Vakfoltot mutatott a constanțai robbanás

A konstancai kikötő 78-as rakpartján egy tengeri drón a partfalnak ütközve felrobbant. Nem voltak áldozatok, az elkövetőt nem bizonyították, és Romániában nyilvánosan egyetlen hatóságról sem derült ki, hogy békeidőben egy katonai célú, civil kikötőbe sodródó eszköz észlelése egyértelműen az ő feladata lenne.

Konstanca jelentősége messze túlmutat Románián. A kikötőn ukrán gabona halad át az EU szolidaritási folyosóin, rajta van a felülvizsgált transzeurópai közlekedési hálózaton, vagyis az uniós prioritási infrastruktúra-térképen, és térségi szakértők szerint a NATO lehetséges fekete-tengeri logisztikai központként is tekint rá (AGERPRES). Ha a működése tartósan akadozna, annak hatása a dunai hajózásban, a gabonaexportban, a fekete-tengeri biztosítási díjakban és a szövetséges katonai tervezésben is megjelenne.

Két megfigyelőrendszer volt, mindkettő vak erre a fenyegetésre

Románia ügyvivő védelmi minisztere, Radu Miruță világosan fogalmazta meg a problémát: a román hadsereg békeidőben nem őrzi a konstancai kikötőt (European Pravda, WP). Ez más állami szervek feladata. Szerinte a kikötőnek saját észlelőrendszerekre lenne szüksége.

A kikötőt a levegőből és a tenger felől is figyelték, csak éppen nem arra a méretű eszközre voltak felkészítve, amely megérkezett. Egy meglévő drónelhárító rendszer májusban elfogott egy légi drónt. Románia parti megfigyelőhálózata nagyjából hat méternél hosszabb hajókat követ. A Magura V5 tengeri drón 5,5 méteres, vagyis a küszöb alatt marad. Két rendszer működött, de mindkettő szerkezetileg éppen a tényleges fenyegetést nem látta.

A robbanás utáni intézkedési lánc szintén a széttagoltságot mutatta. A tárgyat a civil tengeri hatóságok észlelték, majd értesítették a haditengerészetet. A haditengerészet szólt a parti őrségnek és az SRI-nek, Románia belföldi hírszerzésének. Ukrajna nem sokkal azelőtt küldött figyelmeztetést, hogy a drón önmegsemmisítéssel felrobbant. A román parti őrség csak ezután kezdett tesztelni egy autonóm tengeri drónészlelő rendszert (Digi24). Miruță azt is megerősítette, hogy a tengeren további öt drónmaradványt semmisítettek meg, ezek egy része robbanóanyagot tartalmazott (Adevărul, Antena 3).

Átsodródó háborús kockázat, nem igazolt támadás

A nyilvános információk alapján nem bizonyítható, hogy szándékos támadás érte volna egy NATO-tagállam kikötőjét. Román és ukrán források szerint egy ukrán tengeri drón veszíthette el az irányítást, feltehetően orosz elektronikai hadviselés miatt (BTA, Antena 3). Nicușor Dan elnök Moszkvát az elektronikai hadviselés láncolatán keresztül tette felelőssé, nem egy bizonyított csapásparancs alapján (Moldova1). Bukarest és Kijev most olyan protokollról tárgyal, amely a figyelmeztetési küszöböket és az önmegsemmisítő programozást szabályozná még azelőtt, hogy a drónok román vizekre érnének.

Ez a különbségtétel nem kisebbíti, hanem pontosabbá teszi a problémát. Egy szándékos támadásra világos katonai és szövetségi válaszok következnének. Az elektronikai hadviselésből és irányíthatatlanná vált fegyverekből eredő átsodródás viszont nehezen illeszkedik a meglévő szabályokba. Civil kikötői eljárásnak túl veszélyes, automatikus katonai parancsnoki ügynek túl bizonytalan.

Ki figyeli a vizet?

Az EU-nak vannak szabályai. A CER-irányelv, vagyis a kritikus szervezetek kockázatértékelését és ellenálló képességét előíró uniós jogszabály a közlekedési infrastruktúrára is kiterjed. A NIS2, ennek kiberbiztonsági és irányítási párja az alapvető szolgáltatásoknál, lefedi a kikötőüzemeltetőket és a hajóforgalmi szolgálatokat is (EUR-Lex, European Commission). A Bizottság napokkal ezelőtt kiadott legújabb iránymutatása a fizikai, digitális és hibrid zavarokat egyetlen szakpolitikai mezőként kezeli. Ezek a keretek azonban nem mondják meg, Romániában pontosan melyik szereplő lát meg elsőként egy kisméretű tengeri drónt, ki minősíti, és kinek van felhatalmazása arra, hogy még a rakpart előtt semlegesítse.

A hiány részben nemzeti. A CER hatálya alá tartozó szervezetek kijelölése és felügyelete a tagállamok feladata, Románia végrehajtása pedig egyszerűen késhet. De ugyanez a megválaszolatlan kérdés minden olyan keleti peremvidéki kikötőre érvényes, amely ma háborús logisztikát is visz: Várna, Burgasz, Alexandrúpoli, Klaipėda, Gdańsk. Bulgária már kibővítette Romániával és Törökországgal közös aknamentesítési misszióját, hogy az a tenger alatti infrastruktúra megfigyelésére is kiterjedjen (BNR, AGERPRES). Litvánia a légtérben ennél tovább ment: a repülőtér-üzemeltetőkre külön felelősséget telepített a drónkockázatok értékelésére és a vészhelyzeti eljárásokra (LRT). A kikötőknél nincs ennek megfelelő kötelezettség.

Európa háborús feladatokat rakott civil csomópontokra. Az ehhez illő, háborús szintű észlelést viszont nem rendelte hozzájuk. Miruțănak, és vele együtt a keleti szárny minden védelmi miniszterének, nyilvánosan kellene megmondania: pontosan ki figyeli a vizet.