Britannia négy áramkábelt korlátoz

A brit villamosenergia-rendszerirányító korlátozni kezdte, mennyi kapacitást foglalhatnak le a kereskedők a Nagy-Britanniát a kontinentális Európával összekötő négy nagy áramkábelen. A NESO, vagyis a National Energy System Operator a Belgiumba, Franciaországba, Dániába és Norvégiába tartó összeköttetéseken csökkenti a másnapi kereskedésre felkínált kapacitást — írta belga médiabeszámolók alapján az RTBF és a Le Soir, amelyek a NESO átláthatósági fórumáról készült iparági összefoglalóra hivatkoztak.

A kábeleket nem kapcsolják le. A NESO a nettó átviteli kapacitást, vagyis az adott összeköttetésen kereskedésre megnyitott mozgásteret szűkíti, amikor a brit hálózaton feszes ellátási helyzetre számít. Ha már a piac lezárása előtt kevesebb árammozgást engednek beütemezni, kisebb eséllyel kell valós időben visszafordítani ezeket az áramlásokat, ami rendszerint drágább beavatkozás.

A közvetlen ok a hőség. A brit energiaszabályozó, az Ofgem hivatalos vizsgálatot indított a rendszerirányítás működéséről, miután a júniusi hőhullám szűk tartalékokat okozott a brit rendszerben, bár fogyasztói áramkimaradás nem volt (Ofgem). Júliusban egy külön figyelmeztetés már 1 000 MW-os várható hiányt jelzett az esti csúcsidőszakra (Energy Live News). A NESO válasza egyszerű: több tartalékot tartana otthon.

Miért könnyíti meg ezt a Brexit?

Az EU-n belül az áramkereskedelem úgynevezett implicit piac-összekapcsolással működik. Egy közös algoritmus egyszerre veszi figyelembe a határkeresztező kapacitásokat és az árkülönbségeket, majd az olcsóbb zónákból a drágábbak felé tereli az áramot. Ha egy rendszerirányító valamelyik határon korlátozza a kapacitást, az algoritmus az egész hálózaton újraszámolja az áramlásokat, így a teher több ország között oszlik meg. A belga Elia hálózatüzemeltető szerint ez a rendszer javítja a likviditást és stabilizálja az árakat (Elia).

Nagy-Britannia 2021 januárja óta ezen a rendszeren kívül van. A Nemo Linken, az Egyesült Királyságot Belgiummal összekötő 1 GW-os kábelen a kereskedés explicit aukciókon zajlik: a kábelkapacitást és magát az energiát külön adják-veszik. A NESO így kevesebb uniós szintű korlát mellett csökkentheti a felkínált kapacitást. Belgium fizikailag továbbra is össze van kötve Nagy-Britanniával, de a vezetékre vonatkozó piaci szabályok már nem közösek.

Ki fizeti meg az elvesző rugalmasságot?

Belgium nem úgy veszít áramot, hogy a vezeték egyik pillanatról a másikra kevesebbet szállít. Inkább választási lehetőségeket veszít. Ha kevesebb kapacitás áll rendelkezésre, kevesebb határkeresztező ügyletet ütemeznek be, és nagyobbra nyílik az árkülönbség a brit és a belga piac között. A hálózatüzemeltetőnek ilyenkor közelebb a valós idejű működéshez kell áramot vásárolnia vagy tartalékot aktiválnia, jellemzően rosszabb áron. Ezt az ingadozást először azok az ipari fogyasztók érzik meg, amelyek szerződései az azonnali piachoz kötődnek. A fix tarifás háztartások védettebbek, legalábbis a szerződésük megújításáig.

A legutóbbi hőhullámok már megmutatták, mit tesz a szűk kínálat az árakkal. Belgiumban a negyedórás árak a június végi hőség idején történelmi csúcsra, 1 038,25 €/MWh-ra ugrottak, miközben Hollandiában 902,47 €/MWh volt a csúcs (GO15). Ezeket a kiugrásokat nem kizárólag a kábeláramlások okozták, de jól mutatják, milyen piacon szűkíti most a NESO a kínálatot.

A brit kapacitástervezésből az is látszik, hogyan tekint London ezekre az összeköttetésekre válsághelyzetben. A kormányzati dokumentumok úgynevezett „de-rating” tényezőket alkalmaznak: stresszhelyzetben Nagy-Britannia nem számolja el biztos ellátásként a kábelek teljes névleges kapacitását. A Nemo Linket 71 százalékon, a Franciaország felé futó ElecLinket 60 százalékon veszik figyelembe (UK Gov). Vagyis Nagy-Britannia már a korlátozások előtt is úgy tervez, mintha ezek az összeköttetések részben kieshetnének.

A dán példa mutatja a legélesebben, mi a probléma. A Viking Link egy erősen szélenergia-alapú dán rendszert köt össze Nagy-Britanniával. Szeles órákban a dán termelőknek exportútvonalakra van szükségük; szélcsendes, sötét időszakokban Dánia importra szorul. Dán lapok arról írtak, hogy a szomszédos országokban politikai nyomás is megjelenik az áram otthon tartására, amikor a saját piaci árak elszállnak (Politiken, Berlingske). Ezek a kábelek nem pusztán kereskedelmi csövek. Politikai biztosítékként is működnek, és a biztosíték értéke akkor derül ki, amikor egyszerre lenne rá szüksége mindenkinek.

A belga vagy francia fogyasztók terhére egyelőre senki sem tud pontos euróösszeget mondani. A korlátozás alig indult el, utólagos adatok még nincsenek. A mechanizmus viszont világos: ha a brit rendszerben szűkülnek a tartalékok, alacsonyabb lesz a másnapi kábelkapacitás, kevesebb ügyletet ütemeznek be, szélesebbre nyílnak az árkülönbségek, és a kontinentális rendszerirányítók drágábban egyensúlyoznak. A sérülékenység abból fakad, hogy a kábel közös infrastruktúra maradt, miközben a vészhelyzeti döntés egyre inkább nemzeti logika szerint születik. Ez a rés akkor számít igazán, amikor a hőség a brit tartalékokat szorítja, mert a NESO első ösztöne ilyenkor a hazai mozgástér megőrzése.