Horvátország GDP-arányos 5%-ot vállal

Horvátország 2035-re a nemzeti össztermék 5 százalékát fordítaná védelemre. Andrej Plenković miniszterelnök erről Brüsszelben beszélt Mark Rutte NATO-főtitkárnak, ezzel Zágráb beállt a szövetség új kiadási célja mögé (24sata, NATO). Horvátország jelenleg valamivel a GDP 2 százaléka fölött költ védelemre. Az 5 százalék elérése egy évtized alatt több mint kétszeres erőfeszítést jelentene, egyelőre nyilvános költségvetési menetrend nélkül.

Mit jelent valójában az 5 százalék?

Az új NATO-cél két részből áll: a GDP 3,5 százaléka menne szűken vett védelemre, vagyis haderőre, felszerelésre és műveletekre, legfeljebb 1,5 százalék pedig védelmi szempontból fontos ellenálló képességre, például kritikus infrastruktúrára, kibervédelemre, polgári felkészültségre és védelmi ipari kapacitásra (NATO, Evening Standard). A korábbi, 2 százalékos cél politikai irányszám volt: 2006-ban rögzítették először, majd Oroszország 2014-es krími annexiója után megerősítették. Jogilag nem volt kikényszeríthető, és az új cél is így működik: a szövetségen belüli nyomás számít, nem bírósági kötelezettség (Institute for Government).

A második kosárnál kezdődik a politikai könyvelés. Olaszország nagyjából 2,8 százalékos arányt mutat ki, ha beleszámolja a csendőrséget, a parti őrséget, az űrprogramot és a kiberbiztonságot, miközben szakértői elemzések szerint a tényleges katonai kiadás inkább 1,57 százalék körül van (Sky TG24, Analisi Difesa). Szlovénia azt állítja, tavaly elérte a 2,01 százalékot; szlovén sajtóértesülések szerint Rutte álláspontja az volt, hogy Ljubljana a NATO saját módszertana alapján nem teljesítette a 2 százalékot (Svet24, Regional Obala). Nem mindig ugyanaz a szám, amit egy kormány védelmi kiadásként elszámol, és amit a NATO elfogad.

A délkeleti hiány

A horvát vállalás valós képességhiányokra reagál a NATO délkeleti szárnyán, az Adriától a Balkánon át a Fekete-tengerig. A legfontosabb hiányterületek közé tartozik az integrált lég- és rakétavédelem, a drónelhárítás, a lőszerkészletek, valamint azok a logisztikai folyosók, amelyeken a szövetséges erősítéseket mozgatni lehet. Rutte és Plenković külön is tárgyalt a lég- és rakétavédelemről, valamint a Nyugat-Balkán biztonságáról (NATO, 24sata).

Ha a horvát többletköltés együttműködésre képes rendszereket vesz, az nemcsak Horvátország területét erősíti. Ha viszont a vállalás könyvelési gyakorlattá válik, az adriai-balkáni folyosó katonailag továbbra is vékony marad.

Lengyelország mindkét oldalt megmutatja. Varsó 2025-ben a GDP mintegy 4,48 százalékát költötte védelemre, ezzel arányaiban Európa élére került (Euronews). A lengyel Költségvetési Tanács ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a 2028 utáni védelmi igényeket össze kell hangolni a költségvetési stabilitással (Rzeczpospolita), a legfőbb ellenőrző szerv pedig vitatta, hogyan sorolja be a kormány a katonai előlegeket a költségvetésben (Bankier). A magas kiadás önmagában nem jelent magas készenlétet. A nagyobb szállítások az évtized végéig húzódnak, és az európai felszerelésbeszerzések mintegy 40 százaléka a beszámolók szerint nem EU-s beszállítókhoz kerül (Euronews).

A hiányzó terv

Rutte „világos, konkrét és hiteles terveket” kért a szövetségesektől, jelezve, hogy a csúcstalálkozós ígéretek önmagukban nem lesznek elegendők (NATO). Horvátország ilyet még nem tett közzé. Nincs nyilvános, évekre bontott kiadási pálya, nincs bontás a szűken vett védelem és az ellenálló képesség között, nincs beszerzési lista szállítási határidőkkel, és nem látszik, mely iparágak kapnák a szerződéseket. A vállalás politikai hitelességet ad Horvátországnak a jövő havi NATO-csúcs előtt, de táblázatok nélkül ennek gyorsan lejár a szavatossága.

A jövő havi csúcs azt mutatja majd meg, hogy az ígéretből valódi légvédelmi ütegek és erősítési útvonalak lesznek-e, vagy olyan könyvelési gyakorlat, amely attól függően mutat mást, ki nézi a számokat.