Ciprus 33 milliárd eurót vágna

Az EU következő hosszú távú költségvetése körüli vita eljutott a valódi pénzelosztási kérdésig. Az első kompromisszumos javaslat élesen megmutatja a törésvonalat: az unió továbbra is a polgárok számára látható utakra, gazdaságokra és régiókra költsön, vagy több pénzt tereljen át versenyképességre, védelemre és kutatásra. A döntés 2034-ig határozza meg a beruházások mozgásterét mind a 27 tagállamban.

Két tábor, egy költségvetés

A többéves pénzügyi keret, az MFF, az EU költségvetési plafonja: ez rögzíti, hogy Brüsszel hét év alatt mennyit költhet agrártámogatásokra, kutatási pályázatokra vagy regionális fejlesztésre. A mostani kör a 2028–2034-es időszakról szól, az Európai Bizottság pedig közel 2 billió eurós csomagot javasolt. Mivel az uniós szerződés szerint a Tanácsban egyhangú döntés kell, bármelyik főváros megakaszthatja az alkut (EUMSZ 312. cikk). Ettől válik az MFF az EU legnagyobb csomagalkujává.

Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét adó Ciprus, amely a tárgyalásokat vezeti, június 11-én tette le az első konkrét számokat. A javaslat nagyjából 2 százalékkal, vagyis mintegy 32,8 milliárd euróval vágná vissza a Bizottság tervét (EUNews, Reuters / ThePrint). A vágás erősen szelektív. A kohéziós politika, vagyis az EU fő eszköze a szegényebb régiók felzárkóztatására, 404,9 milliárd euróról 410,1 milliárdra nőne. A közös agrárpolitika, a CAP közvetlen kifizetései 259,2 milliárd euróról 261 milliárdra emelkednének (EUalive, Democrata). Papíron ez védelemnek látszik, hét év inflációja mellett viszont reálértéken csökkentést jelenthet: a szám nagyobb, de kevesebbet ér.

Az Európai Versenyképességi Alap, amelynek célja az amerikai és kínai innovációs előny csökkentése lenne, a beszámolók szerint 398 milliárd euróról 383 milliárdra esne vissza. A kutatási és védelmi sorokat szintén megvágnák (Europaportalen).

Tegnapi prioritások vagy holnapi feladatok?

A reakciók nagyjából a várható vonalak mentén váltak szét. Tizenhat tagállam, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Görögország vezetésével, közös nyilatkozatban állt ki a kohéziós politika, a CAP és a halászat mellett, mondván, ezek szerződéses alapú politikák. A nyilatkozat szerint ezek a polgárok számára „legláthatóbb uniós politikák”, és már a Bizottság eredeti javaslatában is reálérték-vesztést szenvednének el (spanyol külügyminisztérium). Portugália még tovább ment: a ciprusi verziót „őszintén jobb” javaslatnak nevezte, mert Lisszabon garantált nemzeti kerete a bizottsági tervezethez képest körülbelül 1,6 milliárd euróval nőhetne (Observador, ECO).

A másik oldalon Eelco Heinen holland pénzügyminiszter a kompromisszumot „no-go boxnak” nevezte, amely szerinte a „tegnap prioritásait” finanszírozza a „holnap kihívásai” helyett (ANP). Németország sem tartja megfelelő tárgyalási alapnak a javaslatot: Berlin nettó befizetőként többet ad az EU-költségvetésbe, mint amennyit visszakap, ezért szigorúbb kiadási fegyelmet akar (Spiegel). Svédország azt kifogásolta, hogy az agrárkiadásokat megóvnák, miközben a versenyképességi és védelmi tételeket szorítanák vissza. Xavier Bettel luxemburgi külügyminiszter a marrákesi piachoz hasonlította a tárgyalási légkört (RMF24).

Ki kezeli a pénzt

A csendesebb vita az irányításról szól. A Bizottság több meglévő alapot egyetlen országos és regionális partnerségi tervbe vonna össze tagállamonként, mérföldkövekkel és teljesítménycélokkal, a járvány utáni Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz mintájára. A támogatók ezt egyszerűsítésnek tartják, a bírálók központosításnak.

A helyi és regionális önkormányzati szervezetek attól tartanak, hogy a reform a régióktól a nemzeti kormányokhoz tolja át a döntési súlyt. A helyi önkormányzatokat képviselő CEMR becslése szerint a kohézió részesedése a teljes EU-költségvetés közel egyharmadáról körülbelül egyötödre csökkenhet. A Bankwatch arra figyelmeztet, hogy az új tervekben a regionális fejezetek nem kötelezők, csak választhatók lennének, így a közepes jövedelmű és fejlődő térségek célzott forrásokat veszíthetnek. Ugyanaz a reform, amely az adminisztrációnak kevesebb papírmunkát ígér, az önkormányzatoknak és a szegényebb régióknak kevesebb alkupozíciót hozhat.

Mire érdemes figyelni

Még semmi sem végleges. Az Európai Parlament június 16-án elutasította a Tanács első tervezetét, és 10 százalékos költségvetés-emelést, valamint új bevételi forrásokat követelt (Euronews). Az MFF csak a Parlament egyetértésével léphet hatályba, ezért a Tanács nem tud egyszerűen rákényszeríteni egy szűkebb költségvetést a többi intézményre. Ciprus 2026 végéig szeretne átfogó megállapodást. Ha ez nem sikerül, az EU 2028-at elfogadott költségvetési keret nélkül kezdi, és évente kell továbbgörgetnie a régi plafonokat. Ez a gyakorlatban befagyasztaná az új programokat, és éppen akkor lassítaná a kontinens beruházásait, amikor az Egyesült Államok és Kína felől erősödik a versenyképességi nyomás.