Átcsúszott a chatellenőrzés meghosszabbítása

Az Európai Parlament arról döntött, megszüntesse-e azt az ideiglenes engedélyt, amely alapján a technológiai cégek gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok után kutatva átvizsgálhatják a nem titkosított üzeneteket. A szavazáson többen voksoltak az engedély ellen, mint mellette: 314 képviselő elutasította, 276 támogatta, 17 tartózkodott (Greens/EFA, La Voix de France). A szabály mégis hatályban maradt. Az eljárásnak ebben a szakaszában ugyanis a Parlament csak az összes, 720 európai parlamenti képviselő abszolút többségével utasíthatta volna el a szöveget, vagyis 361 szavazat kellett volna. Minden üres szék gyakorlatilag a fennmaradásnak kedvezett. A „chatkontroll” körüli vita így már nemcsak arról szól, lehet-e üzeneteket átvizsgálni, hanem arról is, hogyan tart életben az EU ideiglenes jogosítványokat akkor, amikor az állandó szabályozás elakad.

Mire ad engedélyt a szabály

A vitatott jogszabály a 2021/1232-es rendelet, amely ideiglenes kivételt teremt az uniós adatvédelmi szabályok alól. Alapesetben a szolgáltatók nem vizsgálhatják az üzenetek tartalmát. A kivétel viszont lehetővé teszi, hogy a Microsoft, a Google vagy a Meta önkéntesen ismert gyermekbántalmazási képek és behálózási mintázatok után keressen azokban a szolgáltatásokban, ahol a cég technikailag még hozzáfér a tartalomhoz, vagy fel tudja azt dolgozni (EUR-Lex, CADE Project).

A végpontok közötti titkosítást használó szolgáltatások kimaradnak. A Parlament úgy módosította a szöveget, hogy az védjen minden olyan kommunikációt, amelyre titkosítást „alkalmaznak, alkalmaztak vagy alkalmazni fognak” (European Parliament LIBE). A WhatsApp és a Signal tehát továbbra sem tartozik a keret alá. A webmail és a felhőalapú üzenetküldés viszont igen, ha a szolgáltató megőrzi a hozzáférését a tartalomhoz (The European Post, RTVE).

Az engedély nem új. Először 2021-ben vezették be, majd a korábbi hosszabbítási kísérletek elakadása után 2026. április 4-én lejárt. A Tanács, vagyis a tagállami kormányok fóruma júliusban újraélesztette a szöveget, és továbbküldte a Parlamentnek. A mostani hosszabbítás 2028 áprilisáig szól.

Hogyan lett az eljárási szabályból a történet lényege

A Parlament az uniós jog szerinti „második olvasatnál” tartott. Ebben a szakaszban a Tanács szövegét csak az összes EP-képviselő abszolút többségével lehet elutasítani. Ez a küszöb a Tanács pozícióját védi: alacsony részvétel vagy megosztott ellenoldal mellett ne lehessen könnyen megakasztani a folyamatot. Jogilag ez rendben van. Ebben az ügyben viszont az lett a következménye, hogy egy olyan intézkedés ment át, amelyet a szavazó képviselők többsége el akart vetni, mert 129 képviselő nem jelent meg, vagy nem szavazott.

A Tanács sürgősségi eljárást is alkalmazott, ami lerövidítette a határidőket, és szűkítette a Parlament mozgásterét a módosításokra vagy a vita meghosszabbítására (CADE Project, Greens/EFA). A német digitális jogvédő szervezet, a Digitalcourage politikai manővernek nevezte ezt a kombinációt (Digitalcourage). A vád politikailag akkor is számít, ha az eljárás megfelelt az uniós szerződéseknek: egy jogszerű folyamat is gyenge elszámoltathatósághoz vezethet, ha a szavazási küszöb a fennálló állapotot védi.

Az állandó törvény, amelyen nem tudnak megállapodni

Az ideiglenes engedély azért kerül újra és újra napirendre, mert az EU nem tud megegyezni az állandó szabályozásról. Az Európai Bizottság 2022-ben átfogó rendeletjavaslatot tett le, amely kockázatértékelést és adott esetben átvizsgálási kötelezést írna elő az online szolgáltatóknak (Commission proposal). A javaslat azóta is elakadt. A legvitatottabb eleme a kliensoldali szkennelés: ebben a modellben maga az eszköz ellenőrizné az üzeneteket még azelőtt, hogy a titkosítás olvashatatlanná tenné őket. Ez formálisan nem törné fel a titkosítást, de megkerülné annak lényegét.

A Tanácson belüli törésvonal azt mutatja, hogy a kormányok nagyon eltérően mérik össze a gyermekvédelmet és a kommunikációs magánszférát. Dánia az EU soros elnökeként keményebb megközelést szorgalmazott (Frihedsbrevet). A Németország és Lengyelország vezette kormánycsoport, amely elég erős volt a tanácsi megállapodás blokkolásához, még a nyári szünet előtt megakasztotta az állandó dossziét (EDRi). Németország saját álláspontja sem egységes: Berlin elfogadta az önkéntes szkennelés visszaállítását a titkosítás védelme mellett, miközben a német szövetségi adatvédelmi hatóságok a kliensoldali szkennelés minden formáját elutasították (BfDI, Zeit). Ez a belső törés azt jelzi, hogy Németország képes blokkolni az állandó szabályt, de stabil alternatívát nem tud mögé építeni. Lengyelországban digitális jogvédők már az önkéntes engedélyt is veszélyesnek tartják, mert szerintük gyanúsítottként kezeli a felhasználókat, a szolgáltatókat pedig „magánrendőrséggé” teszi (Onet/OKO.press).

A bizonyítékhiány mindkét oldalnak teret hagy olyan állításokra, amelyeket nem kell végig igazolnia. A támogatók szerint a szkennelés szüneteltetése létfontosságú gyermekbántalmazási bejelentések elvesztésével járhat. A kritikusok a téves találatokra és a bűnüldözés kiszervezésére figyelmeztetnek (Euronews, 24.hu). Nincs átlátható, uniós szintű audit arról, mennyire pontos a szkennelés, milyen arányban ad téves találatot, és hány ügyből lesz tényleges büntetőeljárás. Az EU most másodszor hosszabbította meg az engedélyt anélkül, hogy bármelyik oldalt rákényszerítette volna a bizonyítékai bemutatására. A titkosítás kivétele valódi eredmény a magánszféra védelmezőinek. Közben az EU normalizált valami mást is: a kommunikáció bizalmassága alóli „állandóan ideiglenes” kivételt, amelyet olyan szabállyal hosszabbítottak meg, amelyben a távolmaradás beleegyezésként működött. Az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek 2028 áprilisa előtt nyilvánosan el kell számolnia azzal, mit eredményez valójában az önkéntes szkennelés.