Ciprus ENSZ-alkuhoz kötné Ankara nyitását

A ciprusi rendezés formális terepe továbbra is az ENSZ. Ankara számára azonban a valódi ösztönzők jelentős része Brüsszelben van: a vámunió korszerűsítése, a könnyebb beutazás és a védelmi együttműködés. Nicosia ezért azt próbálja elérni, hogy ezek az ügyek együtt mozogjanak, és Törökország ne gyakorolhasson nyomást Ciprusra az ENSZ-ben, miközben az EU többi részétől előnyöket kér.

A csomag, amelyet Nicosia egyben akar tartani

Ciprus mozgástere előbb politikai, mint jogi természetű. Az Európai Tanács 2024-ben azt mondta ki, hogy az EU és Törökország együttműködésének „szakaszosnak, arányosnak és visszafordíthatónak” kell lennie, és az előrelépést Törökország ciprusi magatartásához kötötte a tanácsi következtetésekben és a Bizottság, valamint a főképviselő közös anyagában.

Ez a megfogalmazás ad alapot Nicosiának arra, hogy a kereskedelmet, az utazást és a védelmet ne külön technikai dossziékként kezeljék. Ciprus azt akarja, hogy az uniós vezetők egyetlen Törökország-csomagként tekintsenek rájuk, amelynek ára a ciprusi ügyben is megjelenik.

A vámunió Ciprus szempontjából a leggyengébb pont. A korszerűsítés az EU kereskedelempolitikai szabályai és a nemzetközi megállapodások szokásos uniós eljárása szerint haladhatna, ezekben pedig egyetlen tagállam nem feltétlenül tudja kézben tartani az egész folyamatot (uniós kereskedelmi szabályok · megállapodási eljárás).

A vízummentes utazásnál Nicosia hasonló korláttal szembesül. A Bizottság ütemterv-értékelése azt vizsgálja, teljesíti-e Törökország az uniós feltételeket, nem pedig azt, hogy Ciprus külön vétópontot kapjon. Ciprus növelheti a politikai költséget, de egyedül nem írhatja át az eljárást.

A védelemben erősebb a ciprusi pozíció. A SAFE, vagyis az uniós védelmi beszerzéseket hitelekkel támogató eszköz rendkívüli jogalapon jött létre, és a rendelete nem tartalmaz kifejezetten ciprusi blokkolási lehetőséget Törökországgal szemben (jogalap). Egy szélesebb EU–Törökország biztonsági megállapodás viszont várhatóan külpolitikai szabályok szerint menne végig, ahol a tagállamoknak rendszerint egyhangúságra van szükségük, és Ciprust jóval nehezebb megkerülni (külpolitikai szavazási szabály).

Törökország Brüsszelt akarja Nicosia nélkül

Ankara válasza az, hogy a ciprusi diplomáciát az ENSZ-nél és a régi garanciavállalói keretben tartaná, ahol Törökországnak, Görögországnak és Nagy-Britanniának ma is formális szerepe van. Török tisztviselők szerint Európa nem építhet komoly biztonságpolitikát Törökország nélkül, miközben Tufan Erhurman ciprusi török vezető azt mondja, az EU-nak a tárgyalóasztalon kívülről kellene támogatnia a ciprusi egyeztetéseket (Türkiye Today · Cyprus Mail).

Görögország támogatja a legnyíltabban a ciprusi csomaglogikát. Kiriákosz Micotákisz a ciprusi ügyet a görög–török „nyugodt vizek” hitelességéhez kötötte, később pedig görög sikerként mutatta be, hogy Törökország kimaradt a SAFE-ből (görög miniszterelnök · Euronews Greece). Athén számára Ciprus azt teszteli, nyomást gyakorolhat-e Törökország egy uniós tagállamra, miközben mindegyiktől engedményeket kér.

Franciaország nem elsősorban nyilvános összekapcsolással, hanem katonai jelenléttel erősíti Ciprust. A francia–ciprusi SOFA, vagyis a külföldi csapatok más állam területén való jelenlétét szabályozó megállapodás egyértelműbb szerepet ad a szigetnek a francia hadgyakorlatokban, logisztikában és missziókban (La Croix · Euronews France). Így Ciprus nem pusztán panaszos félként, hanem hasznos biztonsági platformként jelenik meg.

Más fővárosok lazább alkut szeretnének. Berlin az Ankarával való ellenőrzött közeledést támogatja, Johann Wadephul külügyminiszter pedig a Deutschland.de beszámolója szerint további előrelépés mellett érvelt. Olaszországnak védelmi ipari oka is van arra, hogy ne akarja Törökország tartós kizárását, miután a Leonardo és a Baykar közös vállalatot hozott létre pilóta nélküli technológiákra. Spanyolországnak kereskedelmi érdekei is vannak: a gazdasági minisztérium a spanyol–török gazdasági megállapodások idején a vámunió szerepét hangsúlyozta.

A brüsszeli próba

Ciprus és Görögország azt akarja, hogy Törökország politikai árat fizessen, mielőtt az uniós dossziék előremennek. Franciaország ehhez biztonságpolitikai súlyt ad. Németország, Olaszország és Spanyolország viszont mozgásteret akar Ankara felé, anélkül hogy Nicosia minden ügyre féket tehetne.

Ez a megosztottság a ciprusi kérdésen túl is számít. Ha a tagállamok a kereskedelmet, a vízumügyet és a védelmet a saját szokásos pályájukon engedik tovább, Nicosia mozgástere szűkül. Ha viszont Törökországnak külön EU–Törökország alku kell, Ciprust nehezebb lesz figyelmen kívül hagyni. A következő próba az, Ankara olcsóbbnak látja-e az előrelépést az ENSZ-tárgyalásokon, mint a brüsszeli késlekedést.