Bulgária széncégeken bukhat €400 milliont

Bulgáriának 45 napja maradt arra, hogy lezárja az uniós helyreállítási tervében vállalt összes elmaradt reformot, mondta múlt héten Atanas Pekanov miniszterelnök-helyettes a parlamentben (Fakti). A legnagyobb akadály nem új beruházás vagy közbeszerzés, hanem vállalatirányítási döntés: két szénipari céget ki kell venni az állami energiaholdingból. Ha ez elmarad, nagyjából 400 millió EUR uniós pénz nem érkezik meg.

A pénz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből, vagyis az RRF-ből jön, abból a járvány utáni uniós programból, amelyben a tagállamok csak akkor kapnak kifizetést, ha igazolják a vállalt reformok teljesítését (Európai Bizottság, 2021/241/EU rendelet). Ha egy mérföldkő hiányzik, az Európai Bizottság csökkentheti vagy felfüggesztheti a kifizetést. Bulgária utolsó kifizetési kérelme közel 1,7 milliárd EUR értékű, és augusztus 31-ig kell benyújtani (BTA). Brüsszel már megmutatta, hogyan működik ez a gyakorlatban: amikor Szófia a negyedik, 1,1 milliárd EUR-s kérelmét adta be, a Bizottság a 26 mérföldkőből 23-at talált teljesítettnek, a fennmaradó részre járó pénzt pedig visszatartotta (Mirage News).

Miért számít egy holding feldarabolása?

A reform első ránézésre technikai ügynek tűnik: a Mini Maritsa East állami szénbányát és a TPP Maritsa East 2 szénerőművet ki kell választani a Bulgarian Energy Holdingból, vagyis a BEH-ből. Iva Petrova energiaügyi miniszter megerősítette, hogy ez kötelező vállalás, és nem lehet visszafordítani (BTA).

Brüsszel logikája egyszerű. A BEH-en belül a nyereséges üzletágak, például a gázkereskedelem és az áramhálózatok, csendben elnyelik a széntermelés veszteségeit. Ez a keresztfinanszírozás elfedi, mennyibe kerül valójában a szénipar életben tartása. Ha a széncégek önálló mérlegre kerülnek, minden veszteség láthatóvá válik, és a kormánynak nyíltan kell döntenie arról, mennyi közpénzt költ még rájuk (Mirage News). Ha a szén állami támogatást igényel, annak a költségvetésben kell megjelennie, nem egy vállalatcsoport belső elszámolásaiban.

A költségvetéstől a bérekig

Ha Bulgária utolsó kifizetése megakad, az első ütést az állami költségvetés kapja. Pekanov az előző részletet kritikusnak nevezte a közpénzügyek szempontjából, miközben a helyreállítási források kevesebb mint fele jutott el ténylegesen a projektek kedvezményezettjeihez (Fakti). Egy késés Szófiát több hitelfelvételre, más kiadások visszafogására vagy a már most várakozó vállalkozók kifizetéseinek lassítására kényszerítheti.

A szénrégióban a nyomás közvetlenebb. Petrova szerint a Mini Maritsa Eastnek egyetlen hónapban körülbelül 50 millió EUR kellett bérekre és működési költségekre, miközben a bérköltségek nagyjából 8 százalékkal, a külső szolgáltatások költségei pedig mintegy 12 százalékkal emelkedtek (BTA). A vállalat a saját bértömegét sem tudja kitermelni. A hiányt az állam pótolja. Ha az uniós pénzek befagynak, ezt a rést nehezebb lesz betömni.

Petrova azt ígérte, nem lesznek bezárások és tömeges elbocsátások (Nova). A javasolt megoldás közvetett: az EU Igazságos Átmenet Alapjából körülbelül 500 millió EUR mehetne terület-rehabilitációra, ipari zónákra és új munkaadók betelepítésére a térségben. Pekanov a parlamentben azt mondta, ez a pénz nem folyhat közvetlenül a két széncéghez, bár alvállalkozóként részt vehetnek a munkákban. A Maritsa East dolgozóinak ez nem elméleti különbség: az átmeneti források helyreállíthatnak területeket és építhetnek utakat, de a következő havi fizetést nem garantálják.

Nem Bulgária az egyetlen ország, amelyet szorít a határidő. Románia több mint 4,5 milliárd EUR elvesztését kockáztatja, ha hasonló határidő előtt nem fogad el hat reformtörvényt (Digi24). Mivel az RRF 2026 végén lezárul, minden befejezetlen reformnak közvetlen költségvetési ára van (2021/241/EU rendelet). Bulgária ügye mégis élesebb: itt nem egy késő közbeszerzésről van szó, hanem olyan vállalatirányítási változásról, amellyel szemben politikai ellenállás van egy olyan régióban, ahol a bérfizetést már most is az állam tartja fenn.

Az RRF pontosan úgy működik, ahogy megtervezték: a pénzt a reformokhoz köti. Azoknak az országoknak, amelyek vállalták ezeket a reformokat, majd halogatták őket, éppen ez jelenti a gondot.