Ceutai visszaküldések jogi zár alatt

Az Európai Bizottság a múlt héten azt közölte, hogy az uniós jog lehetővé teszi a Ceutában tartózkodó, kísérő nélküli kiskorúak visszaküldését Marokkóba. Több európai médium ezt úgy értelmezte, hogy Brüsszel támogatja Spanyolország gyorsított kitoloncolási törekvését (Euronews, Ceuta Ahora). Ez az olvasat túl messzire megy. Ugyanaz az uniós jog, amelyre a Bizottság hivatkozott, olyan garanciákat ír elő, amelyek alapján jogellenes bármely gyerek visszaküldése egyedi akta, a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata és igazoltan biztonságos fogadóhely nélkül.

A Bizottság politikai támogatást jelezhet, de a visszaküldéseket Spanyolország hajtja végre, és minden egyes ügy jogszerűségéről a bíróságok, valamint a gyermekvédelmi hatóságok döntenek. Ez a lánc nem változott.

Mire hivatkozott valójában Lammert

Markus Lammert, a Bizottság belügyi szóvivője újságíróknak azt mondta, Spanyolországnak és Marokkónak biztosítania kell „minden Ceutában jogellenesen tartózkodó személy gyors visszatérését”. A szóvivő az uniós visszatérési irányelvre hivatkozott, vagyis arra a 2008-as jogszabályra, amely az irreguláris migránsok tagállami kiutasítását szabályozza, beleértve a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó rendelkezéseket is (Brussels Signal).

A mondat keményen hangzott, de jogot nem módosított. Ezek a szabályok nem tiltják eleve a kísérő nélküli gyerekek visszaküldését, de minden egyes visszatéréshez olyan feltételeket kötnek, amelyeket egy kormány sem ugorhat át.

Öt zár minden gyerek aktáján

A visszatérési irányelv 10. cikke (2008/115/EK irányelv) adja az alapot. Mielőtt egy tagállam visszatérési határozatot hoz egy kísérő nélküli kiskorú ügyében, be kell vonnia a kitoloncolást végrehajtó hatóságtól független gyermekvédelmi szerveket. Mielőtt pedig fizikailag eltávolítja a gyereket, igazolnia kell, hogy Marokkóban családtag, kijelölt gyám vagy megfelelő befogadó intézmény várja. Az 5. cikk ehhez hozzáteszi a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatát, a családi élet figyelembevételét és a visszaküldés tilalmát olyan helyre, ahol az érintettet veszély fenyegetné.

A Bizottság saját visszatérési kézikönyve konkrét sorrendbe rendezi ezt: fel kell tárni a gyerek családi kapcsolatait, meg kell hallgatni őt, értékelni kell az érdekét, és a végrehajtás előtt ellenőrizni kell a tényleges fogadási megoldást (Commission Return Handbook). Az Európai Unió Bírósága a TQ-ügyben ugyanezt erősítette meg: egy tagállam nem terelhet visszatérési eljárásba kísérő nélküli kiskorút anélkül, hogy előbb meggyőződne a célországban rendelkezésre álló megfelelő fogadásról. Ennek az ellenőrzésnek magát a döntést kell meghatároznia, nem utólagos formaságként kell megjelennie (EUB, C-441/19).

Spanyolország már járt ezen az úton. A legfelsőbb bírósága korábbi, Ceutából indított kiskorú-visszaküldéseket jogellenesnek talált, mert hiányoztak az egyedi akták, a meghallgatási jogok és a konkrét értékelések; a műveleteket kollektív kiutasításnak minősítette (Público). Az UNICEF Spanyolország szintén azt hangsúlyozta, hogy előbb azonosítani kell az érintetteket, és egyetlen gyereket sem lehet visszaküldeni egyedi értékelés, jogi segítség és biztonságos környezet igazolása nélkül (Europa Press).

A gyorsítás az aktákon bukhat el

Az európai kormányok kiszámítható törésvonal mentén reagáltak. Egy 22 kormány által aláírt, Olaszország és Dánia által vezetett közös levél szigorúbb uniós visszatérési eszközöket sürgetett (ANSA). A német Tagesschau világosan jelezte, hogy kiskorúakat nem lehet „minden további nélkül” visszaküldeni, mert rájuk külön védelmi szabályok vonatkoznak (Tagesschau). Francia jogászok a France 24-en ugyanezt emelték ki: ügyenkénti vizsgálat kell, csoportos visszaküldés nem lehetséges, és bizonyítani kell, hogy valaki ténylegesen fogadja a gyereket (France 24). Még az Európai Parlament által júniusban jóváhagyott új visszatérési rendelet is megtartja ezeket a gyermekspecifikus garanciákat.

A Bizottság politikai fedezetet adott Spanyolországnak, jogi rövidítést nem. Ceutában minden gyerekhez külön akta kell: azonosítás, védelmi szűrés, meghallgatás, ügyészi részvétel, marokkói családfelkutatás és ellenőrzött bizonyíték arról, hogy biztonságos fogadó személy vagy intézmény várja. A spanyol bíróságok már kimondták, hogy ezeknek a lépéseknek a kihagyása kollektív kiutasításnak minősül. Brüsszel a politikai kérdésre válaszolt. A jogi kérdést most a spanyol ügyészek, gyermekvédelmi hatóságok és bírák döntik el: összeállíthatók-e az akták gyerekenként gyorsabban, mint ahogy a politikai nyomás diktálná.