel Belgium és az Euroclear nézne szembe.

A nyomás már most is kézzelfogható. A Le Monde szerint nagyjából 200 jogi eljárás indult az Euroclear ellen, Belgium pedig kilenc választottbírósági értesítést kapott (Le Monde). Az Ellipsis Avocats beszámolója alapján egy moszkvai bíróság közel 250 milliárd dollár megfizetésére kötelezte az Eurocleart. Az ítélet az EU-ban nem végrehajtható, de jól mutatja, meddig hajlandó Oroszország elmenni a nyomásgyakorlásban (Ellipsis Avocats).

A jelenlegi konstrukció működik: az EU nem a befagyasztott tőkét, hanem annak kamatait és befektetési hozamait irányítja Ukrajnának. Augusztus 5-én újabb 1,4 milliárd eurót utaltak át, így az eddigi bevétel nagyjából 8 milliárd euróra nőtt (European Commission). A négy ország levele viszont abból indul ki, hogy az EU közös költségvetésével megtámogatott, 2026–2027-re szóló 90 milliárd eurós hitel nem lesz elég. Szerintük egy nagyobb, a befagyasztott tőkére épülő mechanizmus kiszámíthatóbb finanszírozást adhatna Ukrajnának a következő részleten túl is (Euractiv).

Mindenki akarja a pénzt, senki sem akarja a számlát

Belgium nem elvi nemet mond, hanem feltételeket szab. Maxime Prévot külügyminiszter augusztusi kijevi látogatásán azt mondta, Belgium nem zárkózik el a vagyon felhasználásától, ha a jogi és pénzügyi kockázatokat kötelező garanciákkal minden tagállam megosztja (Kyiv Independent). A négy ország levele maga is ezt a logikát követi, amikor olyan megoldásokat kér, amelyekben „a kockázat minden uniós tagállamot terhel” (Government of the Netherlands). Csakhogy ezek a kormányok egyelőre átvették Belgium nyelvezetét, de nem álltak elő olyan eszközzel, amely teljesítené Brüsszel feltételét: a feltétel nélküli és felső határ nélküli garanciát (Euronews).

A szolidaritási nyelv és a költségvetési vállalás közötti rés országonként látszik. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter szerint Varsó „kész részt venni Belgium biztosításában”, de a lengyel sajtó nem talált nyilvános jogi formulát egy korlátlan kártalanításra (Radio ZET). Friedrich Merz Németországban amellett érvelt, hogy a kockázatot gazdasági súly szerint kellene megosztani, de nem biankó csekk formájában. Német beszámolók szerint Berlin része egy ilyen garanciában meghaladhatná az 50 milliárd eurót (Bundesregierung, FAZ). Franciaország és Hollandia támogatja az elvet, de korlátlan felelősséget nem vállalt (Ouest-France, Tweede Kamer).

Francken külön üzenetet küldött a balti államoknak is: a Nieuwsblad beszámolója szerint arra figyelmeztette őket, hogy ne szorítsák folyamatosan sarokba Belgiumot, miközben Belgium a NATO Baltic Air Policing misszióban az ő biztonságukhoz is hozzájárul (Nieuwsblad). A belga üzenet lényege világos: a szolidaritás nem jelentheti azt, hogy az egyik ország politikai bátorságot kér, a másik pedig egyedül viseli a következményeket.

A kérdés várhatóan előkerül az uniós külügyminiszterek szeptember 1–2-i, írországi informális találkozója körül. A Bizottság szerint a téma „soha nem került le a napirendről” (Commission briefing). A politikai tábor azonban, amely felhasználná az orosz vagyont, szélesebb annál a tábornál, amely kész lenne teljes egészében aláírni Belgium kockázatát. Amíg nem születik jogilag kötelező, uniós szintű garancia az Euroclear kitettségére, Belgium vétója nem egyszerű akadékoskodás. Ez annak az ára, hogy Belgium ad otthont annak az infrastruktúrának, amelyet mindenki más is használni akar.