Brüsszel 400 millió új kvótát mérlegel

Az Európai Bizottság július 17-én teszi közzé az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálatát. Az ETS Európa fő eszköze arra, hogy ára legyen a szennyezésnek: aki szén-dioxidot bocsát ki, annak kvótát kell felmutatnia. A döntési pont világos. Brüsszel tarthatja az ipari kibocsátások plafonjának gyors szűkítését, vagy több időt és több ingyenes kvótát adhat a nehéziparnak (Európai Parlament, Carbon Herald).

A vita látszólag arról szól, túl ambiciózusak-e a szabályok. A kényelmetlenebb kérdés az, hogy az ingyenes kiosztás már eddig is jelentősen tompította a szén-dioxid-ár hatását a nehézipar nagy részénél, miközben a kormányok a bevétel jelentős részét nem a vállalatok tiszta átállására költötték.

Hogyan működik a plafon?

Az ETS plafon- és kereskedési rendszer. Az EU felső határt szab az erőművek, acélgyártók, cementgyárak, légitársaságok és hajózási cégek összes kibocsátására. Minden vállalatnak egy forgalomképes kvótával kell rendelkeznie minden kibocsátott tonna CO₂ után. A plafon évente rögzített ütemben csökken; ez 2028-tól jelenleg 4,4 százalék (Argus). Ezzel a tempóval a plafon nagyjából 2039 körül érné el a nullát.

A Bizottság várhatóan kitolná ezt az idővonalat. Tisztviselők már jelezték, hogy a kvótákat „jócskán a 2040-es években” is kiadnák, Lengyelország pedig az éves csökkentést inkább 3 százalék közelébe vinné (Euronews). A javaslat része egy úgynevezett Investment Booster is: 400 millió új kvóta, amelyeket árverésen adnának el, a bevételt pedig tiszta technológiákba irányítanák. Ezt az ipari dekarbonizációs bank első szakaszaként írják le (S&P Global).

A több kvóta ugyanakkor lenyomja az egyes kvóták értékét. Azok a cégek, amelyek korábban magasabb áron vásároltak, veszteséget könyvelnek el; amelyek kivártak, olcsóbban teljesíthetik a szabályokat.

Az ingyenes kvóták már eddig is tompították az ütést

A szén-dioxid-kvóta jegyzett ára tonnánként 70 € körül van, de az ipari kibocsátók többsége ennél jóval kevesebbet fizet ténylegesen. A német környezetvédelmi hivatal adatai szerint az energiaintenzív vállalatok 2025-ben a kvótáik csaknem 91 százalékát ingyen kapták, miközben a piacon továbbra is nagyjából egymilliárd tanúsítványos többlet volt (Frankfurter Rundschau). Ha egy cég a kvótái nagy részét térítés nélkül kapja, a magas piaci ár kevésbé fegyelmez. Sok ipari szereplő tényleges költsége így inkább tonnánként 10 € közelében volt (Aither).

Az ingyenes kvótákkal eredetileg a „karbonszivárgást” akarták megelőzni: azt, hogy a termelés és a munkahelyek olyan országokba menjenek át, ahol nincs szén-dioxid-ár. A SteelWatch számításai szerint azonban három nagy acélgyártó 25,7 milliárd € értékű ingyenes kvótát kapott, miközben csak 3,2 milliárd €-t fordított kibocsátáscsökkentésre (Euronews). A kitelepülés elleni védelemből így sok esetben a halogatás támogatása lett.

Tíz kormány nagyobb mozgásteret kér, kettő szerint ez büntetné a korai beruházókat

Az Olaszország és Lengyelország vezette, tíz tagállam által támogatott nyilatkozat szerint a jelenlegi pálya azt kockáztatja, hogy az ipar egyszerűen elhagyja Európát (Eunews). Lengyelország érve különösen erős a szénre épülő energiamixe miatt: ugyanaz a szén-dioxid-ár nagyobb terhet rak egy lengyel gyárra, mint egy francia versenytársra, amely nukleáris árammal működik (Energetyka24). Olaszország acél- és cementipara pedig azzal szembesül, hogy 2026 januárjától csökkenni kezdett az ingyenes kiosztás (Bruegel).

Svédország és Finnország ezzel szemben lazításellenes álláspontot képvisel. Jessica Rosencrantz svéd klímaminiszter szerint Stockholm ellenezni fogja a szabályok felvizezését, mert azok a vállalatok, amelyek milliárdokat költöttek fosszilis energia nélküli acélgyártásra, nem veszíthetik el az előnyüket az olcsóbb, szennyezőbb termeléssel szemben (Omni). A hidrogénalapú termelésbe beruházó német Saarstahl szintén arra figyelmeztetett, hogy a lazább szabályok mesterségesen versenyképesen tartják a szennyező acélt (Zeit).

Hová ment a szén-dioxid-pénz?

Legalább annyira számít, mire költik a kormányok a kvótaárverésekből befolyó pénzt, mint az, milyen gyorsan szűkül maga a plafon. Lengyelország 2012 óta több mint 200 milliárd złoty bevételhez jutott az ETS-ből. 2024–2025-ben azonban a 32,5 milliárd złoty bevételből több mint 26 milliárd złoty az általános költségvetésbe ment, miközben közvetlen klímacélokra csak körülbelül 32 millió złoty jutott (Money.pl). Ha a kormányok zsebre teszik a pénzt ahelyett, hogy a cégek és a háztartások alkalmazkodását finanszíroznák belőle, az ipar úgy viseli a költségeket, hogy közben elmarad az a közberuházás, amelyre a rendszert eredetileg építették.

Az európai szén-dioxid-piac 2005 óta nagyjából a felére csökkentette a hatálya alá tartozó kibocsátásokat (Florence School of Regulation). Az ipari átállás nagy része azonban még hátravan. Ha a Bizottság úgy hosszabbítja meg az ingyenes kvóták rendszerét, hogy közben nem szigorítja a beruházási feltételeket, akkor inkább a mai termelőket védi, mint a holnapi európai ipart finanszírozza.