Késik a cseh akkumulátorfém

A prágától keletre fekvő Pardubice régióban a cseh hatóságok jóváhagyták a Chvaletice mellé tervezett mangánfeldolgozó üzem helyszínét. Ez azt jelenti, hogy az állam szerint ilyen típusú beruházás kerülhet erre a területre (iROZHLAS, Zdarbuh). Az építkezés ettől még nem indulhat el. A kanadai tőzsdén jegyzett Euro Manganese cseh leányvállalata által vitt projektnek még nincs építési engedélye, bányászati működési engedélye, finanszírozása, kötelező érvényű vevői szerződése, és a vállalat igazgatósága sem döntött még a tőke tényleges lekötéséről. A kereskedelmi termelést 2032-re célozzák (Mining Weekly, Smallcaps).

Ez a dátum teszi kényelmetlenné az ügyet. Az EU kritikus nyersanyagokról szóló rendelete, a CRMA azért született, hogy Európa kevésbé függjön külső beszállítóktól az akkumulátorgyártáshoz szükséges alapanyagokban. A rendelet 2030-ra szabja meg az ellátásbiztonsági célokat (Eur-Lex). Chvaletice addig egyetlen tonnával sem járul hozzá ezekhez.

Tiszta logika, lassú naptár

Maga a projekt papíron szokatlanul vonzó. Chvaletice nem új bánya lenne: nagyjából 27 millió tonna meddőt dolgozna fel, amelyet az 1951 és 1975 közötti, hidegháborús bányászat hagyott maga után. Ebből állítanának elő az elektromosautó-akkumulátorok katódjaihoz szükséges, nagy tisztaságú mangánvegyületeket (iROZHLAS, Newsfile). A két tervezett termék, egy szulfát-előanyag és egy rendkívül tiszta fém, jóval magasabb finomítási szintet igényel annál, mint amire az acéliparnak szüksége van. Ezért szerepelnek a CRMA stratégiai listáján (Euro Manganese).

A beruházás uniós stratégiai projekt minősítést és cseh nemzeti besorolást is kapott. Vagyis pontosan olyan ügyről van szó, amelynek támogatására Brüsszel a rendeletet kitalálta (Mining Weekly, European Commission).

A vállalat 2026-os előzetes gazdasági értékelése szerint az üzem évente 150 000 tonnát termelhetne, ami a becsült európai akkumulátoripari mangánkereslet nagyjából 20 százalékát fedezné. Az első ütem megépítése körülbelül 627,5 millió dollárba kerülne (Smallcaps, National Law Review). Az előzetes értékelés azonban nem megvalósíthatósági tanulmány. Maga a dokumentum is figyelmeztet arra, hogy nem tartalmaz bizonyított ásványvagyont, és a becsült gazdasági mutatók nem feltétlenül valósulnak meg (Barchart). A cég a végleges építési engedély iránti kérelmet 2027 és 2028 fordulója körül adná be (iROZHLAS). Az egyetlen megnevezett vevői megállapodása az amerikai 6K Energyvel kötött, nem kötelező érvényű term sheet, amely sem mennyiséget, sem árat nem rögzít véglegesen (The Globe and Mail).

Gyárak előbb, alapanyag később

Európa gyorsabban épít akkumulátorgyárakat, mint ahogy biztosítani tudja a hozzájuk szükséges alapanyagokat. A feszültség Németországban látszik a legélesebben. A Volkswagen akkumulátoros leányvállalata, a PowerCo már megkezdte a termelést a salzgitteri gigagyárban, nikkel-mangán-kobalt katódokkal. A feldolgozott nyersanyagok és a gyártástechnológia egy része azonban továbbra is Kínából érkezik (Volkswagen Group, FAZ). A német ipar egyes stratégiai alapanyagoknál, köztük a lítiumnál, a nikkelnél és a ritkaföldfémeknél több mint 99 százalékban importra szorul (BDI).

A közgazdasági logika magyarázza, miért fáj ez. Egy akkumulátor értékének 50-60 százaléka az alapanyag-kitermelésben és -feldolgozásban keletkezik, miközben a cella-összeszerelésre, vagyis arra a szakaszra, amelyet Európa előtérbe helyezett, csak 15-30 százalék jut (Chemietechnik, Deloitte). Európa előbb a lánc alacsonyabb hozzáadott értékű részét építette ki, miközben a nagyobb értékű feldolgozást külső beszállítóknál hagyta.

A saját határidő után érkezik

A CRMA szerint az EU-nak 2030-ra a stratégiai nyersanyagok legalább 10 százalékát saját területen kellene kitermelnie, 40 százalékát saját kapacitással kellene feldolgoznia, 25 százalékát pedig újrahasznosításból kellene biztosítania. A rendelet azt is célozza, hogy egyetlen feldolgozási szakaszban se függjön az EU 65 százaléknál nagyobb mértékben egyetlen unión kívüli országtól (Eur-Lex, European Commission). Chvaletice teljes kapacitáson is legfeljebb az európai akkumulátoripari mangánigény ötödét fedezné, ráadásul két évvel a célidőpont után.

Az európai akkumulátorstratégia sorrendi hibába futott bele. Ha Chvaletice megkapja a hiányzó engedélyeket, előteremti a nagyjából 670 millió dolláros finanszírozást, kötelező érvényű vevői szerződéseket köt, és megszületik a végső beruházási döntés, 2032 után valóban érdemi része lehet a megoldásnak. A jelenlegi ütemezés mellett azonban inkább az EU 2030 utáni ellátásbiztonságát erősítheti, nem a 2030-as célok teljesítését.