Dunai aszály apasztja Bulgária nukleáris tartalékát

A bolgár Kozloduji Atomerőmű 52 éves történetében először csökkentette az áramtermelést azért, mert a Duna vízszintje túl alacsonyra esett a turbinák megfelelő hűtéséhez. A visszavágás önmagában nem nagy. A régió legnagyobb tartalék áramforrását azonban éppen akkor szűkítette, amikor Románia és Magyarország már a saját, szintén dunai hűtésű reaktorainak üzemben tartásával küzdött.

Az alacsony vízszint áramtermelési gond, nem reaktorbiztonsági kockázat

A bolgár energiaügyi minisztérium augusztus 20-án jelentette be, hogy az 5-ös blokk teljesítményét megelőző intézkedésként mintegy 120 MW-tal csökkentik a Duna „tartósan példátlan és kritikus” vízszintje miatt (bolgár energiaügyi minisztérium, augusztus 20.). Augusztus 26-ra az erőmű adatai szerint az 5-ös blokk termelése nagyjából 1 010 MW-ról 850 MW-ra esett, vagyis mintegy 15 százalékkal csökkent (SEGA, Fakti). Iva Petrova energiaügyi miniszter szerint nincs válsághelyzet (bolgár energiaügyi minisztérium, augusztus 21.).

Ez műszakilag igaz, de csak a szűkebb értelemben. A Duna vize nem a reaktormagot hűti, hanem a turbinák oldalán, a kondenzátorokban csapja le a gőzt, vagyis azon a ponton avatkozik be, ahol az erőmű ténylegesen áramot termel. Alacsony vízállásnál a vízkivételi szivattyúk nehezebben működnek, a hűtőkör hatékonysága romlik, az erőmű pedig kevesebb áramot ad ki, miközben a nukleáris biztonsági rendszerek ettől elkülönülten működnek (Actualno, Fakti EN). Ez tehát villamosenergia-ellátási probléma, nem nukleáris baleseti kockázat.

A helyzet súlyát az adja, hogy ugyanaz az aszály néhány héten belül három ország atomerőműveit érte el. Ahogy a múlt héten megírtuk, Románia rendkívüli kotrást és tározói vízeresztést rendelt el, hogy elegendő víz jusson a cernavodăi erőműhöz, amely normál üzemben a román áramtermelés körülbelül ötödét adja (Agerpres, World Nuclear Association). Magyarország 6,1 milliárd forintot költött kőgátakra és elsüllyesztett uszályokra, hogy fizikailag megemelje a vízszintet Paksnál (kormany.hu). A három erőműnél nem ugyanaz romlott el, de ugyanaz a folyó három különböző műszaki kényszerhelyzetet hozott létre.

Az apadó tartalék

Bulgária naponta nagyjából 30 000 MWh áramot exportált, miközben a belföldi fogyasztása körülbelül 90 000 MWh volt, amikor Kozlodujban visszavették a termelést (bolgár energiaügyi minisztérium, augusztus 21.). Ez a többlet már addig is a szomszédos rendszerek hiányait fedte. Augusztus 6-án Románia az esti csúcsidőben nettó 2 240 MW importjára szorult, a fizikai áramlás nagy részét Bulgária adta (Newscenter). Kozloduj termeléscsökkentése nem Románia importfüggőségét teremtette meg, hanem azt a kínálatot szűkítette, amelyre Románia már támaszkodott.

Az árjelzés az egész régióban látszik. Augusztus 26-án a másnapi nagykereskedelmi árak, vagyis azok az árak, amelyeken a termelők és a nagy vevők a következő napi villamos energiával kereskednek, szorosan együtt mozogtak: Bulgáriában 172 EUR/MWh, Romániában 175 EUR/MWh, Magyarországon 172 EUR/MWh, Görögországban 173 EUR/MWh volt az ár (euenergy.live). A terheléstől távolabb lévő német–luxemburgi piac eközben 126 EUR/MWh körül állt (euenergy.live). Ez a különbség mutatja, mennyivel fizetnek többet a délkelet-európai vevők a pótlólagos áramért, amikor kiesik a folyamatosan termelő, zsinóráramot adó nukleáris kapacitás egy része.

Ki nyer, ki fizet

A legvilágosabb nyertes Szlovákia. A bohunicei és mohi atomerőművek hűtőtornyokat használnak, nem közvetlenül a folyóból veszik ki a hűtővizet, ezért a Duna alacsony vízállása alig érinti őket (Denník E). Stresszes időszakokban a Szlovákiából Magyarország felé irányuló áramáramlás egyes órákban meghaladta a 2,5 GW-ot (SITA).

A veszteségek a mérő mindkét oldalán megjelennek. Azok az atomerőművi üzemeltetők, amelyek szabályozott vagy előre rögzített árakon értékesítenek, marzsot veszítenek, ha a kieső termelést drága pótlólagos áramvásárlással kell fedezniük. Az ipari fogyasztókat előbb éri el az ellátási kockázat: a magyar veszélyhelyzeti szabályok alapján a MAVIR a 0,5 MW-nál nagyobb teljesítményt vételező gyáraknál korlátozhatja először az áramellátást, mielőtt a háztartásokhoz nyúlna (HVG). A román Nuclearelectrica jogi figyelmeztetést küldött ügyfeleinek arról, hogy rajta kívül álló események miatt előfordulhat: nem tudja teljesíteni a szerződéseit (ZF).

Az Európai Bizottság augusztus 11-én azt közölte, hogy Európa villamosenergia-rendszere a szélsőséges időjárás ellenére stabil maradt (Európai Bizottság). Kontinentális szinten ez igaz. Regionális szinten a stabilitáshoz kotrás, uszályok, kőgátak, rendkívüli tározói vízeresztés és drága esti import kellett. A rendszer kitartott. A következő hasznos információ nem egy újabb megnyugtató mondat lenne, hanem az, hogy az egyes üzemeltetők milyen vízállásnál kénytelenek visszavenni a termelést, még mielőtt a következő aszály megint rögtönzésre kényszeríti őket.