Ceuta válsága keményíti a határokat

Ceutában ezen a héten helyiek próbálták megakadályozni, hogy a Vöröskereszt élelmiszert vigyen a migránsoknak. A spanyol enklávé strandjain tüntetők ideiglenes menedékeket gyújtottak fel. Ami július végén tömeges Marokkó felőli átlépésekkel indult (HRW), mára közrendvédelmi válsággá vált spanyol területen. Spanyolország számára az alapkérdés az, hogy képes-e saját városában garantálni a humanitárius segítség eljutását. Más uniós kormányoknak inkább arra kellene válaszolniuk: milyen adatok alapján szigorítanak határt Ceutára hivatkozva?

Elállt segélyszállítmányok, felgyújtott menedékek

A tényeket külön kell választani a körülöttük zajló politikai zajtól. Augusztus 27-én a Trampolín strand térségében tüntetők fizikailag próbáltak feltartóztatni egy élelmiszert szállító vöröskeresztes konvojt. A rendőrség közbelépett; a beszámolók eltérnek arról, hogy a járművek visszafordultak-e, vagy más útvonalon mégis célba értek (RTVE, Euronews). Ugyanezen a napon tüntetők áttörték a rendőrsorfalat, majd a Benítez térsége közelében menedékeket és személyes tárgyakat égettek el (EFE). Külön incidensként 12 embert őrizetbe vettek, miután kövekkel dobáltak meg egy katonai járművet; négy katona megsérült (RTVE).

A körülmények már az erőszak előtt is rosszak voltak. A Human Rights Watch szerint a Vöröskereszt naponta 4 000 élelmiszercsomagot osztott ki, a Luna Blanca nevű civil szervezet pedig 2 700 és 3 500 közötti adag ételt adott, miközben ezrek aludtak strandokon, utcákon és raktárépületekben (HRW). Azok, akik fedél nélkül maradtak, már nemcsak a rossz körülményeknek vannak kitéve, hanem a tömeges erőszaknak is: ahhoz is rendőri védelemre szorulnak, hogy enni kapjanak.

Súlyos bűncselekmények, bizonytalan számok, hiányzó politikai együttműködés

Teresa Peramato spanyol főügyész 16 szexuális erőszakkal kapcsolatos nyomozásról számolt be, 17 áldozattal; az érintettek többsége nő, nagy részük kiskorú (El Español). Ceuta túlterhelt bíróságainak munkáját három, a szárazföldről érkező ügyésszel erősítették meg (Faro de Vigo). Az ügyek súlyosak. A gyanúsítottak közül azonban nyilvánosan csak három ember állampolgársága ismert, ezért a kollektív felelősségre vonásnak nincs ténybeli alapja.

A kísérő nélküli kiskorúak száma közben folyamatosan változik. A spanyol belügyminisztérium a korábbi, 2 900 feletti adatot nagyjából 1 475-1 500-ra módosította, miután informatikai duplikációkat találtak, miközben Ceuta gyermekvédelmi illetékesei továbbra is 3 000 körüli számokról beszéltek (Cadena SER). Madrid 25 millió EUR-t hagyott jóvá befogadásra, elhelyezésre és jogi segítségnyújtásra (La Moncloa). A pénz azonban nem teremtett együttműködést: Aragónia, Kasztília és León, valamint Extremadura bojkottálta a koordinációs ülést, és levélben tiltakozott az ellen, hogy kiskorúakat vigyenek át Spanyolország szárazföldi részére (Infobae/Europa Press, El Mundo). Madrid finanszírozni tudja a befogadást. Arra már nincs eszköze, hogy saját régióival megossza a terhet.

Az uniós jog a gyors visszaküldéseket is korlátozza. A visszatérési irányelv és az Európai Unió Bírósága, vagyis az EU legfelsőbb bírósági fóruma, előírja: kísérő nélküli kiskorút csak akkor lehet visszaküldeni, ha a hatóságok egyénileg ellenőrizték a családi kapcsolatokat, a gyám meglétét vagy a megfelelő befogadást a visszatérési országban (Return Directive, CJEU C-441/19). Az Európai Bizottság elvben támogatta a visszaküldéseket (To Brief), de ez nem írja felül ezeket a garanciákat. Spanyol bíróságok korábban már megsemmisítettek ceutai kiskorúakat érintő gyorsított eltávolításokat, mert az egyéni vizsgálat elmaradt (Público).

Határellenőrzés vékony bizonyítékokra építve

Más uniós kormányok már az e heti erőszak előtt is Ceutára hivatkozva léptek. Olaszország augusztusra ideiglenes határellenőrzést vezetett be Spanyolországgal szemben, arra hivatkozva, hogy az érkezők Spanyolországból más uniós országok felé indulhatnak tovább (European Commission Schengen register). Az Il Post szerint az olasz ellenőrzés nagyrészt politikai döntés volt (Il Post). Franciaország legfeljebb 334 rendőrt és csendőrt vezényelt a spanyol határra, drónokkal és közlekedési ellenőrzésekkel kiegészítve (France 24). A francia La Cimade ugyanakkor azt közölte, hogy nincs külön, a spanyol határra bontott elfogási adat (La Cimade). Hollandiában az FVD és a JA21 parlamenti kérdéseket nyújtott be arról, hogy a Spanyolország szárazföldi részére átvitt lányok eljuthatnak-e holland területre, miközben az ellenőrzött beszámolók csak Spanyolországon belüli áthelyezésekről szóltak (NRC, Tweede Kamer).

A minta világos: valódi határintézkedések születnek, miközben kevés a bizonyíték arra, hogy ténylegesen nagyobb továbbmozgás indult volna. Ceuta eleve csak részben tartozik a schengeni rendszerhez, vagyis Európa belső határellenőrzés nélküli övezetéhez; aki onnan Spanyolország szárazföldi részére menne, annak ellenőrzésen kell átmennie (tagesschau).

Ceuta azért fontos Európának, mert a kormányok egy helyi vészhelyzetből határpolitikát csinálnak. A spanyol belügyminisztériumnak és az Európai Bizottságnak most azokat a másodlagos mozgásokról szóló adatokat kellene nyilvánosságra hoznia, amelyekre ezek a döntések állítólag épülnek.