Bulgária nem írta alá az orosz figyelmeztetést

Hét kelet- és észak-európai vezető június 25-én aláírta a gdanski nyilatkozatot, amely Oroszországot országuk biztonságára nézve a legsúlyosabb közvetlen és hosszú távú fenyegetésnek nevezte. Bulgária nem csatlakozott a dokumentumhoz (PISM).

Ez nem azért fontos, mert Szófia megakasztott volna egy katonai tervet vagy uniós szankciót. Nem akasztott meg. Hanem azért, mert Bulgária egyszerre EU- és NATO-tag, fekete-tengeri ország, vagyis földrajzilag is közel van Oroszország ukrajnai háborújához. A döntése hetekkel az ankarai NATO-csúcs előtt törte meg a keleti szárny egységének képét, és előhozott egy Európa egészét érintő kérdést: meddig tart a politikai jelzés, és hol kezdődik a formális döntéshozatal?

Egy csoport, amely nyomást gyakorol, de nem dönthet mások helyett

A gdanski formátum nem a NATO közös fellépése. Önként összeállt államcsoportról van szó, amely Brüsszelt és a szövetséget is keményebb Oroszország-politika felé próbálja tolni. A nyilatkozatot Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Svédország, Finnország és Románia írta alá, Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével és Andrius Kubilius uniós védelmi biztossal együtt (PISM, Euronews).

A Lengyel Nemzetközi Kapcsolatok Intézete külön is elválasztja ezt a platformot a régebbi Bukaresti Kilencektől. Utóbbi a NATO keleti tagjainak szélesebb köre, és olyan országokat is magában foglal, amelyek Oroszországgal kapcsolatban kevésbé egyértelmű álláspontot képviselnek. Bulgária is közéjük tartozik. A gdanski csoport éppen azért jött létre, mert a B9 már nem tudott egységes fenyegetésértékelést fenntartani.

Az európai döntéshozatal rétegekben működik. A NATO-ban a döntésekhez minden szövetséges beleegyezése kell. Az uniós szankciókhoz a Tanácsban egyhangúság szükséges, vagyis minden tagállam vétózhat. Ezek előtt azonban gyakran kisebb koalíciók próbálják meghatározni, hogyan beszéljen Európa egy fenyegetésről, és milyen politikai napirenddel menjenek tovább a formális testületekbe (NATO, Council of the EU). Gdansk ebbe az informális rétegbe tartozik. Jogi ereje nincs, politikai nyomást viszont gyakorol.

A bolgár döntés nem a parancsnoki láncot, hanem az üzenetet gyengíti

Bulgária álláspontja nem ír felül semmilyen szerződéses kötelezettséget vagy uniós intézkedést. A NATO 5. cikkében rögzített kölcsönös védelmi garancia továbbra is érvényes. Németország és Hollandia eközben külön új parancsnoki szerepet vállalt Észtország és Lettország védelmében az ankarai csúcs előtt, ami azt mutatja: a végrehajtható katonai megállapodások akkor is mennek tovább, ha egy regionális nyilatkozat aláírói között nincs teljes egység (DW).

Az ár politikai. A balti fővárosok számára Oroszország megnevezése nem retorikai kérdés. Észtország külügyminisztere arra figyelmeztetett, hogy elfogadhatatlan lenne olyan ukrajnai rendezés, amely a kiszolgáltatott országokat Moszkva feltételeihez köti (ERR). Ha egy fekete-tengeri szövetséges nem hajlandó ugyanígy nevén nevezni a fenyegetést, abból az ellenfelek azt olvashatják ki, hogy a keleti szárny politikai akarata egyenetlen. Ez különösen akkor számít, amikor NATO-vezetők már nyíltan tartanak attól, hogy orosz támadás esetén nem támaszkodhatnak biztosan amerikai támogatásra (The Guardian).

A román sajtó Rumen Radev bolgár elnök „nemzeti érdekre” hivatkozó érvelésén keresztül értelmezte Szófia álláspontját, nem bizalmi válságként (Digi24). Ez a keretezés önmagában is beszédes: Bukarest nem ellenséges szereplőként kezeli Szófiát, hanem olyan partnerként, amelyre a fenyegetés megnevezésében nem lehet biztosan számítani.

Budapestnek jól jön Szófia különutassága

A magyar kormánypárti média gyorsan beillesztette Bulgária döntését a hazai politikai narratívába. A Mandiner úgy értelmezte az ügyet, hogy miután Orbán Viktor elmozdult korábbi pozíciójából, egy másik ország vette át a különutas szerepet; vagyis a vétópolitika nem magyar sajátosság (Mandiner).

A Portfolio arról írt, hogy Budapest váratlanul engedett Ukrajnának az uniós csatlakozási tárgyalások egyik új fejezetcsoportjának megnyitásában, miközben Bulgária külön azt kérte: töröljenek olyan szövegrészeket, amelyek további fejezetek megnyitását sürgetik (Portfolio). Szófia éppen azért hasznos Budapestnek, mert hozzá képest Magyarország együttműködőbbnek látszhat.

A formális próba még hátravan

A döntő kérdés az, hogy Bulgária beviszi-e a gdanski álláspontját azokba a termekbe is, ahol már egyhangúság kell. A szövetségesek az ankarai NATO-csúcs előtt még egyeztették a közös Oroszország-nyelvezetet, amelyhez minden NATO-tag beleegyezése szükséges (European Pravda). Ha Szófia ott blokkolja a megfogalmazást, abból konszenzusprobléma lesz. Ha az EU Tanácsában, a következő szankciós csomagnál akadályoz hasonló nyelvezetet, abból vétó lesz.

Addig Bulgária döntése a nézetkülönbség és az akadályozás közötti térben marad. A gdanski koalíció gyorsabban tud közös fenyegetésnyelvet kialakítani, mint ahogy bizonyítani tudná: minden érintett állam kész ezt a nyelvet a tényleges döntésekig is elvinni.