Berlinben az EU nélkül keresnek ukrán békét

Oroszország 2026. május 23-ról 24-re virradóra nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas Oresnyik rakétát lőtt ki Kijev külterületére. A háborúban ez volt a fegyver harmadik bevetése. Két nappal később Ukrajna főtárgyalója már a német kancellárián ült három európai nagyhatalom nemzetbiztonsági tanácsadóival, hogy felvázolják annak a békefolyamatnak a körvonalait, amelyből az Egyesült Államok gyakorlatilag kiszállt.

A bombázás és az elutasítás

A támadás 2026 eddigi legnagyobb orosz légicsapása volt: mintegy 90 rakéta, köztük 36 ballisztikus rakéta, valamint 600 drón célzott kijevi létesítményeket. Legalább négy ember meghalt, nagyjából százan megsebesültek. Az Institute for the Study of War becslése szerint a támadási csomag körülbelül 361 millió dollárjába kerülhetett Moszkvának (ISW). Ezután az orosz külügyminisztérium felszólította a külföldi diplomatákat, hogy hagyják el Kijevet, mert Oroszország „szisztematikus csapásokat” indít ukrán hadiipari létesítmények ellen (Al Jazeera).

Egyetlen európai kormány sem tett eleget a felszólításnak. A francia külügyminisztérium szóvivője „újabb megfélemlítésnek” nevezte az orosz követelést, és közölte, hogy Párizs nem evakuál (Le Figaro). Berlinben az Auswärtiges Amt, vagyis a német külügyminisztérium politikai igazgatója bekérette Nyecsajev orosz nagykövetet. Ez tudatosan mérsékelt jelzés volt: magas szintű, de nem miniszteri eszkaláció (Deutschlandfunk). Lengyelország arra figyelmeztetett, hogy a varsói nagykövetség elleni bármilyen csapást „szándékos agressziós cselekményként” kezelne (Polsat News). Az ENSZ Biztonsági Tanácsában több mint 50 ország ítélte el Oroszországot (Kyiv Post, UN).

Washington más hangot ütött meg. Rubio külügyminiszter nem ítélte el a támadásokat, csak annyit jegyzett meg, hogy Kijev „nagyon veszélyes hely” (RFE/RL). Azt is megerősítette, hogy az amerikai béketárgyalások „befagytak”.

Az E3 gyorsan lépett

Május 26-án Rustem Umerov ukrán főtárgyaló Berlinben találkozott az E3-mal: Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság nemzetbiztonsági tanácsadóinak formátumával (Ukrinform). A találkozót Günter Sautter német tanácsadó vezette. Merz kancellár nem vett részt rajta, ami a legfelsőbb politikai szinten óvatosságot jelzett.

Az E3-nak nincs szerződéses alapja, titkársága vagy jogi mandátuma. A formátum 2003-ban jött létre, amikor a három ország Irán nukleáris programjáról tárgyalt. A brit részvételt a Brexit sem szakította meg, mert az E3 teljesen az EU intézményrendszerén kívül működik. Ez adja az előnyét: gyors. Míg az EU közös kül- és biztonságpolitikája, vagyis a közös diplomácia kerete jellemzően a 27 tagállam egyhangúságát és hetekig tartó egyeztetését igényli, az E3 néhány nap alatt össze tud ülni. Zelenszkij május 20-án javasolta egy „E3 plusz Ukrajna” csatorna formalizálását (newsukraine.rbc.ua).

A gyorsaságnak legitimációs ára van

A sebesség ára a képviselet. Lengyelország, Ukrajna legnagyobb térségbeli katonai támogatója, nincs az asztalnál. Olaszország, az EU harmadik legnagyobb gazdasága sincs. Varsó kifogása szerkezeti: mérete és földrajzi helyzete alapján természetes résztvevője lenne minden olyan tárgyalásnak, amely Európa, Kijev és Moszkva viszonyát rendezi (Rzeczpospolita). Az E3 résztvevői szerint a kisebb kör gyorsabban tárgyal. Lengyel tisztviselők nyilvánosan nem kifejezetten a május 26-i találkozót támadták, de a feszültség látható.

A törésvonal nemcsak a formátumról szól. Franciaország és Olaszország a Moszkvával való diplomáciai kapcsolatfelvételt támogatja. Németország, Lengyelország és a balti államok ezt ellenzik, mert szerintük az orosz kivonulás előtti tárgyalás az agresszió jutalmazását jelentené (Euronews). Az EU külügyminiszterei a május 27–28-i limassoli Gymnich-találkozón, vagyis az informális miniszteri egyeztetésen megvitatták egy hivatalos ukrajnai különmegbízott kinevezését. Kötelező döntést ezen a fórumon nem hoznak, és az EU szóvivője vissza is fogta a várakozásokat: megbízottnak csak akkor van értelme, „ha Oroszország valódi készséget mutat a háború befejezésére” (EEAS).

Amíg a hivatalos uniós pálya áll, az E3 informális gyorsasága lép az intézményi folyamat helyére. Csakhogy a formátumból éppen azok maradnak ki, amelyek a legközvetlenebbül vannak kitéve az orosz fenyegetésnek: Lengyelország és a balti államok. Lengyelország fegyverzi Ukrajna frontvonalát. Olaszország az újjáépítést finanszírozza. Egyikük sincs ott, ahol a békefeltételek körvonalait rajzolják.