Kína 200 orosz katonát képzett drónharcra

Kína és Oroszország 2025 júliusában titkos kétoldalú megállapodást kötött, amely minden nyilvános közlést megtiltott. A megállapodás alapján a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 2025 novembere és decembere között nagyjából 200 orosz katonát képzett ki kínai katonai létesítményekben drónhadviselésre, elektronikai harcra és páncélozott gyalogsági taktikára. Közülük többen később visszatértek az ukrajnai frontra. A programot három európai hírszerző szolgálat hónapokon át figyelte, mielőtt május 19-én nyilvánosságra került — azon a napon, amikor Putyin Pekingbe érkezett (Kyiv Independent, n-tv).

A feltárás Kína szerepét új megvilágításba helyezi: Peking eddig elsősorban Oroszország háborús gazdaságának háttértámogatójaként jelent meg, most viszont katonai képzési szereplőként is. Az EU hírszerzési oldalról képes volt feltárni a műveletet, politikai döntéshozatali rendszere viszont aligha alkalmas arra, hogy ezért érdemi árat fizettessen.

Mit épített fel valójában a program

A résztvevők között alacsonyabb rangú altisztek és alezredesek is voltak, sokukat kifejezetten kiképzői szerepük miatt választották ki. A kínai hadsereg sijiazhuangi, csengcsoui, jibini és nankingi létesítményeiben drónok és tüzérség összehangolását, drónelhárító elektronikai hadviselést, valamint belső nézetes, vagyis FPV-drónok irányítását gyakorolták kínai szimulátorokon. Az egyik hírszerző szolgálat szerint a kiképzést elvégzők később a megszállt Krímben és Zaporizzsja térségében hajtottak végre drónműveleteket; ezt a Reuters saját forrásból nem tudta megerősíteni.

A programot eleve sokszorosítható tudásátadásra tervezték. Egy hazatérő orosz kiképző a kínai dróntechnikákat már több száz alárendelt kezelőnek adhatja tovább. Ez nem klasszikus fegyverszállítás, hanem emberi tőkén keresztüli technológiatranszfer: Oroszország így a világ vezető dróngyártójának gyakorlati tudásához jut hozzá.

Az egyhangúság csapdája

Az EU az elmúlt hónapokban egyre több szankciót vetett ki azokra a kínai cégekre, amelyek Oroszország háborús gépezetét szolgálják ki. A 20. szankciós csomag 2026 áprilisában mintegy 27 kínai és hongkongi szereplőt vett célba. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Kínát Oroszország háborús gazdaságának „de facto” támogatójaként írta le.

Fedőcégeket szankcionálni azonban más politikai művelet, mint Kínát állami szintű katonai szereplőként kezelni. Az EU szankciós rendszerei elvben elég tágak ahhoz, hogy olyan szereplőket is célba vegyenek, amelyek Ukrajna területi integritását ássák alá. A valódi akadály politikai: a kínai hadsereg egységeit vagy kínai katonai tisztviselőket érintő uniós külpolitikai döntéshez mind a 27 tagállam egyhangú támogatása kell, vagyis egyetlen kormány is blokkolhatja. Magyarország rendszeresen felvizezte vagy megvétózta a Kínával kapcsolatos közös uniós fellépéseket, ezért a céges szankciókról az állami szintű katonai szankciókra való átállás gyakorlatilag alig kivitelezhető.

Három főváros, három figyelemelterelő válság

A német helyzet mutatja a legerősebben a csapdát. Friedrich Merz kancellár május 19-én arról beszélt, hogy reméli, Hszi Csin-ping nyomást gyakorol Putyinra a háború lezárása érdekében — ugyanazon a napon, amikor a Reuters bemutatta, hogyan képez ki Kína orosz katonákat. A német autógyártók közben gyorsan veszítenek kínai piaci részesedésükből. Berlin nehezen eszkalál egy olyan partnerrel szemben, amelytől már így is egyre kevesebb gazdasági előnyt tud megőrizni.

Olaszországban más a képlet. Három nappal a Reuters-cikk előtt Adolfo Urso ipari miniszter „szívesen látott” szereplőknek nevezte a kínai autógyártókat, ha bezárt Stellantis-üzemeket vásárolnának meg, miközben a kormány csendben szigorította a védelmi szektorhoz közeli kínai beruházások nemzetbiztonsági átvilágítását. Olasz kormányzati szereplő nyilvánosan nem kapcsolta össze a katonai kiképzés ügyét az ipari közeledéssel.

Lengyelország figyelme máshol volt. Varsó azon a héten egy elmaradt amerikai csapatrotáció következményeit kezelte, és azt hangsúlyozta, hogy a döntés „Németországot érinti, nem Lengyelországot”. Az az ország, amelynek a legtöbb oka lenne tartani az orosz drónképességek javulásától, alig beszélt Kínáról.

A három példa ugyanarra a mintára mutat: a tagállamokat belpolitikai válságok, ipari alkuk és kétoldalú gazdasági kényszerek kötik le, miközben Pekinggel szemben közös európai frontot kellene kialakítaniuk.

Ami rejtve maradt

A 2025 júliusi megállapodás kölcsönös volt. Miközben orosz katonák Kínában kaptak kiképzést, „több száz” kínai katona Oroszországban gyakorolt, és a modern hadviselés eddigi legdrónintenzívebb háborújából származó, harctéren tesztelt taktikákat sajátított el. Ha a kínai hadsereg ezeket a tapasztalatokat beépíti saját műveleti tervezésébe, az ügy egyszerre válik európai biztonsági és indiai-csendes-óceáni problémává. Az európai vezetők többnyire külön kezelik ezt a két térséget. Peking láthatóan nem így gondolkodik.

Három hírszerző szolgálat hónapokig tartotta vissza a történetet, majd éppen akkor került nyilvánosságra, amikor Putyin Hszi fővárosába érkezett. A kiszivárogtatás időzítése tudatos volt. Az a politikai válasz viszont, amelyet kiváltani hivatott, egyelőre nem állt össze.