A Duna apasztja Paks teljesítményét

A múlt héten a Duna vízszintje olyan alacsonyra süllyedt, hogy Magyarország néhány nap alatt elveszítette nukleáris alaptermelésének döntő részét, Románia pedig közel került ahhoz, hogy az utolsó működő cernavodăi reaktorát is le kelljen állítania. A térség kormányai ugyanarra a sorrendre álltak át: előbb az ipari fogyasztást fogják vissza, hogy a háztartások ellátása a lehető legtovább zavartalan maradjon.

Hogyan állít le egy folyó egy reaktort

Az atomerőművek a folyóvizet hűtésre használják: ezzel vezetik el azt a hőt, amely az áramtermeléshez szükséges gőzkörfolyamat után a rendszerben marad. Ha a folyó túl alacsony, a szivattyúk nem tudnak elég vizet kivenni belőle. Ha a víz túl meleg vagy túl lassan folyik, a visszaengedett hűtővíz a megengedett határ fölé emelheti a folyó hőmérsékletét. Aszály idején a két probléma egyszerre jelentkezik.

Pakson, Magyarország egyetlen atomerőművében, amely normál üzemben 2 000 MW körüli teljesítményt ad, a visszaterhelés fokozatosan történt. Az állami MVM akkor kezdte csökkenteni a termelést, amikor a Duna vízszintje az erőmű mércéjén -106 centiméter alá esett (MVM Paks). Augusztus 2-ára a nyolc turbógenerátorból már csak egy működött, nagyjából 240 MW teljesítménnyel (Portfolio, Telex). Az AP teljes leállásról számolt be (AP). A lényeg mindkét esetben ugyanaz: Magyarország napok alatt elveszítette nukleáris alaptermelésének nagy részét, vagyis azt a stabil árammennyiséget, amely éjjel-nappal a rendszerben van.

Romániában még szűkebb volt a mozgástér. Cernavodăban az 1-es blokk már nem termelt. A 2-es blokk hálózaton maradt, de az ellátómedence vízszintje 2,02 méteren állt, mindössze 12 centiméterrel afölött a szint fölött, ahol a szivattyúk már leállnak (Ziua de Constanta). A Bala-csatorna környékén egy mellékág a Duna vízhozamának nagyjából 85 százalékát elvitte az erőmű hűtővíz-beömlőjétől. A hadsereg irányított robbantásokkal próbálta visszaterelni a vizet az erőmű felé (Radio Constanta), ezzel becslések szerint négy-öt napnyi működést nyerve (Agerpres).

A napelemek déli órákban segítenek, este már nem

Románia nappali mérlege első ránézésre kezelhetőnek tűnt. Augusztus 3-án az ország 6 009 MW áramot termelt 5 212 MW fogyasztás mellett, miközben a napenergia a termelés több mint 45 százalékát adta (Agerpres). Naplemente után viszont a naperőművi termelés eltűnik, a légkondicionálók fogyasztása pedig megmarad. Július 31-én este Románia 5 239 MW-ot termelt, 7 177 MW-ot fogyasztott, a különbséget pedig 1 938 MW importtal pótolta (Radio Timisoara). A kieső nukleáris kapacitás valójában ebben az esti sávban fáj a legjobban.

Európa áramrendszerei összekapcsolt piacokon működnek: a határkeresztező vezetékek az olcsóbb zónákból a drágábbak felé viszik az áramot. Amikor Magyarországnak és Romániának ugyanazokban az esti órákban kellett pótlólagos energia, már nemcsak az áram, hanem a hálózati kapacitás is szűk keresztmetszetté vált. A szlovén rendszerirányító, az ELES augusztus 3-ára korlátozta az osztrák határon elérhető napon belüli határkeresztező kapacitást (ELES). A nagykereskedelmi árak 150 €/MWh fölé ugrottak, az esti csúcsok pedig megközelítették a 270 €/MWh-t, jóval a szokásos nyári szint felett (Serbia Energy).

A gyárak viselik az első ütést, nem a háztartások

A két kormány ugyanazt a sorrendet választotta: először az ipar fogyasztását fogják vissza. Magyarországon a veszélyhelyzeti rendelet felhatalmazta a MAVIR-t, hogy nagy ipari és kereskedelmi fogyasztók terhelését csökkentse vagy leválassza, miközben a háztartások ellátását csak végső esetben érintheti korlátozás (HVG). Magyar Péter miniszterelnök szerint a nagyfogyasztók augusztus 3-áig több mint 630 MW önkéntes fogyasztáscsökkentést vállaltak (Telex). Ez érdemi segítség, de Paks normál üzemben 2 000 MW-ot ad; az önkéntes takarékosság önmagában nem zárja be a rést.

Romániában a Dacia és a Ford önként leállította a termelést augusztus 19-éig, ezzel körülbelül 200 MW kapacitást szabadítva fel (Agerpres). A Cernavodă erőművet működtető Nuclearelectrica közölte ügyfeleivel, hogy előfordulhat: nem tudja teljesíteni szállítási szerződéseit (ZF).

A lakossági számlákat egyelőre védik a fix szerződések. Ez valódi védelem, de azért működik, mert a sokkot most a gyárak, az import és maga a hálózat nyeli el. Minden visszafogott megawatt később jelenik meg: később legyártott autókban, megakasztott beszállítói láncokban és vállalati veszteségekben. A rendszer a hétvégén kitartott. Ha a folyók vízszintje tartósan alacsony marad, az lesz a döntő kérdés, hogy az önkéntes megtakarítás mikor válik kötelező korlátozássá, és meddig tudják a kormányok 270 €/MWh körüli pótlólagos áram mellett az ipar rovására védeni a háztartásokat.