Berlin megkerüli az adósságféket

A német költségvetési politika már nem csak német belügy. A szövetségi számvevőszék szeptember 3-án arra figyelmeztette a Bundestagot, hogy a kormány adósságcsapda felé tart: a szövetségi adósság a 2020 végi nagyjából 1,5 billió EUR-ról 2030-ra legalább 3 billió EUR-ra nőhet, ha Berlin végigviszi a mostani kiadási terveit (FAZ, Bundestag).

Ez azért fontos Európa többi részének is, mert a kontinens legnagyobb gazdasága egyszerre vesz fel sok hitelt saját védelmi és infrastrukturális programjaira, és közben mintegy 400 milliárd EUR-s vágást sürget a következő uniós költségvetésben (Investir/Les Echos). Minél eladósodottabb Berlin, annál kevesebb mozgástere marad arra, hogy nagyvonalú legyen az EU közös kasszájában.

Hogyan csúszik át évi 200 milliárd euró az adósságféken

A Bundesrechnungshof, vagyis a német szövetségi számvevőszék nem államcsődöt jósol. Azt jelzi, hogy a kormány egyre több hitelt terel az adósságfék köré. Ez az alkotmányos szabály a szövetségi strukturális hiányt a GDP 0,35 százalékában korlátozza (Bundestag). Eredetileg éppen azt akadályozta volna meg, hogy a normál költségvetések tartósan nagy hiánnyal fussanak.

A 2025. márciusi alkotmánymódosítás két nagy kivételt nyitott. A GDP 1 százaléka feletti védelmi kiadások kikerültek a szabály alól. Emellett létrejött egy 500 milliárd EUR-s infrastrukturális és klímaalap, amely tizenkét éven át saját nevében vehet fel hitelt (BMF).

A hitelfelvétel így gyorsan emelkedik. A központi szövetségi költségvetés nettó új adóssága a 2026-os 98 milliárd EUR-ról 2030-ra 167,3 milliárd EUR-ra nő. Ha a különalapokat is beleszámítják, 2027-ben az új hitelfelvétel önmagában nagyjából 203 milliárd EUR lesz (Bundestag, Onvista/Reuters).

A kamatteher mutatja meg, hol válik a hitel politikai kényszerré. A kormány saját előrejelzése szerint 2030-ra a kamatkiadások 80,7 milliárd EUR-ra nőnek, miközben a teljes szövetségi kiadás 635,4 milliárd EUR lesz (Bundestag). Minden nyolcadik euró nagyjából adósságszolgálatra menne el. Ezt a pénzt a költségvetésnek akkor is ki kell fizetnie, mielőtt iskolákra, vasútra vagy adócsökkentésre költhetne.

Hitel van, híd nincs

A hitelfelvétel mellett van érdemi gazdasági érv. A Bundesbank szerint Németország nettó állóeszköz-beruházása 2024-ben és 2025-ben az újraegyesítés óta először negatívba fordult: az utak, vasutak és energiahálózatok gyorsabban használódtak el, mint ahogy az ország pótolta őket (Bundesbank).

Csakhogy hitelt engedélyezni könnyebb, mint ténylegesen építeni. Az ifo Intézet számítása szerint a kormány 2025-ben 24,3 milliárd EUR hitelt vett fel az infrastrukturális alapon keresztül, miközben a szövetségi beruházások mindössze 1,3 milliárd EUR-val nőttek (ifo). Az új adósság nagy része nem többletkapacitást finanszírozott, hanem olyan kiadásokat váltott ki, amelyeket a költségvetés amúgy is állt volna.

A Zeit szerint az infrastrukturális különalapnak eddig csak mintegy 10 százalékát használták fel (Zeit). A pénzügyminisztérium azzal érvel, hogy az alap valódi hatását a 2025–2028-as időszak egészén kell majd mérni (BMF). Ez egyelőre ígéret, nem eredmény.

Ki fizet Európában

Ha Németország többet vesz fel, az egész eurózónában drágulhat az állami hitelfelvétel. A német államkötvény az európai „biztonságos” adósság viszonyítási pontja. Ha ennek hozama emelkedik, a befektetők más kormányoktól is magasabb hozamot kérnek. A tízéves német hozam már 3,36 százalék fölé ment, tizenöt éves csúcsra (Euronews, Le Monde).

Franciaország, ahol az államadósság a GDP 115,6 százaléka (Insee), már túlzottdeficit-eljárás alatt áll; ez az EU formális eljárása azokkal a kormányokkal szemben, amelyek túl nagy hiányt futtatnak, és ezért kiadáscsökkentésre vagy adóemelésre kényszerülhetnek. A francia szenátus becslése szerint Franciaország éves befizetése a következő uniós költségvetésbe 26 milliárd EUR-ról 36 milliárd EUR-ra ugorhat (Sénat). A magasabb piaci kamat ezt a szorítást erősíti.

A politikai ütközés a 2028–2034-es hétéves uniós költségvetésnél látszik majd igazán. Az Európai Bizottság nagyjából 2 billió EUR-s keretet javasolt (European Commission), de hat nettó befizető ország, köztük Németország és Hollandia, mély vágásokat követel (NOS).

Lengyelország attól tart, hogy a német költségvetési nyomás a kohéziós alapokat érinti majd; ezek azok az uniós források, amelyek a fejletlenebb régiók felzárkózását finanszírozzák. Varsó sérülékenységét az is növeli, hogy a lengyel export mintegy 28 százaléka Németországba megy, vagyis a német stagnálás közvetlen kockázat a lengyel termelőknek (Rzeczpospolita).

Németország partnerei most számokkal is alá tudják támasztani régi gyanújukat: Berlin gyorsabban teremt költségvetési helyet a saját prioritásainak, mint a közös európaiaknak. Az dönti el, mennyire lesz jogos ez a vád, hogy az infrastrukturális alapból valódi beruházások lesznek-e, vagy főként régi kiadások kapnak új címkét és új adósságot.