Tagállamok vitáznak a €2tn költségvetésen

Az EU költségvetési vitája most olyan, mint a dugó egy egysávos hídon: mindenki látja az akadályt, de minden főváros azt szeretné, ha valaki más tolatna vissza. Németország jogilag meg tudja akasztani a következő hétéves költségvetést, a nehezebb kérdés mégis politikai. Berlinnek olyan szövetségesek kellenek, akik ugyanazokat az átváltásokat utasítják el, ez a koalíció pedig már most repedezik.

A szorítás a számokban látszik. A jelenlegi hosszú távú költségvetés nagyjából 1,2 ezermilliárd EUR, míg a Bizottság következő tervezetét az Európai Számvevőszék közel 2 ezermilliárd EUR-ra teszi. Ciprus első kompromisszumos szövege értesülések szerint ebből körülbelül 2 százalékot vágna le. Ez a kis csökkentés azért fontos, mert rákényszeríti a tagállamokat a valódi döntésre: a védelem, Ukrajna, a versenyképesség és a bővítés a régi költségvetésen felül kap pénzt, vagy ugyanabból vesz el.

A takarékos tábor kevésbé egységes, mint látszik

Ciprus megírhatja a kompromisszumos javaslatokat, de nem tudja elérni, hogy a kormányok ugyanazt akarják. Amikor a számok papírra kerülnek, a fővárosok már nem jelszavakat védenek, hanem a saját veszteségeiket próbálják mérsékelni.

Itt szűkül Németország mozgástere. A vétó csak akkor működik tisztán, ha mások is hajlandók melléállni. Svédország a főösszeg ügyében társ Berlinnek: Jessica Rosencrantz a javasolt, az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,23 százalékát kitevő szintet „helt oacceptabeltnek”, vagyis teljesen elfogadhatatlannak nevezte. Stockholm ugyanakkor Ukrajnát és a védelmi együttműködést valódi prioritásként kezeli, amit a skandináv-balti-ukrán védelmi nyilatkozat is mutat.

Ez gyakorlati gondot okoz az alacsonyabb kiadásokat követelő tábornak. Sok kormány egyet tud érteni abban, hogy a költségvetés legyen kisebb. Abban már jóval kevesebben, hogy melyik program zsugorodjon először.

Olaszország újabb törésvonalat nyit. Róma nettó befizető, Giorgia Meloni mégis újra elővette a visszatérítések ügyét. Az Euronews Italy szerint azzal érvel, hogy mások kedvezményeit nem lehet állandó adottságként kezelni, miközben Olaszország hasonló védelem nélkül fizet. Ez nem egyszerűen a befizetőket állítja szembe a kedvezményezettekkel. A befizetők már azelőtt egymással alkudoznak, hogy a pénzt kapó tagállamokkal tárgyalnának.

A főösszeg eltakarja a valódi szorítást

A ténylegesen elkölthető pénz kevesebb annál, amit a főszám sugall. Portugál beszámolók szerint a ciprusi javaslat az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,23 százalékát jelenti, de csak 1,13 százalékát, ha levonják a NextGenerationEU hiteltörlesztését. Az adósságszolgálat így nagyvonalúnak mutathatja a plafont, miközben kevesebb hely marad a tényleges kiadásoknak.

Spanyolország nem akarja úgy finanszírozni az új prioritásokat, hogy közben a régiekből vágnak. Madrid közös nyilatkozata a többéves pénzügyi keretről támogatja a védelmet, a versenyképességet és a stratégiai autonómiát, de nem a kohéziós támogatások, a mezőgazdaság vagy a halászat rovására. Az üzenet egyértelmű: ha Európa geopolitikai költségvetést akar, ahhoz friss pénz, új saját bevétel, lassabb adósságtörlesztés vagy közös hitelfelvétel kell.

Románia más félelemből indul ki. A HotNews szerint a mezőgazdaság és a kohézió együtt továbbra is körülbelül 770 milliárd EUR-t kapna a nagyjából 2 ezermilliárd EUR-s csomagon belül, de a köröztetett szövegben így is szerepelnek csökkentések. Bukarest mezőgazdasági követelése az Agrointel szerint az, hogy a gazdatámogatások külön, stabil keretben maradjanak, és a közvetlen kifizetésekhez ne írjanak elő kötelező nemzeti társfinanszírozást.

A keleti támogatások ezért a tervezet legérzékenyebb pontjai közé tartoznak. Lengyelország és Románia erősebb érvelést akar azoknak a régióknak a támogatására, amelyeket Oroszország háborúja és a bővítés nyomása közvetlenebbül érint. A déli kormányok viszont azt fogják kérdezni, hogy ez a pénz ugyanabból a kohéziós keretből jön-e, amelyre ők is támaszkodnak. Ha az ígéret csak megfogalmazás, most nyugalmat vesz, később viszont vitát termel.

A külső kiadások mutatják, mekkora az elmozdulás. Az International Crisis Group szerint a tervezet 200,3 milliárd EUR-ra emelné a külső kiadásokat, ami 75 százalékos növekedés. Ez illeszkedhet a keményebb biztonsági környezethez. Közben azoknak az országoknak kedvez, amelyeknek van védelmi iparuk, erős közigazgatásuk és előkészített projektjeik, mert gyorsabban tudják lehívni az új pénzeket, mint a régebbi támogatási csatornákra épülő szegényebb régiók.

A költségvetési vita végül arról szól, ki fizeti Európa új napirendjét, amikor minden fővárosnak van fékje, és az adósságszámla már eleve ott van az asztalon. A következő uniós költségvetésből derül ki, hogy a geopolitikai ambíció plusz teherként érkezik-e, vagy a gazdákkal, régiókkal és szegényebb tagállamokkal fizettetik meg.