Ciprus–Libanon áramkábel fizetési próbája

Ciprus és Libanon abban állapodott meg, hogy előzetes tanulmányt készítenek egy lehetséges tenger alatti villamosenergia-kábelről. A Világbank a megvalósíthatósági munka korai szakaszát támogatja: azt vizsgálják, valóban szükség van-e az áramra, és kijönnek-e a számok (CBN Cyprus, CNA). Építésről egyelőre senki nem döntött. Ez nem finanszírozási ígéret, nem beruházási határozat és nem mérnöki terv (Cyprus Mail, SigmaLive).

A bejelentést több helyen úgy értelmezték, mintha Bejrútot az európai villamosenergia-hálózathoz kötnék. Ez félrevezető. Ciprus maga sincs összekapcsolva a kontinentális európai hálózattal. Egy Libanonból Ciprusra futó kábel Libanont egy szigethez kötné, nem Európa áramrendszeréhez.

Két meg nem épült kábelről van szó, nem egyről

Libanon csak akkor érné el az európai villamosenergia-rendszert, ha Ciprus előbb Görögországgal kapcsolódna össze egy külön óriásprojekten keresztül. Ez a Great Sea Interconnector, amelynek európai oldali üzemeltetője az IPTO/ADMIE, vagyis a görög átviteli rendszerirányító (Cyprus Mail, Politis). A görög nyelvű beszámolók is külön projektként kezelik a két vezetéket, eltérő menetrenddel és eltérő finanszírozási logikával (World Energy News).

Ez a kétlépcsős lánc a történet műszaki lényege. A libanoni szakaszról most tanulmány készül. A ciprusi-görög szakasz az Európai Bizottság közös érdekű projektekre vonatkozó keretébe tartozik, amely a határon átnyúló kábeleket a belső energiapiac kiteljesítésének eszközeként kezeli (European Commission). Egyik kapcsolat sem épült meg.

Mindkét félnek kellene az összeköttetés, de más okból

Ciprus szigetüzemű hálózat: vészhelyzetben nem tud áramot importálni, és a megújuló termelés többletét sem tudja exportálni. Az energiaügyi miniszter nyilvánosan is azt mondta, minél több villamosenergia-összeköttetése van Ciprusnak, annál jobb (CNA). A sziget magas áramáraira széles körben strukturális válaszként tekintenek az összekapcsolásra.

Libanon helyzete ennél sürgetőbb. A Világbank szerint az ország energiaszektora központi eleme a szélesebb gazdasági összeomlásnak (World Bank). A Nemzetközi Energiaügynökség országprofilja olyan rendszert mutat, amely erősen importált olajtermékekre támaszkodik, és nincs mögötte ellenálló villamosenergia-bázis (IEA). Egy működő kábel lehetővé tenné, hogy Libanon áramot importáljon, és kevésbé függjön a drága dízelgenerátoroktól.

A bankképesség problémája

A nehéz rész nem maga a kábel. Hanem az, hogy ki és miből fizeti ki.

Egy tenger alatti összekötő vezeték akkor termel bevételt, ha olcsóbb piacról drágább piacra visz áramot. Ha ez a bevétel nem fedezi a beruházási költséget, másnak kell fizetnie: az áramfogyasztóknak, az adófizetőknek vagy a fejlesztési bankok mérlegének. Az uniós szabályok külön rendezik, hogyan kell ezeket a költségeket megosztani és megtéríteni (EUR-Lex Regulation 2019/943, EUR-Lex Regulation 2022/869).

A szigeteket összekötő kábelekhez szinte mindig jelentős közpénz kell. Málta második szicíliai összeköttetését nagyjából 300 millió EUR értékű beruházásként írták le, amelyből 261 millió EUR az Európai Regionális Fejlesztési Alapból érkezett (Gazzetta di Malta, Sliema News). Málta azonban stabil EU-tagállam, működő számlázási és díjbeszedési rendszerrel.

Libanon nem Málta. Bármely hitelezőnek abban kellene bíznia, hogy az importált áramot évtizedeken át ki lehet számlázni, be lehet szedni, és a pénzügyi elszámolások működni fognak. A libanoni állami áramszolgáltató éppen ezekkel a feladatokkal küzd évek óta (World Bank). Egy tőkeigényes kábel, amelynek vevője nem tud megbízhatóan fizetni, nem pusztán diplomáciai nehézség. Olyan beruházás, amely megépülhet, de soha nem termel elég bevételt a költségei igazolásához.

A Világbank pontosan ismeri ezt a problémát. Saját projektciklusa is különválasztja az elemző előkészítést az értékeléstől és a finanszírozási jóváhagyástól (World Bank Project Cycle). Egy tanulmány finanszírozása nem ugyanaz, mint egy kábel finanszírozása.

A bejelentés valós. Az európai hálózatról szóló állítás korai. Amíg Ciprus nem éri el Görögországot, Libanon pedig nem tudja hitelesen bizonyítani, hogy képes fizetni az importált áramért, ez egy olyan híd tanulmánya marad, amelynek egyik oldalán sincs bankképes út.