Brüsszel Turudić függetlenségét vitatja

A horvát állampolgárok mindössze 27 százaléka, a vállalatoknak pedig 28 százaléka tartja függetlennek az igazságszolgáltatást az Európai Bizottság 2026-os jogállamisági jelentése szerint, amelyet július 17-én tettek közzé (Bizottság, Index.hr). A Bizottság szerint a korrupció továbbra is „széles körben elterjedt”, miközben az ügyészség aktívan visz ügyeket bíróság elé. Az éves jelentés pontosan ezt a kettősséget rögzíti. Kikényszeríteni azonban nem tudja, hogy Horvátország megoldja a problémát.

Dolgozó ügyészek, bizalmatlan társadalom

A Horvátországról szóló fejezet nem intézményi összeomlást ír le. Vannak korrupcióellenes szervek, az ügyészek dolgoznak. A gond az, hogy az állami aktivitás és a társadalmi bizalom között óriási a szakadék. Erre a Bizottságnak alapvetően párbeszéd, ajánlások és utókövetés áll a rendelkezésére, nem kötelező erejű utasítás (Bizottság).

A Bizottság maga is elismeri, hogy a korábbi ajánlások végrehajtása az EU egészében gyengült (Bizottság). Ráadásul a jogállamisági jelentés megállapításai és az uniós pénzekről szóló döntések között nincs automatikus kapcsolat (EU Perspectives).

A csatlakozás előtt Brüsszelnek valódi kapuőri szerepe van: lassíthatja a tárgyalásokat, és reformokat kérhet a belépés feltételeként. A FAZ ugyanerről a jelentési ciklusról szóló tudósítása Szerbia példáján mutatta meg a különbséget: a rossz jogállamisági értékelések továbbra is befolyásolják a tagjelölt ország útját (FAZ).

A tagság után viszont az eszköztár látványosan beszűkül. Brüsszel nem fagyaszthat be pénzeket pusztán azért, mert a társadalom nem bízik a bíróságokban. A Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy a jogállamisági hiányosságok közvetlenül veszélyeztetik az uniós források kezelését (2020/2092-es rendelet, CER).

A 7. cikk szerinti eljárás, vagyis az EU legsúlyosabb jogállamisági eszköze, amely végső soron egy tagállam szavazati jogának felfüggesztéséhez vezethet, politikai egyetértést igényel a kormányok között. Ilyen konszenzus egyetlen tagállammal szemben sem állt még össze. A bíróságokba vetett alacsony bizalom önmagában egyik mechanizmust sem indítja be.

Vita arról, ki üldözheti az uniós csalásokat

Egy uniós intézménynek viszont valóban van joga büntetőügyeket vinni. Az Európai Ügyészség, vagyis az EPPO a részt vevő tagállamokban kivizsgálhatja és bíróság elé viheti azokat a bűncselekményeket, amelyek az EU költségvetését érintik (EPPO-rendelet). Horvátország részt vesz ebben a rendszerben. Az EPPO nem tudja helyreállítani a horvát bíróságokba vetett általános bizalmat, de ahol uniós pénzről van szó, olyan jogköre van, amilyen az éves jogállamisági jelentésnek nincs.

Most éppen arról folyik a vita, hol húzódik ennek a jogkörnek a határa. A horvát alkotmánybíróság az Európai Unió Bíróságától, vagyis a luxembourgi székhelyű uniós csúcsbíróságtól kért állásfoglalást arról, meddig terjed az EPPO hatásköre, és hol kezdődik a horvát nemzeti ügyészség, a DORH illetékessége.

A Bizottság beavatkozott az ügybe, és azt állítja: Ivan Turudić horvát legfőbb ügyész nem tekinthető függetlennek és pártatlannak annak eldöntésében, hol húzódjon ez a határ (Telegram.hr). A német alkotmányjogi platform, a Verfassungsblog a vitát figyelmeztetésként kezelte: azt mutatja meg, mi történik, amikor egy tagállami ügyészi rendszer belülről próbálja korlátozni az uniós ügyészség mozgásterét (Verfassungsblog).

A tét könnyen érthető. Ha a horvát intézmények belső alkotmányos úton sikeresen szűkítik az EPPO hatáskörét, más részt vevő tagállamok is mintát kapnak ugyanerre. Az EU egyetlen ügyészi szerve így azoknak a nemzeti rendszereknek a jóindulatától függne, amelyeket elvileg ellenőriznie kell.

Mit tud Brüsszel, és mit nem

A rendelkezésre álló tények nem egy szankciós válság képét rajzolják ki. Horvátország esete inkább az uniós jogállamisági rendszer szerkezeti korlátját mutatja: egy tagállamban évről évre rendkívül alacsony lehet az igazságszolgáltatásba vetett bizalom, és tartósan jelen lehet a korrupció, miközben a Bizottság rögzíti a problémát, majd újra ajánlásokat tesz.

Brüsszel diagnosztizálni tudja Horvátország jogállamisági gondját. Kikényszeríteni akkor tud bármit, ha a probléma uniós pénzt, uniós jogot vagy az EPPO hatáskörét érinti. Ha a baj „csak” a hazai demokratikus bizalmat erodálja, az önmagában kevés az erős uniós beavatkozáshoz.

Az EPPO hatásköréről szóló vita most Luxembourgban van. Az Európai Unió Bíróságának döntése arról szól majd, hogy az EU egyetlen ügyészi szerve teljes jogkörrel működhet-e egy olyan tagállamban, amelynek legfőbb ügyészét a Bizottság kompromittáltnak tartja. A választ Luxembourg adja meg. Az ahhoz szükséges együttműködés viszont Zágrábon múlik.