Berlin és Varsó vitázik a €6.6bn alapról

Magyarország feloldotta vétóját az Ukrajnának szánt 6,6 milliárd EUR uniós katonai alap felett. Az EU védelmi miniszterei azonban nem megkönnyebbüléssel zárták le az ügyet, hanem egy nehezebb kérdéssel szembesültek: a pénzből azokat az országokat kell-e részben kártalanítani, amelyek már küldtek fegyvereket, vagy új eszközöket kell vásárolni az ukrán frontra? Németország és Lengyelország ellentétes oldalra került, és ezzel láthatóvá vált a repedés azon a tehermegosztási ígéreten, amelyre Európa Ukrajna-támogatása épült.

Egy alap, amely már a saját ígéreteit sem fedezi

Az Európai Békekeret költségvetésen kívüli alap: az uniós tagállamok nemzeti befizetéseiből finanszírozza a katonai támogatást, mert az EU-szerződések a közös költségvetésből nem engedik a katonai kiadásokat. A logika egyszerű volt. A tagállamok kétoldalúan fegyvert küldenek Ukrajnának, majd a közös kasszából részleges visszatérítést kérnek (Eur-Lex). Magyarország több mint két évig blokkolta ezt a pénzt. Amikor Budapest június elején visszavonta a vétót, az összeg felszabadult, de a már sorban álló visszatérítési igények nagyjából 43 milliárd EUR-ra rúgtak (Brussels Signal). Az alap a fegyverátadások értékének körülbelül 40 százalékát fedezi (Ground, Arab News/AFP). Most már ez az arány is elérhetetlennek tűnik.

Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője három részre osztaná a pénzt: részleges tagállami visszatérítésekre, új közös beszerzésekre Ukrajna számára, valamint az EUMAM Ukraine, vagyis az EU ukrán katonákat kiképző missziójának finanszírozására. A beszámolók szerint 900 millió EUR menne kiképzésre, 1 milliárd EUR beszerzésre, 4,7 milliárd EUR pedig a tagállami kifizetésekre (EEAS, Babel).

Ki fizet azért, hogy mások előrementek

Németország szerint a pénzt úgy kell felhasználni, hogy az Ukrajna jelenlegi katonai képességeit növelje. Sebastian Hartmann védelmi államtitkár azt mondta, az Európai Békekeretből visszafolyó, de azonnal fel nem használt összegeknek is Ukrajnát kellene támogatniuk. Másnap Boris Pistorius védelmi miniszter újabb 300 millió EUR-t ígért a cseh lőszerkezdeményezésre, vagyis olyan beszerzési csatornára, amely új szállításokat hoz létre, nem korábbi átadásokat térít meg (BMVg).

Lengyelország ezt megszegett alkuval azonosítja. Cezary Tomczyk védelmi miniszterhelyettes szerint Varsó a már leszállított fegyverek után nagyjából 450 millió EUR teljes visszatérítését kéri (RMF24). A várt visszatérítési arány a beszámolók szerint nagyjából 84 százalékról 46 százalékra esett, és az új elosztási nyomás miatt tovább csökkenhet (Censor). Ezek tárgyalási számok, nem elfogadott ráták, de megmagyarázzák Varsó aggodalmát.

Szlovákia példája mutatja, hogy a sérelem nem csak lengyel ügy. Pozsony az előző kormány idején MiG-29-es vadászgépeket és egy S-300-as légvédelmi rendszert adott át Ukrajnának, a csomag értékét körülbelül 700 millió EUR-ra becsülték. Eddig mindössze 92 millió EUR-t kapott vissza az Európai Békekeretből (Bankier). A szlovák tisztviselők nagyjából 250 millió EUR-ra számítottak; most ennek körülbelül a tizede jöhet (Denník N). Robert Fico miniszterelnök azt mondta, Ursula von der Leyen bizottsági elnöknél fogja felvetni azokat a pénzeket, amelyeket szerinte a donorországoktól közvetlen ukrajnai kiadások felé tereltek át (Aktuality.sk).

Két logika, egy alap

Svédország, amely szintén vár az Európai Békekeret pénzére, az Ukrajnának nyújtott támogatást inkább hosszú távú biztonsági szükségletként kezeli, nem visszatérítési követelésként (GP). A védelmi miniszterek találkozóján az északi államok általában a német megközelést támogatták (RBC Ukraine). Az egyik tábor az Európai Békekeretet tehermegosztási szerződésnek tekinti, amelynek teljesítenie kell a korábbi ígéreteket. A másik háborús eszközként kezeli, amelynek most Ukrajna legsürgetőbb harctéri igényeit kell szolgálnia.

Mindkét érvelésnek van súlya. Ukrajna légvédelmi és lőszerhiánya sürgető, az új beszerzés pedig közvetlen katonai hatást hoz, amit a visszatérítés önmagában nem (EEAS). Lengyelország és Szlovákia viszont úgy ürítette ki saját készleteinek egy részét, hogy közben arra számított: Európa megosztja a költséget. Ha ezt az alkut utólag felhígítják, azokat büntetik, akik a leggyorsabban léptek.

Végleges elosztási táblázatot még nem tettek közzé. Kallas kompromisszuma egyelőre javaslat, nem elfogadott formula (Tagesschau). A következő tárgyalási kör valódi kérdése az lesz, ki és milyen felhatalmazással tekinti elfogadható kiindulópontnak a korábbi ígéretek utólagos gyengítését.