Dán szuverenitás marad, nő az amerikai hozzáférés

Dánia megőrzi Grönland feletti szuverenitását a New Yorkban szeptember 22-én aláírt megállapodás szerint (Dánia miniszterelnöki hivatala). Ha a dán és a grönlandi parlament jóváhagyja a dokumentumot, az Egyesült Államok tartós jogot kap katonai jelenlétének bővítésére a szigeten. Emellett formális szerepet vállalhat a jövőbeni grönlandi biztonsági döntésekben is (Fehér Ház).

Szuverenitás papíron, hozzáférés cserébe

Donald Trump Mette Frederiksen dán miniszterelnökkel és Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfővel írta alá a megállapodást. A szöveg módosítja az 1951-es védelmi egyezményt, amely először biztosított washingtoni katonai jelenlétet az Északi-sarkvidéken (US Statutes at Large).

Az új dokumentum elismeri Dánia szuverenitását, területi integritását és a grönlandiak önrendelkezési jogát. Frederiksen és Nielsen ezt korábban egyaránt vörös vonalként jelölte meg (dán külügyminisztérium). Trump ennek ellenére azt állítja, hogy az egyezmény „állandó ellenőrzést” biztosít Amerikának a sziget biztonsága felett (Deutsche Welle).

Az ár a hozzáférés volt. A megállapodás lehetővé teszi az Egyesült Államoknak a Pituffik űrbázis korszerűsítését és bővítését, a három kormány pedig új védelmi területeket alakítana ki Narsarsuaqban és Mestersvigben. Az amerikai hajók, repülőgépek és csapatok szárazföldön, tengeren és a levegőben is közlekedhetnének e helyszínek között, a grönlandi vizeken át is (Fehér Ház).

A közzétett szöveg nem határoz meg lejárati időt, módosításához pedig minden részes fél beleegyezése szükséges (dán külügyminisztérium). Ezek a szabályok a módosításokra vonatkoznak. Az már külön kérdés, hogy bármelyik kormány később kiléphet-e az egyezményből; ezt a parlamenteknek kell megvizsgálniuk.

Ki akadályozhat meg egy új bázist?

Az 1951-es egyezményt még Washington és Koppenhága kötötte meg kétoldalú megállapodásként. Most Nuuk „Dániával együtt” írja alá a dokumentumot, az új amerikai helyszínekre vonatkozó javaslatokról pedig háromoldalú bizottság döntene. Ha a testület 90 napon belül nem jut dűlőre, az ügy miniszterhelyettesek, majd miniszterek elé kerül, és az elutasítás hiánya önmagában nem jelent jóváhagyást (Fehér Ház).

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy új helyszínhez mindhárom kormány beleegyezése kell, így Grönland meg tud vétózni egy javaslatot. Ez a jog azonban a védelmi területek határánál véget ér. A már elfogadott területeken az 1951-es keret széles mozgásteret ad Washingtonnak az építkezéshez, a csapatok állomásoztatásához és a műveletek végrehajtásához (US Statutes at Large).

A legmesszebbre ható rendelkezés a függetlenségre vonatkozik. Ha Grönland elszakad Dániától, a szöveg szerint várhatóan továbbra is a NATO tagja maradna, vagy csatlakozna a szövetséghez, és vállalná az egyezményből fakadó jogokat és kötelezettségeket (dán külügyminisztérium, TV5Monde). A rendelkezés a jelenlegi biztonsági együttműködést próbálja átvinni egy esetleges jövőbeni államba. Egy független Grönland ettől még újratárgyalhatná a megállapodást, a mostani szöveg önmagában nem rendezi, hogy kötné-e az új államot.

Lehetőségek, nem telepítések

Túlzás lenne „két új amerikai bázisról” beszélni. Narsarsuaq polgári repülőtér egy korábbi amerikai katonai repülőtér helyén, Mestersvig pedig egy távoli keleti parti logisztikai pont. A megállapodás nem határoz meg csapatlétszámot, költségvetést vagy építési ütemtervet (BBC).

A Pituffik űrbázis már most is rakéta-előrejelzést és műholdkövetést végez, vagyis elsősorban észlelési, nem elfogási feladatokat lát el (US Space Force). Az aláírt dokumentum nem telepít új egységet vagy elfogórakétát. Washington viszont később építkezhet anélkül, hogy újra kellene nyitnia az egyezményt.

Ezzel a mozgástérrel függ össze Európa érdeke is. Koppenhága szerint az egyezmény alapján a NATO megosztja a felelősséget a sarkvidéki biztonságért. A szövetség azonban nem írta alá a dokumentumot, és nem kapott irányítási szerepet vagy közös finanszírozást (Reuters az Internazionale közvetítésében). Az észak-atlanti szárnyon létrejövő új létesítmények ezért amerikai eszközök lennének, amelyekből a szövetségesek profitálhatnak, de nem közös infrastruktúrát alkotnának.

A megállapodás Washingtonnak beleszólást ad abba is, hogyan vizsgálja Grönland az érzékeny külföldi beruházásokat. Az Európai Unión, a NATO-n és az elismert partnerországokon kívüli államokhoz kötődő befektetők biztonsági ellenőrzésre számíthatnak a bányászat, a kritikus infrastruktúra és az érzékeny adatok területén; a dán hatóságok ehhez egyeztetnek az Egyesült Államokkal (Sermitsiaq, dán külügyminisztérium). NATO-n kívüli államok katonai létesítményt vagy tartós jelenlétet csak valamennyi részes fél hozzájárulásával tarthatnának fenn (Politico).

Az európai befektetőket nem tiltják ki. Az EU azonban, amely nyersanyagok miatt igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatát Grönlanddal, nem kapott helyet ezeken az egyeztetéseken (EU Perspectives). Washington igen.

A megállapodás megőrzi Dánia szuverenitását, miközben tartós katonai lehetőségeket és szerepet biztosít Washingtonnak az érzékeny külföldi beruházások átvilágításában. A dokumentumot aláírták, de még nem lépett hatályba: előbb a dán és a grönlandi parlamenti eljárásoknak kell lezárulniuk (Dánia miniszterelnöki hivatala). Addig ezek a jogok elfogadott feltételek maradnak, nem jelentenek működő amerikai ellenőrzést. A Folketingnek, Dánia parlamentjének, és az Inatsisartutnak, Grönland parlamentjének kell eldöntenie, hogy választóik elfogadják-e egy olyan nyitott végű egyezmény árát, amely egy jövőbeni független államra is kiterjed.