Ciprus fizetheti a tengeri kábel árát

A Great Sea Interconnector eddig politikailag támogatott terv volt: egy tenger alatti villamosenergia-kábel, amely Görögországot, Ciprust és Izraelt kötné össze. Most viszont elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol már nem a diplomáciai szándéknyilatkozatok számítanak, hanem az, hogy kinek a villanyszámláján jelenik meg a beruházás ára.

A görög villamosenergia-átviteli rendszerirányító, az ADMIE arra kérte a ciprusi és az izraeli energiaszabályozókat, hogy kezdjék el meghatározni, miként osztanák fel a Ciprus és Izrael közötti szakasz építési költségeit az érintett országok áramfogyasztói között (ADMIE, Cyprus Mail).

Ez még nem építési rajt, és nem is végleges finanszírozási döntés. A szabályozóknak arról kellene határozniuk, hogy a beruházás költségeiből mennyit lehet beépíteni az áramtarifákba, vagyis azokba a kilowattóránként fizetett díjakba, amelyeket a fogyasztók már most is megfizetnek (Euronews Greece). Ez technikai részletnek tűnik, valójában ezen múlik, hogy a projekt bankolhatóvá válik-e. Tarifadöntés nélkül a hitelezők nem látják, miből térülne meg a beruházás. Jóváhagyott költségmegosztással viszont a jövőbeli pénzáramlás már elég kiszámítható lehet a finanszírozáshoz.

Miért fontosabb a tarifadöntés, mint maga a kábel?

A logika egyszerű. Az érintett országok szabályozói jóváhagynak egy költségmegosztást. Ez határozza meg, hogy az egyes hálózatüzemeltetők idővel mekkora összeget szedhetnek be a fogyasztóktól. A bankok és befektetők ezekre a garantált jövőbeli bevételekre néznek, mielőtt több milliárd eurós építési kockázatot finanszíroznának. Ha a megosztás bizonytalan, vagy valamelyik ország nem fogadja el, a projekt a politikai támogatás ellenére is megakadhat.

A Ciprus és Izrael közötti szakasz 1000 MW kapacitást vinne át nagyjából 324 km hosszú tenger alatti kábelen, rendkívüli mélységben. Ez nem mérnöki apróság: a mélytengeri kábelek felmérése, lefektetése és javítása jóval drágább, mint a sekélyebb vizekben futó infrastruktúráé (Kathimerini Greece).

A tágabb, Görögországot Ciprussal összekötő szakasz mintegy 1208 km hosszú lenne, becsült költsége körülbelül 1,9 milliárd EUR. Ezt részben ellensúlyozná a nagyjából 657 millió EUR uniós társfinanszírozás a Connecting Europe Facilityből, vagyis az EU határokon átnyúló infrastruktúrát támogató programjából (Enerdata, CINEA).

Az ADMIE szerint a saját költség-haszon elemzése alapján az összeköttetés „minden vizsgált forgatókönyv szerint” életképes, de a teljes tanulmányt nem hozták nyilvánosságra. A Ciprus-Izrael szakasz beruházási költsége, a javasolt százalékos megosztás és a fogyasztói számlákra gyakorolt becsült hatás sem ismert (Philenews).

Ciprus nyerne a legtöbbet, de a kockázata is ott a legnagyobb

Az ADMIE kérelme egy héttel azután érkezett, hogy a francia infrastruktúra-befektető Meridiam 66 százalékos többségi részesedést szerzett a projektcégben; az ADMIE-nél 34 százalék maradt. Ez magántőkét és hosszú távú befektetőt hozott a projektbe, vagyis két olyan elemet, amely korábban hiányzott (EnergyNews).

A görög sajtó ezt előrelépésként kezelte. Ciprus visszafogottabban reagált. Michalis Damianos energiaügyi miniszter jelezte, hogy Nicosia megvárja az Európai Beruházási Bank átvilágítását, mielőtt döntene arról, beszáll-e részvényesként, illetve elfogadja-e a költségekre vonatkozó következtetéseket (Politis, Times of Israel). Az ellenzéki AKEL azt követelte, hogy új kötelezettségvállalás előtt hozzák nyilvánosságra a Meridiammal kötött megállapodás feltételeit és a fogyasztói költséghatásokat (Kathimerini Cyprus).

A ciprusi óvatosság mögött konkrét gazdasági ok áll. Ciprus az egyetlen uniós tagállam, amelynek nincs villamosenergia-összeköttetése más országgal, ezért teljes áramtermelését maga biztosítja, jellemzően drága importált tüzelőanyagból. Az elszigeteltség megszüntetése a kábel legnagyobb ígérete, de ez egyben Ciprust teszi a leginkább érdekelt, és ezért a leggyengébb alkupozícióban lévő szereplővé.

Egy beszámoló szerint a Görögország-Ciprus szakasz költségeiből 63 százalék hárulhatna a ciprusi, 37 százalék a görög fogyasztókra, bár ezt az arányt egyik szabályozó sem erősítette meg (Serbia Energy). Ha ez a megosztás valósulna meg, a ciprusi háztartások érdemi tarifakockázatot viselnének: különösen akkor, ha az építési költségek elszállnak, vagy az olcsóbb áram később érkezik meg, mint a számítások feltételezik.

Mi maradt nyitva?

A projektnek ma két olyan eleme van, amely egy éve még hiányzott: egy magántőke-befektető, amely hajlandó saját forrást tenni a cégbe, és egy hivatalos kérelem, amely írásos válaszra kényszeríti a szabályozókat a költségek ügyében. Ettől a Great Sea Interconnector befektethetőbbnek tűnik, mint korábban bármikor. Finanszírozott projektté azonban ettől még nem vált.

A Meridiam nyilvánosan nem részletezte a fizetési ütemezést, a költségtúllépések kezelését vagy a zárás feltételeit (Marine Cyprus). A tengerfenék-felmérések sem zárultak le. A kábelnyomvonalak fölött továbbra is ott vannak Törökország kelet-mediterrán kifogásai (Capital).

A döntő kérdés az lesz, hogy a ciprusi szabályozók elfogadnak-e olyan költségmegosztást, amely a nagyobb részt a saját fogyasztóikra terheli. Ez a szám végül nem a sajtóközleményekben, hanem a villanyszámlákon fog megjelenni.