Bíróság állította meg Lukoil kisajátítását

Bulgária az energiaellátási kockázatokra hivatkozva olyan állami beavatkozást akart bevezetni a Lukoilhoz kötődő üzemanyagcégeknél, amely már tulajdonosi jogkörökhöz közelített. Az alkotmánybíróság ezt megállította. A döntés nem csak Szófiáról szól: azt a jogi rést teszi láthatóvá, amelyet egyetlen uniós tagállam sem tudott egyedül betömni. A szankciók befagyaszthatják az orosz vagyonelemeket, de nincs közös uniós eszköz arra, hogy a kormányok jogszerűen leválasszák az orosz befolyást a stratégiai finomítókról. Minden ország saját megoldással próbálkozik, a határokat pedig a nemzeti bíróságok húzzák meg.

Mit vett ki a rendszerből a szófiai bíróság?

Bulgária „különleges vezetői” rendszere lehetővé tette volna, hogy a kormány állami irányítás alatt álló vezetőt nevezzen ki a Lukoilhoz kötődő cégek élére, nagyon széles jogkörökkel: a részvények és szavazati jogok ellenőrzésétől az eszközök értékesítéséig (24 Chasa). Az alkotmánybíróság ennek nagy részét megsemmisítette. Kimondta, hogy a kinevezéseket bíróság előtt meg kell lehessen támadni, és az állam a tulajdonos bevonása nélkül nem adhat el finomítói eszközöket (Blitz).

A különleges irányítás alatt csak a Lukoil Neftochim, vagyis a burgaszi finomító marad. Ez Bulgária egyetlen jelentős olajfinomítója. Három másik, Lukoilhoz kötődő céget teljesen kivettek a rendszerből.

Szófiára közben más irányból is nyomás nehezedik. Bolgár diplomaták azért lobbiztak, hogy a Lukoil alapítója, Vagit Alekperov ne kerüljön be egy új uniós szankciós csomagba, mert szerintük ezt energia- és közlekedési érdekek indokolják (EFE). A Litasco, a Lukoil kereskedelmi cége választottbírósági eljárással fenyegette meg Bulgáriát az állami beavatkozások miatt, ami nagy összegű kártérítési igényt hozhat. A csapda világos: Bulgária kezelni akar egy orosz kötődésű stratégiai eszközt, de úgy, hogy közben ne veszélyeztesse az üzemanyag-ellátást, és ne nyisson meg drága pereket.

Négy ország, négy rögtönzött megoldás

A politikai cél Európában hasonló. A jogi eszköztár nem az.

Németország 2022-ben vagyonkezelés alá helyezte a Rosneft Deutschlandot, hogy működésben tartsa a schwedti PCK finomítót. A vagyonkezelő a napi működést irányítja, de a tulajdonjog a Rosneftnél maradt. Berlinnek nincs terve arra, hogy megvásárolja vagy kisajátítsa a céget (Bundestag). A német alkotmány, az alaptörvény szerint a kisajátításhoz közérdek és teljes kártalanítás kell (Article 14 GG). Minél tovább tart a vagyonkezelés, annál nehezebb bíróság előtt ideiglenes intézkedésként megvédeni.

Olaszország más utat választott a szicíliai ISAB Priolo finomítónál. Róma sürgősségi rendelettel ideiglenes állami felügyelet alá vonta az üzemet, majd jóváhagyta a magáneladást a G.O.I. Energynek (Gazzetta Ufficiale, Reuters). Az állam nem lett tulajdonos. Felügyelt egy piaci kivonulást, és ezzel elkerülte a legsúlyosabb jogi kockázatokat.

Románia átvilágíthatja a lehetséges vevőket, és engedélyezési eszközökkel nyomást gyakorolhat a cégekre, különösen a Fekete-tengerben található Trident tengeri gázmező körül. Az Economica.net értesülései szerint arab és amerikai befektetőkből álló konzorcium jelezte Bukarestnek, hogy Lukoil-eszközök megvásárlásán dolgozik (Economica.net). Románia azonban egyszerűen nem rendelhet el eladást.

Lengyelország csendes nyertese a folyamatnak. Ahogy Schwedt leválik az orosz kőolajról, felértékelődik a gdanski logisztika és a PERN vezeték szerepe (DW).

A rést Brüsszel sem töltötte be

Az uniós szankciók befagyaszthatnak vagyonelemeket és megtilthatnak tranzakciókat, de egy finomító tulajdonjogát nem ruházhatják át (Regulation 269/2014). Az EU külföldi működőtőke-befektetéseket átvilágító rendelete összehangolja a nemzeti vizsgálatokat, de a végső döntést a kormányoknál hagyja (FDI Screening Regulation). Az Európai Unió Bírósága pedig kimondta, hogy még a szankciós intézkedések is bírósági felülvizsgálat alá tartoznak (Rosneft C-72/15). A rendkívüli politikai helyzet nem veszi ki a bíróságokat a hatalmi láncból.

Európának közös geopolitikai problémája van, de nincs hozzá közös jogi eszköze. Németország fenntart egy vagyonkezelést, amelynek arányossága évről évre nehezebben védhető. Olaszország külön rendelettel tiszta kilépést szervezett. Bulgária túl messzire ment, és saját alkotmánybírósága húzta vissza. Románia olyan vevőkre vár, akiket nem kényszeríthet megjelenésre. Amíg nincs olyan uniós keret, amely világosan elválasztja az ellátásbiztonság védelmét a tulajdonjog burkolt elvételétől, a kormányok tovább rögtönöznek, a bíróságok országonként más határt szabnak, a széttagoltság árát pedig egyenlőtlenül fizetik meg: az egyik helyen perekben, a másikon ellátási kockázatban, a harmadikon befektetői kivonulásban. A Bizottság nem dönthet a bolgár tulajdonjogról. Arról viszont dönthet, hogy Európa továbbra is nemzeti rögtönzésekre bízza-e ezt a problémát.