Bercy szakértői befagyasztanák a 2027-es költségvetést

A francia pénzügyminisztérium, a Bercy által felkért négy közgazdász 2027-re „année blanche”-t javasol: egyéves nominális befagyasztást a közkiadások jelentős részénél, vagyis annak megakadályozását, hogy a francia költségvetésbe beépített automatikus emelések érvényesüljenek (Le Figaro). A szakértői misszió megállapításairól szóló sajtóértesülések szerint 2032-ig 126 milliárd EUR megtakarításra lenne szükség ahhoz, hogy a hiány ne sodródjon a GDP 7 százaléka felé (Upday). Maga a jelentés nem nyilvános, ezért ezek a számok kiszivárgott becslésként kezelendők. A javaslat politikai jelentése ettől még világos: a növekedés és az adóbevételek önmagukban már nem tartják egyben a francia költségvetési pályát.

Ugyanannyi euró, magasabb árak, kevesebb szolgáltatás

A nominális befagyasztás azt jelenti, hogy a kórházak, iskolák és nyugdíjprogramok jövőre ugyanannyi eurót kapnának, mint idén. Ha közben az árak akár mérsékelten is emelkednek, ugyanaz az euró kevesebb szolgáltatást finanszíroz. A kiigazítást ilyenkor az infláció végzi el, csendben.

Éppen ez a mechanizmus lényege. Franciaország költségvetési gondját nem egyetlen felelőtlen program okozza, hanem az a kiadási szerkezet, amely képletek alapján nő: az árakhoz kötött nyugdíjak, az idősödő társadalommal együtt emelkedő egészségügyi költségek, az automatikusan felfelé igazodó szociális juttatások. A befagyasztás ezeket a képleteket támadja. A kormány nem külön-külön vágna meg minden költségvetési sort, hanem hagyná, hogy az infláció széles körben csökkentse a kiadások reálértékét.

A számok szűk mozgásteret mutatnak. A francia államadósság 2024-ben a GDP körülbelül 113 százalékán állt, vagyis majdnem kétszerese volt az EU 60 százalékos referenciaértékének (BNP Paribas Economic Research). A kamatkiadások 2026-ban várhatóan önmagukban 77,4 milliárd EUR-t tesznek ki, amivel már Franciaország legnagyobb költségvetési tételének számítanak (Boursorama).

A BNP Paribas Economic Research szerint az adósság még többéves kiadáscsökkentés mellett is csak 2030 körül, a GDP 120 százalékánál stabilizálódhat (BNP Paribas Economic Research). Ehhez nagyjából a GDP 0,8 százalékának megfelelő elsődleges többlet kellene, vagyis olyan költségvetési egyenleg, amely a kamatfizetések előtt már pluszban van. Franciaországnak utoljára 1998 és 2001 között sikerült ilyen pozíciót elérnie.

A befektetők rövid időre Olaszországként kezelték Franciaországot

A piacok nem várják meg, amíg a francia politika végigvitatja a kiigazítást. Július 14-én a francia tízéves államkötvény hozama körülbelül 3,88 százalék volt, miközben a német megfelelője nagyjából 3,12 százalékot fizetett (Idéal Investisseur, Financial Times). A mintegy 76 bázispontos különbség, vagyis 0,76 százalékpont, nem kizárólag költségvetési félelmet tükröz. Számít a piaci likviditás és az EKB kamatpályájára vonatkozó várakozás is. A francia hiánypálya és a politikai széttöredezettség azonban meghatározó tényezővé vált.

Néhány nappal korábban ennél élesebb jelzés érkezett. Július 9–10. körül a francia államadósság nemteljesítése elleni biztosítás költsége rövid időre meghaladta az olaszét (QuiFinanza, MarketScreener). Ez pillanatfelvétel volt, nem végleges piaci ítélet. Mégis megrepesztett egy régi euróövezeti feltételezést: Franciaország a magországok feltételeivel finanszírozza magát, Olaszország pedig a periféria kockázati felárával. Néhány kereskedési napra ez a sorrend megfordult.

Kire hárul a befagyasztás terhe

Franciaország már az EU túlzottdeficit-eljárása alatt áll; ez az a hivatalos folyamat, amely akkor indul, ha egy tagállam hiánya vagy adóssága megsérti az uniós költségvetési szabályokat (European Commission). A befagyasztást minden főváros a saját félelmein keresztül olvassa. A német FAZ Franciaországot Európa „Risikopatient”-jének nevezte, a kockázati diagnózist pedig a politikai széttöredezettséggel és a növekvő adóssággal kötötte össze (FAZ). Belgium számára is ismerős a minta: a belga kormánykoalíciónak sajtóértesülések szerint 7,7 milliárd EUR-s lyukkal kell szembenéznie 2029-ig (info.fr, 21news.be).

A tágabb kérdés az, hogy az EU megújított költségvetési kerete, amely a merev éves célok helyett országonként kialkudott adósságpályákra épül, kitart-e akkor is, amikor éppen Franciaország teszi próbára. Ha a befagyasztás hitelesen szűkíti a hiányt, a finanszírozási költségek csökkenhetnek, és a keret működőképesnek bizonyul. Ha nem, a hozamfelár tovább nő, a kamatteher önmagát erősíti, Franciaország pedig szűkebb piaci mozgástérben lesz kénytelen nehezebb költségvetési döntéseket hozni.

A szakértői misszió a sajtóértesülések szerint tárgyalt arról is, hogy a minimális időskori nyugdíjakat kivennék a befagyasztás alól (Upday). Ez mutatja a politikai feszültség magját: egy ilyen befagyasztás csak akkor tartható, ha bizonyos kiadásokat megvédenek, de minden kivétel a megmaradó tételekre tolja át a terhet — a helyi szolgáltatásokra, a közszféra béreire, a kórházi költségvetésekre vagy a beruházásokra. Az első valódi költségvetési vita arról fog szólni, melyik befagyasztott sor olvadhat fel.